Miért özönlenek az emberek a Föld legkényelmetlenebb településére?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
- Miért eszünk húst, amikor szeretjük az állatokat?
Gorak Shep helyén 70 éve még semmi élet nem volt, ezt fejezi ki nevének jelentése is: Döglött Varjak. A majdani település alapjait egy francia hegymászó expedíció alakította ki, akik 1952-ben itt verték fel az alaptáborukat a Mount Everest meghódításához.
Az alaptábor később feljebb költözött a gleccserre, közelebb az Everesthez. Gorak Shepet 40 éve alapították. Mint az egyik lakó, Pasang Sherpa, a Himalaya Lodge üzemeltetője mesélte ott jártunkkor, jött pár ember bizniszelni a hegymászókkal, aztán felépült pár épület. Eleinte három család volt itt, de már öt van.
De meg is mutatjuk, milyen itt az élet:
Mit lehet itt bizniszelni a hegymászókkal? Pár kilométerre van Gorak Sheptől az Everest alaptábora, aminek sátrait minden évben felverik a Khumbu gleccser jegén. A tábornak rengeteg mindenre van szüksége, ételre, italra, kényelmi dolgokra, vízre, benzinre, gázra. Ezeket Gorak Shepből vagy Gorak Shepen keresztül szállítják a táborba a serpák.
Az elmúlt húsz évben már nemcsak a hegymászók mentek az Everest alaptáborába. Megindultak a világ minden részéből azok is, akik végig akarták járni a nagy hegymászók nyomdokaiban a 60 kilométeres utatLuklától, az utolsó repülőtértől egészen az alaptáborig. Hegymászó engedélyük, hegymászó tudásuk nincs, de egész közel juthatnak a Mount Everesthez és a táborhoz.
Mára már sokkal több a túrázó, mint a hegymászó. Mint Pasang Sherpa elmondta, ma már öt vendégház szolgálja ki az évi 40 ezer itt megforduló turistát, akik közül sokan egy éjszakát Gorak Shepben töltenek.
Pedig a körülmények spártaiak. A szobákban mindössze ágyak vannak, más berendezés nincs. A levegő ritka, az alvás nehéz. Fűtés semmi, éjszaka repkednek a mínuszok; a guggolós vécé vizes hordója este befagy, kalapács kell az öblítéshez. A ház legmelegebb helye az étkező, itt üzemel az egyetlen kályha, amit fa hiányában szárított jakürülékkel táplálnak. Este itt melegszik az összes túrázó.
Az élet nemcsak kemény itt, de drága is. Egy liter ivóvízért például ezer forintnak megfelelő nepáli rúpiát kell fizetni. Az áru jak-karavánnal vagy a serpák hátán érkezik jó messziről: minden izzadságcsöppért meg kell fizetni. Aszfaltút több száz kilométerre nincs.
A látogatók száma azonban évről évre nő, egyre többen akarják látni a Mount Everestet testközelből. Gorak Shep még csak egy ideiglenes, azaz csak szezonban működő, roppant kényelmetlen település, de nagyon gyorsan fejlődik.
(A cikk megírásához nyújtott segítséget köszönjük az Eupolisz túraszervező irodának.)
Rovataink a Facebookon