Amikor még faxon jött a macskás gif

A faxlore egy szóösszevonás, a fax és a folklore keveréke; ahogy a név is mutatja, ez egyfajta népköltészetet takar, vicces, humoros tartalmakkal, karikatúrákkal, grafikákkal és nyomdafestéket nem tűrő szövegekkel. Aki látott már emailekben terjedő láncleveleket, mémgyűjteményeket és vicces grafikákat, az nagyjából tudja, miről van szó.

A formátum a hetvenes években terjedt el. A xeroxlore kifejezést Michael J. Preston használta először 1974-es esszéjében, a Xerox-lore-ban, de a jelenséget ma már inkább photocopylore néven ismerik – a fénymásoló semleges megfogalmazás, a Xerox Corporation viszont kényes a márkanévre. De a névből kiderülhet, hogy a szóban forgó humoros lánclevelek, disznó viccek és rajzok még fénymásoló útján, illetve később már faxon terjedtek.

A faxlore az internet előtti időben, de már a hálózatokon terjedt – csak digitális adatátvitel helyett analóg formátumokat használtak. A szalagmásolás korában még mindenki természetesnek vette, hogy minden másolat minősége romlik az eredetihez képest, de a fogadó és küldő feleket ez nem nagyon zavarta. Elvégre a faxlore nem a halálpontos adattovábbításról szólt. Nagyjából ugyanazt a szerepet töltötte be, mint ma a mémek: valaki látott valami vicceset, és továbbküldte; akik pedig megkapták, röhögtek rajta egy sort; aztán mindenki el is felejtette az egészet.

A faxlore-ok főleg irodai környezetben tudtak terjedni. A viccek ennek megfelelően ártalmatlanok voltak: skót- és zsidóviccek, humoros és obszcén grafikák, de semmi olyan, ami botrányt okozna egy munkahelyen. A viccek jellege is gyakran a vállalati környezetek parodizált változatát idézte: nevetséges programokra hívták a munkavállalókat kötelező megjelenéssel, vagy értelmetlen meetingeket szerveztek az irodába. A legnépszerűbbek a nem teljesen polkorrekt és soviniszta viccek voltak, nagyjából a „miért jobb az uborka, mint a férfi” és a „miért jobb a sör, mint a nő” szintjén. De itt terjedt el az a bon mot is, miszerint

• a mennyországban az angolok lesznek a rendőrök, a franciák a szeretők, a németek a mérnökök, az olaszok a szakácsok, és az egészet a svájciak szervezik;
• a pokolban németek lesznek a rendőrök, a svájciak a szeretők, a franciák a mérnökök, a szakácsok az angolok, és az egészet az olaszok szervezik.

A formátum a sokszorosító gépek elterjedésével párhuzamosan fejlődött. Kezdetben csak fénymásolókat használtak, és azzal terjesztették a nyomtatott mémeket. Az iroda üzemeltetői ezt nem nézték jó szemmel, mivel a sok jópofa az irodai eszközöket használta a mókához, és a sok másolat között akadtak szerzői jogot sértő tartalmak is. De ahogy a Mahasz sem tudott senkit letartóztatni egy másolt kazettáért, úgy a lánclevélőrületet sem tudták lecsillapítani.

A móka az 1990-es évek elején kapott új lendületet, amikor elterjedtek a faxgépek. A városi legendák, rémhírek és hülye viccek innentől már a telefonvonalon is terjedhettek. A rémhírterjesztéshez a fax és a fénymásoló kiváló eszközök volt: a Kék Csillagos Tetoválás Legendáját például generációkon keresztül terjesztették sokszor másolt és újraírt szórólapokon. Ez egy figyelemfelhívás volt, ami egy LSD-vel átitatott, lemosható tetoválással rémisztgetett. (Ez a mém a hetvenes évek óta rendszeresen előkerül Peruban és Brazíliában is.) De népszerűek voltak a sátánista szimbólumokról szóló figyelemfelkeltések is: az aggódó szülők gyújtó hangú kiáltványokat terjesztettek fénymásolt szórólapokon, és mindenben a Sátán jelét látták. Sátáninak kiáltották ki a békejelet, a rózsafüzért, az ankhot, sőt, a Dávid csillagot is; ez utóbbit egy amerikai iskolában be is tiltották, amíg rá nem szóltak a tantestületre, hogy térjenek már észhez.

A fax uralma jóval rövidebb ideig tartott, mint a fénymásolóé, mert a kilencvenes években lassan terjedni kezdett az email, és mindenki átállt a digitális adattovábbításra meg a nigériai lánclevél-küldésre. A technikai fejlődésnek köszönhetően ma már nem kell fákat kivágni a hülyeség akadálytalan terjesztéséhez – és talán ennek köszönhető, hogy a hülyeség ma gyorsabban terjed. De erről már született egy remek mondás, ami akár faxlore-alapanyag is lehetne.