A női Sherlock Holmes, a magyar Watson és az eltűnt lány rejtélye

1917 februárjában váratlan cím vonta el az amerikai olvasók figyelmét az újságcímlapok háborús híreiről: egy nappal Valentin-nap előtt a 18 éves Ruth Crugernek nyoma veszett, miután elment megéleztetni a korcsolyáját. A New York-i rendőrség tanácstalanul állt az eset előtt, és rövid nyomozás után arra jutottak, hogy a lány meglógott a szeretőjével.

Ezt Ruth apja, Henry Cruger nem volt hajlandó elhinni. A könyvelő lánya nemrég fejezte be a középiskolai tanulmányait, és rokonai és ismerősei szerint boldog volt otthon. A szülei még azt se tiltották, hogy fiúkkal találkozzon, ha azok tiszta szándéktól vezérelve látogatták meg a lányt, aki mellesleg vasárnapokon hittant oktatott. A szerény lány eltűnése után újságok címlapjára és plakátokra került, sőt, még a mozikban is bejátszották az arcát, közvetlenül a filmek előtt.

A nyomozás során a rendőrök több elméletet is felvetettek: az egyik természetesen az volt, hogy Ruth gyilkosság áldozata lett, de volt szó titkos szeretőről, prostitúcióról, sőt, néhány szemtanú látni vélte, ahogy a lány botladozva beszáll egy taxiba.

Crugerék több magánnyomozót is felbéreltek, és már szinte minden tartalékuk ráment a nyomozásra, mikor színre lépett Mrs. Grace Humiston. Mikor Cruger bemutatta az 50-es éveiben járó, tetőtől talpig feketébe öltözött hölgyet, sokan gondolhatták, hogy egy gyászoló nagynéniről, esetleg nagymamáról lehet szó, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Humiston attól a naptól fogva a család ügyvédje, valamint első számú nyomozója lett.

Az emberek barátja

Humiston 1869-ben született egy tehetős New York-i családba. Sokáig tanárként dolgozott egy fiúiskolában, majd mikor férjét meggyanúsították irodai kukkolással elvált, és beiratkozott a New York-i Egyetem jogi karára (mivel ekkoriban nőként ez volt az egyetlen lehetőség), és két évvel később le is diplomázott – és nem sokkal később elkezdett csak feketét hordani. Pár éven belül letette az ügyvédi vizsgát, és megalapította az Emberek Ügyvédi Irodáját.

Ügyvédi munkásságával leginkább a város szegényebb bevándorlóit támogatta. A bíróságokon szembeszállt több kiutasítással, segített a fizetés nélkül dolgoztatott kiskorú gyermekmunkásoknak, sőt, még egy nagykövet ékszereit is visszaszerezte.

Az egyik legnagyobb győzelme az volt, mikor elérte, hogy a bíróság felmentsen egy olasz nőt, Antoinette Tolla-t, amiről a korabeli sajtó is lelkesen írt. A nőt gyilkossággal vádolták meg, miután megölt egy férfit, aki megpróbálta megerőszakolni. Humiston három nappal Tolla akasztása előtt sikeresen meggyőzte az esküdtszéket arról, hogy a nő önvédelemből cselekedett, így Tolla akasztás helyett csak hét és fél év letöltendőt kapott. Az ügy után Humistont a nép barátjaként kezdték el emlegetni, és New York egyik legkeresettebb ügyvédje lett.

Irodájában sokan keresték meg azzal, hogy rokonaik elutaztak délre, de még nem tértek vissza. 1906-ban az ország déli részéig követte a szálakat, ahol terpentintermelő táborokat, és ott adósrabszolgákat talált, valamint ügynököket, akik New Yorkból délre csábították a jobb munkára vágyó munkásokat.

A nyomozás után az Igazságügyi Minisztérium kinevezte Humistont New York állam nyolc déli megyéjének különleges főügyész-asszisztensévé, de később hozzá került minden adósrabszolgasággal kapcsolatos ügy az USA egész területéről. Ő volt az első nő, aki ilyen magas pozícióba került az Igazságügyi Minisztériumnál. A bűncselekménnyel kapcsolatos nyomozásai elrepítették többek között a Szentföldre, Egyiptomba, Görögországba és Németországba, és feltárta a nemzetközi hálózatokat, akik bevándorlókat csábítottak az USA-ba, csak hogy érkezésükkor rabszolgasorba taszítsák őket.

Volt olyan ügye, ami közben inkognitóban egy elmegyógyintézetben nyomozott egy újságírót kínzó orvos ellen, és a Fekete Kéz nevű olasz bűnszövetkezet is vérdíjat tűzött ki a fejére.

