A szovjetek majdnem feltalálták az internetet 1970-ben

2021.05.04. 06:11

A briliáns szovjet kibernetikus, Viktor Gluskov már az ötvenes években megalkotott egy számítógépes tervezési rendszert, ha sikerült volna megvalósítania, most őt ünnepelnénk az internet atyjaként. Terve azonban elbukott a megélhetésüket és befolyásukat féltő bürokraták ellenállásán, és a hatalmas költségeken.

Akár futurológusnak vagy látnoknak is nevezhetnénk Viktor Gluskovot, aki digitális gazdaságirányítási rendszerének ötletével alaposan rácáfolt az elmaradott orosz technológiával kapcsolatos általános nézetekre. Pedig példa a közvélekedés ellenkezőjére akad bőven. Például a kommunisták elől Amerikába emigrált Igor Szikorszkij alkotta meg a világ első működőképes nehézbombázóját az első világháború során. Vagy hogy a T–34-es V-2-34 jelű közvetlen befecskendezéses, hengerenként többszelepes dízelmotorja alumíniumblokkal és hengerfejekkel készült, és ezen megoldások legalább annyira korszakalkotóak volt 1939-ben, mint maga a harckocsi.

Persze az orosz technológiai szinthez kapcsolódó ellenérzések kialakulásában a megszállásból eredő ellenkezés éppúgy hozzájárult, mint a szovjet korszak erőltetett és sokszor hazug kultúrfölénye. Ez utóbbi hamisságát az is alátámasztotta, hogy a nagy ívű és kreatív elképzelések gyakorlati megvalósítása a hatvanas évektől a nyugathoz képest alacsonyabb általános technológiai szint korlátaiba, illetve a kommunista párt szoros ellenőrzésébe ütközött.

Ugyanis jó és a népgazdaság számára hasznos ötletei csak és kizárólag párttagoknak lehettek.

Gluskovnak ez utóbbival nem volt problémája, így amikor a digitális hálózatok által irányított, a kapitalistákénál jobban működő gazdaságról szóló elképzelését bemutatta az ötvenes években, terve rögtön támogatást kapott. Igaz, a gondolat, hogy egy posztkapitalista világban a gazdaságot gépek szabályozzák, már 1909-ben megjelent az akkor még csak szárnyát bontogató orosz szocialista mozgalomban.

Alexander Bogdanov sci-fi regényében, a Vörös Csillagban egy kommunista rendszer épült ki a Marson, amelyet jólét és bőséges szabadidő jellemez. Ez utóbbiakat egy fejlett tervgazdaság tette lehetővé, amelyet automatizált módon tervez meg és irányít egy mai fogalmainkkal számítógép-hálózatnak nevezett rendszer. Hogy mennyire úttörő volt Bogdanov elképzelése a számítógépek által lehetővé tett megosztott gazdaságról, azt az is mutatja, hogy Paul Mason Posztkapitalizmus (Postcapitalism), vagy Nick Srnicek és Alex Williams A jövő feltalálása (Inventing the Future) című könyvében hasonló gondolatok köszönnek vissza.

Az ötvenes évek számítógépei, mai szemmel nevetséges teljesítmény mellett, hatalmas helyet foglaltak, és gyakran meghibásodtak
Az ötvenes évek számítógépei, mai szemmel nevetséges teljesítmény mellett, hatalmas helyet foglaltak, és gyakran meghibásodtak
Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary

Visszatérve Gluskovra, a Szovjetunió vezetőit és lakóit egyaránt lenyűgözték a gépek, a gépezetek világa. Maga Lenin is egyenlőségjelet tett a szocializmus és az ország elektromos hálózatának kiépülése közé. A tervgazdaság létrehozói Ford munkatervezési módszereit egy eddig sosem látott léptékben próbálták megvalósítani. Eközben avantgárd designerek, mérnökök és filmesek terjesztették az igét, hogy az ipar maga a művészet, és a művészet is egyenlő az iparral. De ezek a korai látomások messze 

meghaladták az amúgy is szegény ország technológiai lehetőségeit.

Sztálin erőltetett iparosítása szétverte a gyengén, de működő orosz gazdaságot. A helyére felépített, merev, bürokratikus, piramisszerű új szovjet rendszer nem működött, nem működhetett a helyi hatóságok által lejelentett, és a központi tervezési minisztérium által megadott számok alapján. Klasszikus és idevágó poén Hofi Géza egyik stand-upja, amikor a Rákosi-rendszer tervgazdálkodását parodizálta.

