Ha szexelni akar a Marson, nem az odajutás lesz a legproblémásabb

2020.07.09. 05:04

Valamiért az emberek mindig is érdeklődtek az iránt, hogy milyen lehet az űrben szexelni. Egyes pletykák szerint ezt páran már ki is próbálták, az önkielégítés pedig a kötelező protokoll része volt. Míg azonban az elmúlt évtizedekben ez a kérdés inkább csak az űrhajózás pajzán fantáziájú szerelmeseit mozgatta meg, a földön kívüli párosodás és legfőképpen a gyermeknemzés a következő évtizedekben egyre inkább gyakorlati problémává fog válni. 

Ha minden a terveknek megfelelően alakul (ami a Hold- és Mars-utazások történetét áttekintve kifejezetten meglepő lenne), akkor az első ember 20 éven belül ellátogathat a Marsra, nem sokkal később esetleg már állandó telepek is létesülhetnek a bolygón. A marsbéli kolóniák fennmaradása szempontjából elsődleges jelentőségű lesz majd, hogy a telepesek képesek-e párosodni, és születnek-e majd marsi gyerekek.

Mivel az emberi szervezet a földi életre lett kitalálva, ennek olyan akadályai lehetnek, amelyeket ezen a bolygón el sem tudunk képzelni.

Az emberi szaporodás biológiai és szociális kihívásairól értekeznek a lengyel Rzeszowi Információtechnológiai Egyetem filozófia-tanszékének kutatói a Futures című folyóiratban. Érvelésük szerint az első időkben nyilván folyamatos földi bevándorlásra lesz szükség a marsi kolóniák életben tartásához, de már az első pillanattól kezdve törekedni kell az ottani szaporodásra is, hogy idővel önfenntartóvá válhassanak a közösségek. A becslések szerint minimálisan 5000 fős marsi népesség esetén remélhető, hogy a helybéli népszaporulat ellensúlyozni tudja a halálozást.

A számításba már belekalkulálták az előre nem látható katasztrófák, például járványok népességcsökkentő hatását is, bár megjegyzik, hogy mivel ez a szám a földi ökológiai környezetet figyelembe véve jött ki, elképzelhető, hogy az ember számára technikai segítség nélkül élhetetlen marsi környezetben még

sokkal magasabb lehet a minimális önfenntartó populációnagyság.

Az ottani szaporodás ugyanakkor nemcsak pusztán a létszám fenntartása miatt lesz fontos. A Marson született emberek már azt a bolygót tekintik majd otthonuknak, és így fiziológiailag és pszichológiailag könnyebben elfogadják majd az űrtelepeslét megannyi nyűgét, mint a Földről érkezett bevándorlók.

Az Emlékmás ikonikus szépasszonya a marsbéli sugárzás esetleges hatásaira világít rá
Az Emlékmás ikonikus szépasszonya a marsbéli sugárzás esetleges hatásaira világít rá
Fotó: YouTube

Vagyis, ha sikerülne felnevelni egy születése óta a Marson élt generációt, akkor az a kolóniák hosszú távú túlélését is valószínűbbé tenné. Persze ehhez még néhány akadályt le kell küzdeni, és itt nem az űrutazásról vagy az alapvető életfeltételek megteremtéséről van szó. A legnagyobb kihívást a sikeres terhesség kihordása fogja jelenteni. A terhesség során a Földön is számos komplikáció léphet fel, és ezek gyakoriságát az anya rossz egészségi állapota jelentősen megbnöveli. Márpedig az űrutazás tudott módon számos tekintetben károsíthatja az asztonauták egészségét.

A káros hatások a teljesen általános izomtömeg-csökkenéstől az időszakos vakságig és kardiológiai problémákig terjedhetnek, de a várakozások szerint 3-6, más becslések szerint 7-9 hónapig tartó bolygóközi utazás az eddig felismert kockázatokon túli veszélyeket is tartogathat. Előfordulhat például, hogy a reménybeli Mars-telepesek szervezetére hosszú időn keresztül ható sugárzás rosszindulatú elváltozásokat hoz létre a szöveteikben.

A hosszú időt az űrben töltött űrhajósok rehabilitációja a Földön is hónapokat vehet igénybe, de a Marson várhatóan nem sokban válnak majd számukra könnyebbé a körülmények, miután megérkeztek. Vagyis feltételezhető, hogy az ott új életet kezdő, és esetleg teherbe esésre vágyó (vagy erre kijelölt, ahogy mindjárt látni fogjuk) nők - az összes telepes társukhoz hasonlóan -

nem lesznek makkegészségesek.

A űrbéli sugárzás tudottan csökkenti a spermaszámot, a Mars nagyon ritka légköre pedig sokkal több káros sugárzást enged át az űrből, mint amennyi a Földön hat ránk. A megtermékenyítés sikeressége emellett számos más tényező is hat, például a gravitáció. A Mars tömegvonzása a földi gravitáció 38 százaléka, egyelőre nincsenek ismereteink arról, hogy ez hogyan befolyásolja a peteérést, és az ivarsejtek vándorlását a női ivarszervekben, ami akár el is lehetetlenítheti a természetes megtermékenyítést.

Az elszigetelt, alacsony létszámú közösségek örök problémája a beltenyésztés, vagyis az egymással közeli vérrokonságban álló személyek párosodása és gyermeknemzése. Ez az egymást követő nemzedékekben megnöveli a homozigóciát, vagyis a gyerekek az egymással rokon szüleiktől ugyanazt a sokszor hibás gént fogják örökölni. Ez genetikai leromláshoz, és végül a kolónia összeomlásához vezethet. Ezért az első időkben valószínűleg nem lehet majd megengedni a szabad párválasztást, mert ilyenkor az emberek hajlamosak a hozzájuk hasonló párokat választani.

Valószínűleg a párosodás, a megtermékenyítés és a terhesség problémáit könnyebben meg lehet majd oldani, mint a párválasztáshoz fűződő pszichikai és szociális konfliktusokat. Az Amerikában állandó kolóniákat létrehozni igyekvő telepesek első csoportjai sorban kihaltak, és hiába élünk a 21. században, könnyen előfordulhat, hogy az első marsi lakosok élete is a puszta túlélésről fog szólni, szinte tökéletesen elszigetelve az anyabolygótól. Ilyen körülmények között a szerzők szerint

az egyén életét mindenek fölé helyező elvek nagyon gyorsan tarthatatlanokká válhatnak.

A közösségek vezetőinek gyakran kell majd nehéz döntéseket hozniuk életről és halálról. Az egymással genetikailag kompatibilis, de mégsem közeli rokon párokat kell egymás számára kijelölni - és adott esetben gyermekvállalásra kötelezni. Másrészt viszont azokat, akikről már későn derül ki, hogy olyan örökletes betegségük van, amely az utódaikat alkalmatlanná teszi a marsi életre, esetleg el fogják tiltani a szaporodástól. Megint másokat abortuszra fognak kötelezni, vagy éppen megtagadják majd tőlük ezt a jogot.

A marsi jogrend valószínűleg a közösség túlélését és fejlődését fogja minden egyéb - így az egyén szabadságjogai - elé helyezni, és a törvények is ezt a szellemet fogják követni. A legsúlyosabb problémák ráadásul valószínűleg meglepetésszerűen fognak felbukkanni, hiszen lehetetlenség egy ilyen úttörő vállalkozás minden nehézségét előre látni. Akkor pedig improvizálni kell majd. Az improvizáció krízishelyzetben pedig a katasztrófafilmekkel ellentétben általában káoszt okoz a valóságban.

Egy olyan káoszt, amelyben a szex központi szerepet játszik majd.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport