Véres összecsapások tették egyértelművé, mikortól nem lehet szalmakalapot hordani

A divatrendőrség fogalma nem újdonság: ahogyan ma a zokni-szandál kombót üldözik emberek, úgy üldözték 1922-ben a szalmakalapokat. Vagyis egy kicsit jobban, volt, hogy a tettlegességig, sőt, tömeges utcai összecsapásokig  fajultak nézeteltérések az önjelölt divatmaffia és a szezonon kívül is szalmakalapot viselő emberek között.

Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni az 1922-es amerikai szalmakalap-lázadást, úgy kell az egészet elképzelni, mintha egy fesztiválon a dinnyekalapot vagy szőrme kezeslábast viselőket jól megvernék, ha a fesztivál vége után is abban a szerelésben maradnának. 

Abban az időben a kalapviselés etikettje kifejezetten komoly volt, szigorúan meghatározták, hogy például szalmakalapot szeptember közepe után már nem illendő hordani. Aki szeptember 15-e után mégis felvette, és esetleg emiatt atrocitás érte, mondjuk leverték a fejéről vagy darabokra tépték, arra a közvélemény is elnézően legyintett, mondván ő kereste magának a bajt. Hogy miért pont szeptember 15-ig volt elfogadott a szalmakalap, és 16-tól miért járt érte kötözködés, azt senki sem tudja pontosan, de valószínűleg azért, mert a szalmakalap a nyár megtestesítője, szeptember második felétől pedig már mindenki az őszre készül, még akkor is, ha az időjárás egyébként megengedné a szalmakalap viseletét.

Sokak szerint nem maga a dátum, hanem a társadalmi státusz nem tetszett a támadóknak, (a szalmakalapos embereket sikeres, koktélpartikra járogató befolyásos embereknek tartották), és akinek ez a társadalmi réteg nem tetszett, azok a kalapon vezették le a felgyülemlett feszültséget. 

1910-ben az újságok arról írtak, hogy Pittsburghben a rendőrségnek kellett közbeavatkozni, hogy néhány szalmakalapos testi épségét megóvják szeptember 15-én. A fiatalok az egészet csínyként fogták fel, az újságok viszont arról írtak, hogy ez az egész eldurvulhat, illetve hogy rendben van, ha két tőzsdeügynök így ugratja egymást, de az egyáltalán nem vicces, ha egy ismeretlen teszi tönkre valakinek a szalmakalapját. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz, az 1922-ben, New Yorkban derült ki.

Elszabadultak a szalmakalapos indulatok

Néhány tinédzser ugyanis úgy gondolta, hogy elébe mennek a szeptemberi időpontnak, és már szeptember 13-án elkezdik terrorizálni a szalmakalaposakat, annak ellenére, hogy a naptár szerint ők még pont kiélvezhették a nyári fejfedő viselésének utolsó gondtalan napjait. Vesztükre éppen dokkmunkásokat szúrtak ki maguknak, akik nem igazán viselték könnyed humorral, ha holmi hülyegyerekek leverdesik a szalmakalapot a fejükről. A vita elég gyorsan és szélsőségesen eldurvult, konkrét verekedésig.

Nem várt módon a szalmakalap gyűlölői is erősítést kaptak, és az egész városon végigszaladt egy olyan erőszakhullám, amelyben tömegesen semmisültek meg a szalmakalapok. Este már kifejezetten komoly összecsapások is történtek, és a szalmakalap-ellenesek máglyákat raktak a könnyen gyulladó fejfedőkből. Másnap reggel a New York Times arról cikkezett, hogy egy férfinak akkor is jogában áll szalmakalapot hordani, ha történetesen hóvihar van, a hatóságok pedig megüzenték, hogy börtönbüntetés vár azokra, akik nem tudják visszafogni a viszkető tenyerüket, ha meglátnak egy szalmakalapot.

A zavargások másnap is folytatódtak, volt ahol több százan, csapatokba verődve terrorizáltak szalmakalapos embereket. Amint megjelentek a rendőrök, a bandák tagjai szétszóródtak, és máshol álltak újra össze, hogy ott tovább zaklassák a kalapos embereket. Voltak olyanok, akik szöges botokkal szerelkeztek fel, emiatt aztán mindkét oldalon beszereztek néhányan komolyabb sérüléseket is. Igaz, nem ez volt a jellemző: általában egy kiadós verekedés után lecsillapodtak a kedélyek. Az összecsapásoknak a rendőrség oldaláról is lett komoly sérültje, igaz ő nem közvetlenül az összecsapásban sérült meg, hanem üldözés közben megbotlott és egy csatornába esett.

Szeptember 16-ra a kedélyek lecsillapodtak, a nagy szalmakalap-felkelésben senki nem halt meg, és az emberek két nagyon fontos dolgot tanultak meg:

• Soha, semmilyen körülmények között ne viseljen senki szalmakalapot szeptember 15-e környékén.
• New Yorkban már akkor is sok volt az őrült.

A későbbi években is megmaradtak a szalmakalap-ellenes tiltakozások, de egyik sem nőtte ki magát akkora zavargássá, mint az 1922-es (igaz, 1924-ben egy férfi meghalt egy szalmakalapos támadásban). 1925-ben az amerikai elnök szeptember 18-án viselt szalmakalapja még annyira sokkolta a közvéleményt, hogy Times címlapsztoriban foglalkozott vele - aztán a divatszabályok elkezdtek lazulni, és miután beköszöntött a nagy gazdasági világválság, a szalmakalap kérdése már nem is foglalkoztatta annyira az embereket. 

(Borítókép: Szalmakalapos férfiak az 1910-ban. Fotó: Kirn Vintage Stock/Corbis via Getty Images)