Miért törölte le a BBC 20 évnyi saját archívumát?

GettyImages-84403571
2019.09.26. 04:57

A brit BBC a világ egyik legismertebb tévécsatornája, amire világszerte példaként mutogat mindenki, hogy na, ilyennek kellene lennie egy rendes közszolgálati tévének. A híres etikai kódextől a fantasztikus természetfilmekig, David Attenborough-tól a Top Gearen át a Monty Pythonig egy csomó élő (és sajnos néhány már nem élő) legendát köszönhetünk a BBC-nek.

Ennek tükrében elég meglepő, hogy hogyan bánt a körülrajongott bezzegcsatorna a saját archívumával évtizedeken keresztül: kíméletlenül letörölte, mondván, minek az. Ráadásul arra hivatkozva, hogy az adófizetők pénzéből élnek, felelősen kell gazdálkodniuk, az a sok archív felvétel meg csak viszi a pénzt és foglalja a helyet. A legdurvább pedig az az egészben, hogy ez vagy húsz éven át senkit nem zavart. Mintha az HBO a Trónok harca egyes részeit egyszerűen törölné, miután lementek adásba, és onnantól nem lennének meg sehol, csak a nézők emlékeiben. (Azt most hagyjuk, hogy az utolsó évaddal kapcsolatban esetleg visszahozhatták volna ezt a szokást, senki nem ejtene érte könnyeket.)

Hogy megértsük a mai szemmel teljesen abszurd eljárást, látnunk kell, hogy a hőskorban a tévézés egészen másképp működött, mint ma. A BBC ugyan még 1936-ban indult, de aztán a világháború alatt nem üzemelt (a technikai személyzet kellett a hadseregnek), és csak az ötvenes években kezdett igazán elterjedni a tévénézés Angliában. A tartalom leginkább a korabeli rádiókéra emlékeztetett: hírműsorok, tévéjátékok adták a nagyját, utóbbi valami olyasmi volt, mint egy élő színházi közvetítés. Ha nagy volt a siker, és a tévé megismételte az adást, összehívták újra a stábot, és a színészek eljátszották az egészet újból.

Igazából fel sem merült, hogy a műsorokat rögzíteni kéne az utókor számára, így a filmtekercseket és kazettákat, amiken az adások anyaga volt, a takarékosság jegyében újrahasznosították: törölték, majd rávették az újabb adásokat.

Ez volt a szokás még az 50-es években indult korai tévésorozatoknál is. A filmes nyersanyag elég drága volt, és az egyes produkcióknak a saját büdzséjükből kellett megvenni, így hát logikus spórolási út volt a már elkészült és adásba ment epizódokat felülírni az újakkal. Mivel egy epizódot legfeljebb egyszer ismételt a BBC (többre igény se volt nagyon, és ez volt a standard szerződésben is a színészekkel), csak azért érte meg megtartani bármit pár hétnél tovább, hogy hátha sikerült eladni egy külföldi tévécsatornának.

A helyzet csak rosszabb lett, amikor a BBC 2 elindult 1964-ben, és hirtelen kétszer annyi lett a tartalom. Aztán amikor 1969-ben bevezették a színes adást, végképp nem maradt értelme a régi, fekete-fehér kópiák megtartásának. Gondolták ezt a BBC illetékesei akkoriban, és fogalmuk sem volt arról, hogy ezt pár évtized múlva ugyanolyan kulturális vandalizmusnak fogják tartani egyesek, mint a tálibok műkincspusztítását Afganisztánban.

Egyesek alatt a most a Dr. Who című kultikus sci-fi-sorozat rajongóit kell érteni. Az 1963-tól 89-ig futott (aztán 2005-ben feltámasztott és máig futó) sorozat első 26 évadából 253 rész lett az enyészeté. De így járt szinte minden sorozat az 50-es és a 70-es évek között. A BBC talán máig leghíresebb sorozata, a Monty Python Repülő Cirkusza azért úszta meg a pusztulást, mert Terry Gilliam megvette az eredeti szalagokat, mielőtt törölték volna azokat.

(Külön csavar a Dr. Whoval kapcsolatban, hogy a legelső epizód premierje éppen a Kennedy elnök elleni merénylet másnapján volt, és emiatt nem sokakat érdekelt – de egy hét múlva, amikor megismételték, már nagy sikert aratott.)

Amikor 1975-ben a BBC-t átszervezték, és létrehozták a hivatalos archívumot, kiderült, hogy az ötvenes évek óta a tévénél készült műsorok kb. 60-70 százaléka eltűnt. Ironikus, hogy éppen a hetvenes évek végétől kezdte el a tévé megtartani az archív felvételeket, amikor a VHS megjelenésével ezt már maguk a nézők is megtehették otthon.

A Dr. Who rajongói 1978-ban világméretű kincskeresésbe kezdtek az elveszett kópiák után, és egészen elképesztő helyekről kerültek elő az epizódok felvételei: egy londoni mormon templom raktárából, egy nigériai tévétől, bolhapiacokról, egykori alkalmazottaktól és stábtagoktól, akik kalózmásolatban menekítették haza a kedvenc részeiket. Korabeli rajongók között szokás volt az epizódok hangját magnóra rögzíteni a tévéből, ilyen formában a Dr. Who összes része túlélte a BBC tisztogatását.

Képi formában azonban 97 epizód máig nincs meg, és valószínűleg örökre elvesztek.

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM