És akkor a hercegnő megcsó... ja nem, lefejezte és felgyújtotta a békát
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Ingadozó, de örök vonzerővel bír a Föld mágneses tere
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
Többször foglalkoztunk már a Ma is tanultam valamit rovatban azzal, hogy a középkori eredetű, mára Disney-kompatibilissé szelídült tündérmesék mennyire durva horrorsztorik voltak eredetileg. Emlékeznek még a Pinokkióra? Vagy a Csipkerózsikára? Most megint egy klasszikus mesék veszünk elő, ami a Grimm-testvérek gyűjteményében tradicionálisan az első helyen szerepel.
A Békakirály meséjéről van szó, amiből, ha mást nem, a kulcsjelenetet mindenki ismeri: a hercegnő legyőzi a félelmét és undorát, megcsókolja a békát. A csók megtöri az átkot, a békává változtatott herceg visszaalakul emberré, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak – nekünk meg ott marad a tanulság arról, hogy az igaz szerelem mindent legyőz, hogy nem a külsőt kell nézni, satöbbi, satöbbi.
Csakhogy a történet eredetijében, amit Grimmék a német folklórból gyűjtöttek be az 1800-as évek elején, egyáltalán nem így szerepel ez a jelenet. A népmesében a béka ragaszkodik ahhoz, hogy a hercegnő ágyában (egyes verziókban a párnáján) aludjon három éjszakán keresztül, mire az arisztokratához egyáltalán nem méltó módon
- falhoz vágja,
- lefejezi
- és megégeti szegény békát.
Bár a mai verzió tanulságait egyáltalán nem tükrözi, az erőszakos kirohanás megteszi a hatását, és a béka visszaváltozik herceggé. Néprajzkutatók és irodalmárok szerint a csókmotívum a mese első angol fordításával, 1823-ban került bele a mesébe. A fordító, Edgar Taylor egyszerűen átírta a történetet, hogy az romantikusabb, és a gyerekek számára is elfogadhatóbb legyen. Ez a változat terjedt el aztán világszerte.
Mindezek fényében különösen tréfás a mesék és mondák pszichológiájával foglalkozó szaktekintély, Julius E. Heuscher elemzése, aki az egész Békakirály-sztorit egy fiatal lány felnövésének, nővé válásának metaforájaként értelmezi. Ebben a szimbólumrendszerben a béka a férfi nemi szervet jelképezi, a csók pedig a szexuális ártatlanság elveszítését, amikor a lány legyőzi a félelmét, és a belenevelt undort, bűntudatot.
Rovataink a Facebookon