Mrs. Holmes, és a magyar Watson

Talán nem meglepő, hogy rámenősségével, találékonyságával és rendkívüli nyomozói tehetségével a Ruth Cruger-ügy alatt és – főleg – után elnyerte a Mrs. Sherlock Holmes becenevet. Humiston meg volt róla győződve, hogy Ruth nem lépett volna csak úgy le, így rávetette magát az ügyre, és ott kezdett el kutatni, ahol Ruth-t legutoljára látták: a Metropolitan Motorcycle Shop nevű motorszerelő boltban, ahova bevitte a korcsolyáját élezésre. A lány eltűnésekor a bolt tulajdonosa, az olasz Alfredo Cocchi készségesen segítette a rendőrség munkáját, akik a boltot is, és az ahhoz tartozó pincét is átkutatták. A rendőrök látogatása után Cocchinak is nyoma veszett, a szomszédok szerint azért, mert félt, hogy bevándorlóként őt fogják ártatlanul meggyanúsítani.

Humiston is át akarta kutatni a boltot, de Cocchi felesége erről hallani sem akart. A rendőrség se adott engedélyt, mondván, hogy ők már megvizsgálták a helyszínt. A nyomozó hiába akart bejutni, zsákutcába jutott.

Minden Sherlock mellé kell egy Watson, és itt jött a képbe Kron Gyula (korabeli nevén Julius James Kron), a magyar származású magánnyomozó, és nem mellesleg Humiston cimborája. Kron 1906-ban lépett az Ellis Islandre a Prinzess Alice nevű óceánjáróról, amire 23 évesen, egyedül szállt fel Bremenben. Humistonnal akkor találkozott először, mikor szövetségi ügynökként a nőnek dolgozott egy adósrabszolga ügyben.

A sebhelyes arcú magyar nyomozó ezzel kiérdemelte a megvesztegethetetlen jelzőt.

Miután Humiston beavatta Kront az eset részleteibe, a férfi egy rövid időre felszívódott. Mikor legközelebb egy hotelben találkoztak, jó hírekkel érkezett: Cocchi egyik volt szomszédja igen negatív képet festett a férfi karakteréről.

Egy francia színésznő, Madame Mureal és 16 éves lánya, Philippa Cocchi üzletével szembe lakott. Mureal elmesélte Kronnak, hogy amikor átküldte a lányát a műhelybe, hogy Cocchi megjavítsa a biciklijét, a férfi nem csak megjavította, hanem le is takarította a kerékpárt, és még egy szál rózsát is adott Philippának. Egy másik alkalommal azt mondta Philippának, hogy olcsón felrak egy kis motort a biciklijére, de csak azért, mert kedveli.

Mureal végignézte, ahogy a lánya és a szerelő bemennek a boltba, de rossz megérzése támadt, és lerohant az utcára, ahol meghallotta Philippa segélykiáltását, ami a pincébe vezető lépcső felől jött. Ahogy a lánya nevét kiáltotta, Philippa zokogva rohant ki a bolt mögül, szakadt ruhában, zúzódásokkal a karján. Kronnak azt mondta, hogy már akkor fel kellett volna jelentenie, de végül elfelejtette a nevét, és csak akkor ugrott be neki, mikor a férfi arca visszamosolygott rá egy újság borítójáról.

Humiston és Kron új tervvel álltak elő: a férfi bejelentkezik a bolt kirakatában hirdetett szerelői munkára, és úgy próbál meg bejutni a pincébe. Cocchi felesége fel is vette, és Kron nappal motorokat javított, esténként pedig fejvesztve tanulta, mégis hogyan kell azt csinálni. Öt nap után egy forrasztás miatt Cocchiné leengedte a pincébe, de Kronnak nem volt ideje alaposan körülnézni: túl sokat időzött lent, így a nő rájött, hogy a férje után nyomoz, és elzavarta.

A sikertelen kísérlet után sem adták fel, tovább dolgoztak. Két tanúval is beszéltek, akik Ruth eltűnésének napján, valamint másnap ugyanabban az időben, éjfél körül látták Cocchit feljönni a pincéből, idegesen és mocskosan. 

Az ásatás

Miután Cocchi a nyomozás kezdete után elmenekült Olaszországba, felesége nem tudta fenntartani a boltot (Kront is ezért vette fel). Végül eladta az üzletet Edward Lindnek és Charles Greenbaumnak, akik azonnal átadták a pince kulcsát Humistonnak.

Június 16-án Humiston kérésére csákánnyal a vállán belépett a pincébe a Grand Central Állomás munkafelügyelője, Patric Solam. Mikor körbenézett, elsőre semmi furcsát nem látott: a rendőrök kutatásával megegyezően mindent egyenletes por fedett, a talajt is. Mikor jobban körülnézett, csak akkor vette észre, hogy két szerszámos láda csálén állt. Két segédjével félre tolták a dobozokat, és egy fél négyzetméteres lyukat találtak alattuk. A lyukat deszkapadló fedte, amit valaki szétfűrészelt, majd visszahelyezett, de egyenetlen volt a talaj alatta, ezért dőltek meg a szerszámos ládák. A deszkák alatti betont valaki feltörte, a földet is látni lehetett. Elkezdtek ásni, ami nehéz volt, mert a járat 60 fokban a pince közepe felé lejtett, és tele volt mindenféle fémhulladékkal. A férfiak nagyjából 230 kiló ócskavasat kapartak ki a földből.

