Miért fertőtlenítenek a kivégzések előtt?

Montana állam hivatalos kivégzési protokollja szerint minden halálos ítélet végrehajtásához kötelezően rendelkezni kell három pár 7,5-ös és három pár 8-as méretű steril sebészkesztyűvel, 12 sebészmaszkkal és száz darab steril gézlappal. A méreginjekció beadása gyakorlatilag ugyanazokat a lépéseket követve történik, mint a gyógyító célú infúziók használata: steril eszközöket használva, az elítélt bőrének fertőtlenítése után szúrnak vénát, majd így kapja meg először az altatószert, végül a mérget. 

De miért vesződnek fertőtlenítéssel, amikor úgyis az illető megölése a cél? Ha minden a tervek szerint történik, néhány percen belül úgyis halott lesz, és a fertőtlenítés teljes mértékben értelmét veszti. Vajon mindez csak gyenge képmutatás, amellyel a közreműködő személyzet lelkiismeretét próbálja az igazságszolgáltatási rendszer megnyugtatni? Hiszen ezáltal később mondhatják maguknak, hogy ők mindent a szakmájuk szabályainak megfelelően végeztek, nem sodorták veszélybe az elítélt egészségét, életét. A végső lépést ugyanis általában valamelyik ítélet-végrehajtási tiszt (vagyis a hóhér) teszi meg.

A kulcsmomentum a folyamat fenti leírásában a “ha minden a tervek szerint történik” volt. Hiszen rendszeresen előfordul, hogy váratlan esemény zavarja meg a kivégzést. Kifejezetten gyakori ugyanis, hogy szó szerint az utolsó pillanatban állítják le a procedúrát valamilyen előre nem látható esemény vagy körülmény miatt.

Ha azt gondoljuk, hogy ez csak sablonos bírósági thrillerek fordulatosnak szánt, valójában azonban unalomig ismert forgatókönyveiben szerepel, akkor erőset tévedünk. Ott van például James Autry esete, aki 1980-ban besétált egy texasi üzletbe, és a balul elsült rablási kísérlete közben megölte az eladót, illetve egy véletlenül a boltban tartózkodó vásárlót (egy másik vevőt is meglőtt, de ő életben maradt). A rabló zsákmánya némi sör volt, amelynek összértékét 2,70 dollárban határozták meg.

Autry-t halálra ítélték, és (a jogerősen kiszabott halálbüntetések szokásos átfutási idejéhez képest meglepően hamar) három évvel később ki akarták végezni. Már ott feküdt leszíjazva a kivégzőszoba ágyán 1983. október 4-én, és már a tűt is beleszúrták a karjába, amelyen keresztül bármelyik pillanatban megkaphatta volna a halálos koktélt. Nagyjából fél órát feküdhetett így, amikor megcsörrent a telefon. A legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy Autry kivégzését 30 nappal el kell halasztani, mivel a halálbüntetés-ellenes aktivisták beadványainak hatására kétségek merültek fel azt illetően, hogy a Texasban alkalmazott kivégzési módszer vajon alkotmányos-e.

Autry karjából ezért szépen kihúzták a tűt, lefertőtlenítették a sebet, kapott egy tapaszt, és visszavitték a cellájába. Még további öt hónapig tartott a jogi huzavona, míg végül eldőlt, hogy mégis ki lehet végezni, és végre megkaphatta az injekciót. Viszont ha nem fertőtlenítik szakszerűen az első kivégzési próbálkozás alkalmával alkalmazott eszközöket,

Ekkor pedig az isten se menthette volna meg a hatóságokat a műhibaperek sorozatától, és talán végül az elítélt is megúszhatta volna a halálos ítélet végrehajtását.

Warren Hillt, egy másik gyilkost négyszer szíjaztak be a kivégzőágyba, majd négyszer vitték vissza a cellájába. Hill 1985-ben ölte meg a barátnőjét, amiért még csak életfogytiglani szabadságvesztést kapott, de 1990-ben agyonverte a cellatársát, és ezután már halálra ítélték.

Először 2012-ben akarták kivégezni, majd 2013-ban is. Ekkor már csak percek voltak a végrehajtásig, de a támogatói sikerrel érveltek a felfüggesztés érdekében azzal, hogy a georgiai törvények szerint titkosak voltak a kivégzésben közreműködő cégek és személyek nevei, és emiatt Hill nem győződhet meg arról, hogy valóban hozzáértő szakemberek végzik-e ki. Ügyében még az Európai Unió is fellebbezett, mivel 70-es IQ-ja miatt nem volt egyértelmű, hogy mentálisan beszámítható-e. A halálbüntetését végül 2015-ben mégis végrehajtották.