Miért nem eszik meg az állatok az embert?

A Homo sapiens lassú, védtelen és bőségesen elérhető zsákmány, így bár  a nagyobb ragadozók megtehetnék, hogy mindennap ruhás majmot majszolnak uzsonnára, mégis ritka, hogy emberre támadnak. Az a mondás járja, hogy ezek az állatok jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. Kérdés, hogy mitől vagyunk ilyen félelmetesek?

Annak, hogy az ember félelmetes, több oka is van.

Az egyik ok a felegyenesedés, vagyis a két lábon járás. A csimpánzok és gorillák jellemzően akkor állnak két lábra, amikor fenyegető testtartást kívánnak felvenni, ettől ugyanis nagyobbnak látszanak. Egy ragadozó szempontjából ugyanettől tűnhet veszedelmesnek az ember: magyarul 

Az emberek másik aggasztó tulajdonsága, hogy társas lények, a ragadozók pedig a főemlősök megjelenése óta megtanulhatták, hogy az efféle élőlények agresszíven védelmezik egymást, és csapatban támadnak vissza.

Még ezeknél is fontosabb, hogy az ember 

Az életösztön statisztikailag kimutatható megnyilvánulása, hogy azokon a területeken, ahol megjelent az ember, a berendezkedést mindig azzal kezdte, hogy kiirtotta a nagyobb ragadozókat a nem ragadozó, de nagyobb és potenciálisan balhés állatokkal együtt.

Ez az ember természetéhez tartozó kampány puszította ki korábbi élőhelyükről a pumákat, hiúzokat, farkasokat. Azok maradtak csak meg, akik nem szálltak szembe az emberrel, ezért mára a ragadozók 

Ez a hatás olyan erős, hogy etológusok kedves hangon előadott versek felvételeit magnóról lejátszva megállapították, hogy a kisebb és nagyobb ragadozók is menekülőre fogták az emberi hangok hallatán. Mint kiderült, pusztán hangkeltő eszközökkel könnyedén mentesíthető a ragadozóktól egy tetszőleges terület.

Mindennek eredménye egyfajta békés együttélés. Az adott helyen túrázóknak általában azt javasolják, hogy csoportban mozogjanak, és néha kiabáljanak, hogy a ragadozók kitérhessenek az útjukból.

Persze az is lehet, hogy a ragadozók utálják a költészetet.