Az indián, aki harci díszben küzdötte végig a második világháborút

Rengeteg hősies történet került a II. világháború krónikáiba, de talán kevés olyan vadregényes, mint Joseph Medicine Crow-é, aki a crow vagy varjú törzs utolsó háborús főnöke volt. Talán nem meglepő, hogy Joe minden küldetését piros harci festéssel, sárgára festett sastollal a sisakjában vitte véghez, amik elvileg a sértetlenségét voltak hívatottak biztosítani. Mivel komolyabb sérülés nélkül vészelte át a háborút, valószínűleg ezek működtek is.

Medicine Crow egy montanai rezervátumban született 1913-ban, egy korábbi főnök unokájaként, így már gyerekkorától kemény kiképzésben részesült. Megtanult lovagolni, halászni, vadászni, valamint szoktatta magát a szélsőséges környezeti viszonyokhoz is. Mindemellett még volt ideje a crow-k történetét is tanulmányozni, valamint törzséből elsőként szerzett mesterdiplomát. A diplomamunkája, Az európai kultúrával való találkozás hatása a crow indiánok gazdasági, szociális és vallási életére a mai napig az egyik legolvasottabb forrás a crow kultúra megértéséhez.

Miközben a PhD-jén dolgozott, az USA belépett a világháborúba, így Medicine Crow tehetségét és képességeit önkéntesként hazája szolgálatába állította, és felderítőként csatlakozott a 103. gyalogos zászlóaljhoz. Az elkövetkező évek alatt úgy alakult a háború, hogy sikerült teljesítenie a crow háborús főnökké válás 4 feltételét.

1: sikeres támadást vezetni az ellenféllel szemben

Mikor a szövetségesek megkezdtek Normandiától Berlin felé vonulni, szemben találták magukat a Siegfried-vonallal. A géppuskafészkekkel, aknákkal, szögesdróttal és tulajdonképpen az összes korabeli védelmi megoldással megerősített védvonal előtt azonban megtört a lendületük az árkokban. Ekkor a felettese hét társa élén kiküldte Joe-t, hogy egy korábban szétzúzott amerikai állásból szerezzenek TNT-t, majd a csatamezőn átrohanva robbantsák fel a géppuskások bunkerjeit.

Azt mondta, hogy ha valaki meg tudja csinálni, az valószínűleg te vagy

– emlékezett vissza Medicine Crow a felettese szavaira.

Joe és az emberei átrohantak a csatatéren a géppuskások és aknavetők kereszttüzében, és felkapták a dinamitot a szétlőtt állásnál. A meglehetősen robbanékony töltetekkel egy karcolás nélkül továbbfutottak a bunkerekhez, majd kirobbantották az egyik oldalát, ezzel folytatódhatott a szövetségesek előretörése.

2-3: megérinteni egy ellenfelet anélkül, hogy megölné, és megszerezni az ellenfél fegyverét

A Siegfried-vonal után az amerikaiak továbbnyomultak keletre. Egyik célpontjuk egy kisváros volt, ami erős német védelem alatt állt. Míg a gyalogság a jól védett főutcán lefoglalta az ellenfelet, addig a felderítők a sikátorokban igyekeztek az ellenséges állások mögé kerülni. Az akció közben Joe leszakadt az egységétől, és a kis utcákban rohant, mikor felemelt puskával kilépett elé egy német.

Joe lassítás nélkül belerohant, így a katona az egyik, a fegyvere pedig a másik irányba repült. Mint a becsületes hadviselés híve, Joe nem lőhette simán arcon a fegyvertelen ellent, így eldobta a saját fegyverét is és ököllel előre rávetette magát. Mikor úgy tűnt, hogy a német felül fog kerekedni, Joe kevéssé elegáns húzással torkon ragadta. Mikor szegény német már az anyjáért könyörgött, Joe-nak elment a gyilkolási kedve, és egyszerűen foglyul ejtette, valamint megszerezte a fegyverét. Így pár perc alatt gyorsan két tételt is kipipált a háborúsfőnök-listán.

4: ellopni egy ellenfél lovát

A háború vége felé az ellenséges vonalak között Medicine Crow felderítő társaival német csapatmozgások nyomait kereste egy mezőn, mikor megláttak egy farmot. Itt volt elszállásolva több SS-tiszt is, meg persze az őreik és a stábjuk. Ez önmagában nem lenne kifejezetten érdekes, de Joe szerencséjére egy karámban ott legeltek a tisztek pompás lovai is.

Joe kora hajnalban beosont a farmra és bemászott a karámba, ahol felpattant a legjobb paripára és hatalmas crow harci kiáltások közepette kiterelt 50 lovat a karámból. Hiába lőtték az ébredező, csipás németek, a sötétben kicsi volt az esély, hogy eltalálják. Ezzel a negyedik feltétel is teljesült.

Mielőtt hazatért volna a háborúból, még szakított rá időt, hogy felszabadítson egy lengyelországi koncentrációs tábort. A parancsnokával egy dzsipben áthajtottak a kapun, mire az őrök fegyverüket eldobva menekültek.

Hőstetteiért megkapta a Francia Becsületrendet, valamint többek között, a Dél-Kaliforniai Egyetem a díszdoktorává avatta. Barack Obamától megkapta az Presidential Medal of Freedomot, a legmagasabb civileknek járó kitüntetést, amivel a kongresszus háborús tetteit, valamint a háború utáni amerikai őslakosokért folytatott munkásságát jutalmazta. 2016-ban, 102 éves korában halt meg.