A mesterséges gyémánt feltalálójának 25 dollárral szúrták ki a szemét
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Megtudtuk, hány nő várja, és hány menekül a locsolóktól
- Nem ismerték az operát, de királyt buktattak a történelem első sztrájkolói
- Új évaddal jelentkezik a Ma is tanultam valamit podcast
- Nem sokon múlott, hogy Petőfi túlélte március 15-öt
- Leleplezték A titok titkát, áltudomány tarolhatta le a világot
A gyémánt különleges formájú szén, ami nagy nyomás és hőmérséklet hatására jön létre, egyedülállóan kemény, és baromi drága - ezt mind megtanultuk annak idején kémiaórán. Miután 1772-ben Antoine Lavoisier francia kémikus rájött, hogy a gyémánt tulajdonképpen szénből van, évszázadokon át próbálkoztak tudósok egész légiói, hogy mesterségesen állítsák elő a drágakövet. Ez végül 1954-ben sikerült a GE amerikai laborjában egy Tracy Hall nevű vegyésznek. Bár a szintetikus gyémánt előállítása a középkori aranycsináló alkimisták álmait is túlszárnyaló, és minimum Nobel-díjat érő áttörésnek hangzik, Hall mégsem lett széles körben ünnepelt és közismert tudós. Sőt.
A GE, vagy akkori nevén General Electric, a legendás feltaláló, Edison cége a második világháború vége után óriási erőkkel feküdt rá a mesterséges gyémánt előállítására. Nem a drága ékszerekben látták a jövőt, hanem a gyémánt fokozódó ipari felhasználásában: kis mérete és nagy keménysége miatt a gyémántnál nincs jobb anyag, ha vágni, fúrni, csiszolni vagy őrölni kell, márpedig az ilyesmit a 20. század második felének rohamosan iparosodó világában elég sokat kellett. A cég milliókat költött a szupertitkos, Project Superpressure nevű fejlesztésre, két év alatt építettek fel egy irtózatos erejű szuperprésgépet, ami kétszer akkora nyomást volt képes produkálni, mint amilyen alatt természetes körülmények között formálódnak a gyémántok. A gép akkora volt, hogy egy külön három szintes épületet kellett felhúzni számára.
Csak hát nem nagyon működött.
A Superpressure projekten dolgozott Tracy Hall is, a Harvardon végzett kémikusként, de valahogy mindig kicsit kilógott a csapatból, a társai és a projekt vezetői sem igazán díjazták a kreatív ötleteit. Amikor azt állította, hogy egy ócska, 35 éves présgéppel jobb eredményeket tudna elérni, mint a csapat a két évig épített szuperdrága masinával, és ezer dollárt kért a szükséges módosítások elvégzésére, simán elhajtották. Nem adta fel, egy barátja garázsában ő maga tákolta össze a gépet, amihez végül sikerült kikönyörögnie a GE laborjából egy keveset a carbaloy nevű, extrém kemény fémötvözetből. 1954 karácsonyán próbálta ki a házibarkács masinát, amikor a kollégák már otthon voltak szabadságon - és az eredmény 100 ezer atmoszféra nyomás és 1600 fokos hőmérséklet mellet 38 perc alatt megszülető szintetikus gyémánt volt, az első ilyen a világon.
Hallt nem igazán mozgatták a hagyományos családi és társasági ünnepek, legalábbis erre utal, hogy a karácsonyi kísérletek után a főnökeinek 1954 szilveszterén mutatta be a módszerét és a gépét. A GE vezetői egyszerre voltak lelkesek (elvégre sikerült mesterséges gyémántot csinálni!), de fájt is a fejük, hiszen felesleges volt a drága labor meg a drága gép, ráadásul Hall aránylag olcsó megoldást talált ki, amit könnyen lemásolhatnak a konkurensek.
A cég azt találta ki, hogy a világraszóló sikert (amit egyébként 1955-ben, Valentin-napon jelentettek be) egy remek blöffel az eredeti Superpressure projekt eredményeként kommunikálják, háromemeletes gigalaborral, milliókért épített megaprésgéppel. Hallt eldugták a nyilvánosság elől, kiszúrták a szemét egy 25 dolláros bónusszal, és a szerződése apróbetűs részére hivatkozva megfenyegették, hogy ne is merjen előállni azzal, hogy valójában az ő találmánya a mesterséges gyémánt. Hall persze azonnal kilépett a cégtől, és ugyan nem kapta meg a neki járó dicsőséget és reflektorfényt, azért a gyémántcsináló csapat egyik tagjaként így is dúskálhatott a konkurens cégek ajánlatai között.
Hall ehelyett saját céget alapított, ahol kidolgozott egy új, és még jobb eljárást a szintetikus gyémánt előállítására, ami nem ütközött se a titoktartási szerződésébe, se a GE időközben bejegyeztetett szabadalmába. Ez nem akadályozta meg a céget abban, hogy bíróság elé citálja; 10 ezer dolláros büntetés és két év börtön lógott a feltaláló feje felett egy ideig, de végül a GE elállt a pereskedéstől. Hall így MegaDiamond cégnév alatt gyárthatta a mesterséges gyémántot, amiből szépen meggazdagodott. Később eladta a céget, hogy egyetemi tanár és kutató lehessen, aztán a mormon egyház misszionáriusaként Afrikába költözött. 2008-ban, 88 évesen halt meg.
Rovataink a Facebookon