Az MIT 1973-ban megjósolta a világvégét, és jól halad a beteljesedés

Az MIT tudósai 1973-ban leültek, hogy számítógépen modellezzék a globális gazdaság növekedésének következő évtizedeit, az algoritmusok azonban egészen meglepő eredményre jutottak:

Nemrég újra előkerült ez a jóslat, mert nagyon úgy tűnik, hogy jó úton haladunk a beteljesítése felé.

A világ legnagyobb gondolkodóit, egykori vezetőit és tudósait tömörítő Római Klub kérte fel az MIT-n kutató Jay Forrestert, hogy készítse el a fenntartható növekedés szimulációját. Forrester a számítástechnika elismert úttörője, elsőként foglalkozott rendszerdinamikai folyamatokkal, eleinte vállalati környezetben. A Római Klubnak elvégzett munkájával, amelyben a világgazdaság, a populáció és a környezettan komplex összefüggéseit vizsgálta, letette a globális modellezés alapjait.

A World One nevű program a világon elsőként tekintett rá egyetlen összefüggő rendszerként a világra. Ausztrália akkori legerősebb számítógépén futtatták le a modellt. Jóslatában az első jelentős mérföldkő 2020-ban érkezik el, amikor drámai mértékben csökken az emberiség életminősége, amit többek közt a rendelkezésükre álló élőhely és az elérhető élelmiszerek mennyisége, minősége határoz meg. Ebben meghatározó a szennyezés növekvő mértéke, és a számítógép szerint 2020-ban már olyan súlyos lesz a helyzet, hogy emberek tömegei halnak majd meg miatta.

Már akkor megemlítettek a tévés beszámolókban, hogy többet kell foglalkozni a szemét kezelésével, újrahasznosításával és a globális légkör védelmével. Azt is megállapították a Római klub tagjai, hogy megoldásnak globálisnak kell lennie, ezt nem lehet egy-egy országra bízni. 

A jóslat szerint az emberi populáció a szennyezések hatására kisebbre fog zsugorodni, mint amekkora az 1900-as években volt, ami nagyjából 1,6 milliárd fő lehetett, szemben a mai közel 8 milliárddal. Akkoriban úgy számolták, hogy a 2040-es évekre rá sem lehet majd ismerni a civilizációnkra, és ez némi politikai átrendeződéssel is együtt jár majd. Alexander King, a Római Klub alapítója és vezetője úgy fogalmazott, hogy a nemzeteknek lépésről lépésre eltűnik majd a szuverenitása.

Könnyen lehet, hogy az emberiség létszámával kapcsolatban téved az 1973-as modell, mert az ENSZ szerint 2040-re a 9 milliárdot is meghaladja az emberiség létszáma. Ugyanakkor a világszervezet egészségügyi szárnya, a WHO is fordulópontként jelölte meg ezeket a dátumokat egy 2016-os jelentésében a világ demográfiai helyzetével kapcsolatban: a világ leggazdagabb országaiban a lakosság egyötöde nyugdíjaskorú lesz 2020-ban, és a babyboom-generáció legfiatalabb tagjai is 85 évesek lesznek 2040-re. Mindez nagy terhet ró majd a fiatalabb, dolgozó generációkra.

Az életminőséggel kapcsolatban még nagyobb az esélye annak, hogy beteljesedik a jóslat. A világ lakosságának jelentős része szennyezett levegőt kénytelen belélegezni, százmilliók nem jutnak rendes ivóvízhez, életeket veszélyeztetnek az erdőtüzek, a szélsőséges hőség. A kulcsfontosságú természeti erőforrásokhoz pedig az emberiség egyre kisebb aránya fér hozzá. A globális felmelegedés által okozott szélsőséges időjárás pedig sok régióban az élelmiszer-ellátást fenyegeti.