Kiköpött a tenger egy új szigetet, hogyan lehet rá igényt tartani?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Egy saját szigetre elég sokan vágynak, de viszonylag keveseknek adatik meg. De mi van akkor, ha a semmiből feltűnik egy sziget ott, ahol eddig nem volt semmi?

Nem mindennapos eset, de a vulkáni aktivitás létrehozhat új szigeteket, és hát ki ne csapna le egy ilyen lehetőségre, hogy teljesen ingyen legyen egy karibi szigete? A történelmi tanulmányok alapján a legtöbben most valószínűleg azt gondolják, hogy elég ha valaki a leggyorsabban odamegy, és kitűzi a zászlaját, majd kellő energiát és időt fektet abba, hogy megoldja, hogy a zászló ott is maradjon. Ennél azonban jóval kifinomultabb és talán unalmasabb módja van annak, hogyan döntik el, ki tarthat igényt egy szigetre.

Az ENSZ nemzetközi jogi szabályozásai közül a tengerjog az, ami segít megválaszolni ezt a kérdést. Nézzük ezt egy 2015-ös példán, mikor a Hunga Tonga vulkán tevékenysége egy új szigetet eredményezett Tonga partjainál. Mivel az új sziget gyakorlatilag hozzákapcsolódott egy már létezőhöz, így elég egyértelmű, hogy jó eséllyel Tonga mondhatja legmagabiztosabban azt, hogy a sziget az övé. Ha nem kapcsolódott volna hozzá, akkor is hasonló lenne a helyzet, ugyanis az ENSZ törvényei alapján a part 20 km-es (12 mérföldes) környéke automatikusan az országhoz tartozik, ráadásul az új földdarab esetünkben a szigetvilág közepén jelent meg, a nemzetközi jog szerint ez pedig az ő területük. De ha a tengerben messzebb, de olyan 320 kilométerre (200 mérföldre) lenne az országtól, akkor is jelezhetnék rá az igényüket, szintén a nemzetközi törvények alapján, főleg ha a szigetet létrehozó vulkán is az ő területükhöz tartozik.

De nem mindig ennyire egyértelmű az eset, ott van például a Spratly-szigetek esete, amit Kína, Malajzia, Vietnám és Tajvan is a sajátjának szeretne tudni, ezért a térségben mindenki felsorakoztatja látványosan a haderejét a közelben, miközben a diplomaták egyezkednek.

Az Antarktisznál a múlt században azonban még a zászlókitűzős módszer volt a fő irányadó: több ország is igyekezett zászlót rakni, majd állomást telepíteni, hogy megmutassák a másiknak, hogy képesek kontrollálni és megvédeni a területet. Jelenleg hét ország, Új-Zéland, Ausztrália, Franciaország, Norvégia, az Egyesült Királyság, Chile és Argentína rendelkezik el nem ismert területi igénnyel a sarkvidéken. De ezért izgalmas Grönland helyzete is, ami földrajzilag Észak-Amerikához, politikailag a dán fennhatóság miatt Európához tartozik. Dánia autonóm területe, de hogy azért hogy a függetlenségi törekvések megfelelően kordában legyenek tartva, a biztonság kedvéért a katonai védelmet Dánia látja el, és nincs saját hadserege.

Az új szigetek vagy szigetcsoportok keletkezése nem éppen mindennapos dolog, és nem is egyik napról a másikra történik. Mielőtt bárki elkezdene lelkesedni amiatt, hogy talán olcsón hozzájuthat egy friss szigethez, vagy lecsaphat egy olyanra, ami minden országtól kellően távol van, tudni kell, hogy a legjelentősebb szigetek már mind foglaltak, az újak pedig elég bizonytalanok. A vulkáni szigetek hol megjelennek, hol eltűnnek, vagyis nem biztos, hogy olyan jó ötlet tartós használatra berendezkedni egy ilyenen.

A Tongánál megjelent sziget például teljesen kopár, és amikor egy tongai hoteltulajdonos, Gianpiero Orbassano elment feltérképezni a területet, azt mondta, nagyon nehéz volt egyáltalán kiszállni a hajóból, illetve arról is beszámolt, hogy a felszíne meleg. A kutatók szerint az ilyen szigetekkel az a baj, hogy nem stabilak. A magma széttagolódásával jönnek létre, gyakorlatilag apró kődarabok egymás hegyén-hátán, amik egy szigetet hoznak létre, amiket gyorsan elmoshatnak a hullámok.