Azt mondják, tervgazdálkodás. Kimennek, és megkérdezik falun, mennyit fog elleni a disznó? A paraszt, bocsánat, a földműves, vakargatja a fejét, hogy a rosseb sem tudja. Erre puff, kap két pofont! Megkérdezi erre, mi a terv elvtársak? A terv az, hogy tizennégyet! Akkor tizennégyet fog elleni!

Kevéssé ismert tény, hogy a fenti, erőltetett iparosításban többezer amerikai munkás is dolgozott. A cári aranytartalékból ugyanis elképesztő méretű technológiai és know-how transzfert valósított meg Sztálin, jelentősen hozzájárulva ezzel az Egyesült Államok gyors kilábalásához a nagy gazdasági válságból.

A húszas évek végén, harmincas évek elején számos amerikai szabadalom került vásárlással a Szovjetunióba, köztük a már említett V-2 dízelmotor létrejöttéhez hozzájáruló alumíniumöntés technológiája, vagy éppen a T–34 mozgékonyságát lehetővé tevő Christie felfüggesztés.

Az általunk is ismert ötéves tervek azonban bődületes méretű emberi és természeti erőforrás-pazarlás árán valósultak meg, ráadásul számítási hibák miatt vagy hatalmas túltermelés, vagy krónikus hiány jelentkezett egyes termékekből, amelyeket a rendszer lassúsága miatt éveken keresztül görgettek maguk előtt.

1960-ra már 3 millió (!) közalkalmazott próbálta meg kibogozni a gazdasági folyamatokat, és egy akkori előrejelzés szerint 

minden egyes dolgozóra jutott volna egy bürokrata 20 éven belül.

Hogy a rendszer valahogy mégis működjön, a tervezők, az igazgatók és a munkások nem hivatalos csatornákat építettek ki, amelyek legtöbbször megkerülték a hivatalos bürokrácia útját.

A hivatalos propaganda által is sulykolt képpel ellentétben a szovjet gazdaság nem a közvélekedés rideg bürokráciája volt, hanem egy szívességekből és informális kapcsolatokból álló örvénylő massza. Hruscsov hatalomra kerülésekor a tudomány már legalább az esélyét fel tudta mutatni, hogy úrrá lehet lenni a káoszon. Az új tudományág, a természet, a gépek és az emberi társadalom információs rendszereinek kutatásával foglalkozó kibernetika segítségével feltűnt a fény az alagút végén.

Szovjet közgazdászok elkezdték lerakni az alapjait a tervgazdálkodást irányító rugalmas rendszernek, amely alkalmas a tervezési folyamatok megváltoztatására a beérkező inputok alapján. A frissen feltalált mainframe számítógépek adták volna a rendszer feldolgozó kapacitását, amely megoldás az emberinél jelentősen gyorsabb és hatékonyabb adatfeldolgozást ígért, még a gyerekcipőben járó technológia korlátozott lehetőségeit figyelembe véve is. 

Az 1950-es évek végére megszületett a számítógépesített központi tervezőrendszer átfogó tervrajza: az Összállami Automata Rendszer, orosz nevének rövidítéséből az OGASz, főtervezője a briliáns kibernetikus Viktor Gluskov volt. Az elképzelés gerincét egy hatalmas és a teljes gazdaság egészét behálózó digitális rendszer képezte. 

Közel 20 000, nagyobb gyárakba és regionális adminisztratív központok százaiba telepített mainframe számítógép szolgálta volna ki a moszkvai központot. Az elképzelések szerint az OGASz már felhőalapú szolgáltatásokat használt volna, lehetővé téve a hozzáféréssel rendelkező munkásoknak, igazgatóknak és adminisztrátoroknak, hogy adatot vigyenek fel, vagy éppen hívjanak le. Ráadásul a nagy ívű tervekben egy modern blokklánchoz hasonló megoldás is szerepelt, amely feleslegessé tette volna készpénzt, és elektronikus úton intézte volna a pénzmozgást.