A hulladékok ruhák követték: két motoros nadrág, egy pár harisnya, majd fél négyzetméter gumilemez és egy pár térdvédő, egy szürke mellény és kabát, egy fekete nadrág, két sapka, egy pár teniszcipő és egy nehéz bőr cipő.

A munkások hirtelen kimásztak a lyukból, és Kron és Solon is meghátrált, mert valamilyen bűz lepte be a pincét. Lehívták McGee nyomozóőrmestert, hogy hozza le a zseblámpáját, aminek fénye a lyukban emberi maradványokra esett.

Mire a négy hónapja a pince alatt fekvő holttestet felhozták, egy orvosszakértő is megérkezett, aki megvizsgálta a testet. Az áldozat karjai a testéhez kötözték, akárcsak a lábait a tér alatt. Olyan erővel nyomták le a föld alá, hogy a térdek a test mellkasáig feltolódtak. Ruth – ekkor már egyértelmű volt, hogy ő volt az áldozat – ruhája tépett volt, de miután a kesztyűjét levették, még az ujján volt az érettségire kapott aranygyűrűje, és a csuklóján ott volt az órája, ami 2:10-kor állt meg. Ruth valamikor egy óra körül lépett be a boltba.

A sérülések alapján a lányt először hátulról fejbe verték, majd egy éles tárggyal (valószínűleg a saját korcsolyájával) a hasától a gerincéig felvágták. A vágás az ütés után, de még a halál beállta előtt történt. Az apja Humiston kérésére nem ment le megnézni a testet, a ruhák és a gyűrűje alapján azonosította a lányát, majd összeroskadt, és a barátai vitték haza.

A lyukban több női ruhadarabot is találtak, és Kron az újságoknak elmondta, hogy nem állnak le a pince felásásával, mert akár több rejtélyt is megoldhatnak. Cocchit csak Ruth Cruger meggyilkolásával vádolták meg, így feltehető, hogy Kronék nem találtak több holttestet.

Az olasz hatóságok nem voltak hajlandóak kiadni Cocchit, és ügyét Bolognában tárgyalták. Az elején azt állította, hogy nem ő tette, majd azt, hogy a lány megpróbálta elcsábítani. Egy időre felfüggesztették a tárgyalást, míg Cocchiné tanúvallomása beérkezett, majd elindult a második kör. Cocchi ekkor már azt állította, hogy a felesége tette féltékenységből, és csak őt akarta védeni, de miután az asszony elhagyta, nem akarta feláldozni magát. Alfredo Cocchi végül 27 év letöltendőt kapott.

Kiderült, hogy a motoros rendőrök lepaktáltak Cocchival, így nem erőltették meg magukat a nyomozáskor. A rendőrfőnök teljes belső vizsgálatot indított, és hálásan megköszönte Humiston munkáját. Mrs. Sherlock Holmes minden nyilvános megszólalásával azon volt, hogy tisztára mossa Ruth nevét (hiszen lapok hónapokig azon csámcsogtak, hogy erkölcstelenül megszökött), a saját érdemeit teljesen elhallgatta. A rendőrséget is éles kritikával illette.

Az úgynevezett fehér rabszolgaság ellen is felszólalt, és erre építette későbbi karrierjét. Sok fiatal lányt prostitúcióra kényszerítettek, és Humiston ez ellen akart küzdeni.

Tudták, hogy az utcalányok közül, akiket 25 éves koruk előtt kimenekítenek, egy se tér vissza a szégyenteljes szakmájához?

– tette fel a kérdést egy sajtótájékoztatón.

Az szegények elfeledett bajnoka

1917 júliusában Humistont kinevezték a New York-i rendőrség különleges nyomozójának, és eltűnt lányok ügyein dolgozott. Az első világháború előestéjén meggyanúsította a Long Island-i katonai tábort, hogy ott teret adnak a prostitúcióhoz kapcsolódó embercsempészethez, és hogy szülők így adnak túl gyerekeiken, ha nem kellenek nekik. Megpróbált titokban nyomozni, de a sereg elkapta az ügynökeit, és azzal vádolták Humistont, hogy hamis bizonyítékokat gyárt. A nő hiába tiltakozott, mindenki, még a támogatói is ellene fordultak – nem a legjobb időpontot választotta a sereg szennyesének kiteregetésére.

Ezek után eltűnt a közéletből, egyre kevesebb ügy került az asztalára. Legalább egy, de inkább két merényletet is megpróbáltak elkövetni ellene, sikertelenül. 77 évesen, 1948-ban halt meg.

Ugyan Ruth megtalálásakor az újságok tele voltak Mrs. Sherlock Holmes képével, amikor pár évvel később a sajtó a gyilkosságról írt, már meg sem említették Grace Humistont, vagy Julius J. Kront.

(Grace Humistonról Brad Ricca 2017-es könyvében olvashat többet.)