A hatvanas évekre kisebbek lettek a mainframe-nek nevezett számítógépek, a PC (Personnal Computer), azaz a személyi számítógép ekkor még nem létezett
A hatvanas évekre kisebbek lettek a mainframe-nek nevezett számítógépek, a PC (Personnal Computer), azaz a személyi számítógép ekkor még nem létezett
Fotó: H. Armstrong Roberts / ClassicStoc / Getty Images Hungary

A koncepció bevallottan utópisztikus volt. Gluskov terve egyszerre akarta elérni a munkások közreműködésével működő racionális gazdasági rendszer marxista álmát és az orosz néplélekre apelláló, rendszerekben rejtőző szintetikus halhatatlanságot. Ugyanúgy, ahogy a technológiai szingularitás 21. századi támogatói, Gluskov is hitt benne, hogy egy nap a fejlett hálózatok alkalmasak lesznek arra, hogy komplett emberi személyiségeket és emlékeket tartalmazó ideghálót is fel lehessen tölteni egy szuperszámítógépbe.

Az OGASz költsége összhangban volt megalkotójának grandiózus elképzelésével. A 20 milliárd rubel (körülbelül 333 millió dollár, azaz 100 milliárd forint) költségvetésű tervet 300 000 operátor közreműködésével 20 év alatt tervezték megvalósítani. A szovjet vezetés eleinte osztotta Gluskov optimizmusát, és kinevezték a fejlesztési forrásokkal alaposan ellátott új Kibernetikai Intézet vezetőjévé.

Jól jellemzi a megreformálni kívánt rendszer lassúságát, hogy Gluskov terve több mint egy évtized elteltével, csak 1970-re került a Politikai Bizottság elé végső jóváhagyásra. A késedelem ellenére a terv biztos sikerre számíthatott, hiszen nemcsak a miniszterelnök Alekszej Koszigin, hanem a főtitkár Leonyid Brezsnyev előzetes szóbeli támogatását is bírta. Amikor azonban Gluskov belépett a korábban Sztálin által használt Kreml-beli irodába, hogy hivatalosan is bemutassa javaslatát a Politikai Bizottságnak, Brezsnyev és Koszigin széke üres volt. Távollétük állítólagos oka a szokásos volt: államügyek intézése.

A szovjetrendszerben felnőtt Gluskov számára egyértelmű volt, hogy háttéralkuk során előzetesen 

megszületett a döntés tervének elutasításáról,

így a pénzügyminiszter Vaszilij Garbuzov ellenjavaslata lényegében vita nélkül átment. Ugyan jóváhagyták a gyárak és központok számítógépesítését, de a koncepció lelkét képező hálózatot nem. Az OGASz túl sok és túl komoly érdeket sértett volna. A sértett Gluskov 1982-es haláláig összeesküvés-elméletekbe hajló indokokkal magyarázta főművének kudarcát. 

A képen egy RCA számítógép látható a hatvanas évekből. Hasonló gépekből állt volna az OGASz is. Az 1970-es évekig a legtöbb területen nem volt jelentős a szovjet technológia lemaradása. A mikroelektronika megjelenése azonban behozhatatlan hátrányba sodorta a Szovjetuniót
A képen egy RCA számítógép látható a hatvanas évekből. Hasonló gépekből állt volna az OGASz is. Az 1970-es évekig a legtöbb területen nem volt jelentős a szovjet technológia lemaradása. A mikroelektronika megjelenése azonban behozhatatlan hátrányba sodorta a Szovjetuniót
Fotó: H. Armstrong Roberts / ClassicStoc / Getty Images Hungary

Utólagos bölcsességgel megállapítható, hogy az OGASz több, világmegváltó szovjet tervhez hasonlóan, teljesen földtől elrugaszkodott volt. A jelentősen alábecsült költségű koncepció olyan terheket rótt volna a Szovjetunió gazdaságára, amit még egy diktatúra sem tudott volna kigazdálkodni. Mindezt úgy, hogy a korai számítógépek egyáltalán nem rendelkeztek az óriási méretű adathalmaz feldolgozásához szükséges számítási kapacitással, arról nem is beszélve hogy maga az alapkoncepció, azaz a teljes tervgazdálkodás sem volt életképes. Végzete mégis a terv lelkét képező „mindenhatóságában” rejlett. A teljes bürokráciát leváltani szándékozó koncepciót már évekkel a végzetes ülés előtt elkezdték megfúrni az állásuk és befolyásuk elvesztésétől félő bürokraták. 

(Calvert Journal)

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM