Az orosz–ukrán háború egy ukrán fotós szemével

március 16., 07:06 Módosítva: 2024.03.17 07:45
112

A fiatal fotós tíz éve, a Donyec-medencében kezdődött megmozdulások idején döntötte el, hogy dokumentálja, amit az oroszok csinálnak Ukrajnában.

Szerhij Korovajni 2014 környékén döntött úgy, hogy megörökíti az utókornak azt, ami hazájában történik. Fotószakos újságíró tanulmányait szülővárosában, Harcizszkben kezdte gyakorlati tapasztalatokkal kiegészíteni. Eleinte csak a mindennapokat, az embereket, az ünnepeket kapta lencsevégre.

Később, ahogyan az oroszok kezdték kiépíteni proxyállamukat a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságban, egyre inkább a konfliktus megörökítésére koncentrált. A 2022 februárt követő időszakban pedig végig fotózta a háborút. Azt, ami megmaradt a támadás után az elhagyatott ukrán településeken, az evakuálásokat, de – engedéllyel – a frontot is megjárta.

Tekintse meg a további képeinket

Fotózni indult, életmentés lett a vége. Így látta a drámát a magyar barlangi fotós

március 9., 06:11 Módosítva: 2024.03.10 06:22
227

Két dolog határozta meg Berentés Ágnes életét: a természet imádata és a képzőművészet. Tanult geológiát, festészetet, belemélyedt a fafaragásba, és fejest ugrott a fényképezés mélységeibe. A civilizációt elkerülő nomád, hátizsákos túrázások pedig szenvedélyévé váltak. Különösen a barlangok félelmetesen sejtelmes világa ragadta meg. Pedig első barlangtúrája után (a Bükkben) egyetemistaként csak annyit mondott: „Soha többé barlang!”. Aztán nagyot fordult vele a világ.

Felszínre hozta nemcsak magyar, de a horvát, szlovén, szlovák, olasz, és a montenegrói barlangok szépségeit – és Törökország harmadik legmélyebb barlangjának, a dél-törökországi Toros-hegység gyomrában kanyargó, 1276 méter mély Morca-barlangét is.

Egyszer már, 2022-ben, aláereszkedett ebbe a kísérteties alvilágba, 2023. augusztus utolsó napjaiban pedig ismét fotósként, két társával, köztük a 40 éves amerikai barlangkutatóval, Mark Dickey-vel.

A harmadik lent töltött napon azonban váratlan fordulatot vettek az események.

Mark (kürtőmászás közben) hirtelen rosszul lett. Még önerejéből visszamászott az 1040 méter mélyen lévő alaptáborba, ahol állapota gyorsan romlott, este már vért hányt. Másnap délben Mark párja, Jessica és egy kolozsvári barlangkutató, Fábián Botond indultak a felszínre a rosszullét hírével, hogy riasszák a mentőszolgálatokat, és életmentő infúziót és gyógyszereket szerezzenek be.

Egyetlen információ felszínre jutása körülbelül 10 óráig tartott, és ugyanennyit, míg valaki vissza tudott térni. Az életmentő első infúzióval az utolsó pillanatban érkezett meg Jessica és Botond. Ekkorra már Mark vérének 40 százalékát elveszítette, pulzusa olyan gyenge volt, hogy alig lehetett kitapintani, teste hidegen verejtékezett, és csak nehezen érthető szavakban tudott kommunikálni.

Órái voltak csak hátra.

Végtelennek tűntek a várakozás órái, ami alatt Berentés Ágnes kolozsvári barlangász társával próbálták segíteni életéért küzdő barátjukon. Benzinfőzővel felfűtötték a 4 Celsius-fokos barlangban felállított sátrat, hisz Markot folyamatosan a hideg rázta. Segítettek neki kimenni, még tudott, tartották a fejét, mikor vért hányt, betakargatták, mikor megfordult, pulzust és véroxigénszintet mértek, mindeközben folyamatosan jegyzetelték az állapotának változását, alvás nélkül, folyamatosan a beteg mellett őrködve. Amikor az infúziótól kissé jobban lett (de még életveszélyes állapotban), Mark megkérte Ágnest, hogy dokumentálja az eseményeket. Ekkor készültek az első, az állapotát rögzítő fotók.

Az utolsó pillanatban érkezett a profi segítség,

elsőként a Magyar Barlangi Mentőszolgálat emberei szálltak alá,

ahol a magyar doktornő, Zádor Zsófia szakszerű életmentő beavatkozásban részesítette a gyomorvérzésben szenvedő barlangászt, majd napokba tellett, mire elkezdhették a beteg felszínre hozatalát. Berentés Ágnes 9 napot töltött ezerméteres mélységben, majd elindult a felszínre, hogy ott segítsen. Felszínre érkezése után a Reuters kérésére videóagyagokat készített (a magyar hírportálok is azt vették át), majd készenléti serpaként 500 méter mélyre ellátmányt szállított 2 társával együtt. A mentés utolsó fázisát a Magyar Barlangi Mentőszolgálat mellett fotósként dokumentálta végig, ami igazi kihívás volt a vertikális, teljesen sötét térben, a hordágy akadályozása nélkül is.

Tekintse meg a további képeinket

Valós látomások – Benkő Imre a szubjektív dokumentarista

március 2., 13:34 Módosítva: 2024.03.03 09:21
8

Benkő Imre hat évtizedre visszatekintő fotográfiai életművének bemutatója a Műcsarnok 2024-es programjának első kiemelkedő eseménye. A térben és időben szerteágazó anyag három földrész húsz országát érinti, a hetvenes évektől napjainkig mutatja be az emberi viszonyok sokféleségét.

Benkő képei kordokumentumok; az idő tömbjéből ragad ki jellemző momentumokat, de maga az idő rögzül egy-egy arckifejezésben, aggodalmas, szomorú, várakozó tekintetben vagy épp az öröm képein. Visszaköszönnek vagy megismerhetővé válnak a korszakra jellemző meghatározó életstílusok, kulturális szokások és attitűdök – keleten és nyugaton egyaránt.

A társadalomábrázoló humanista fotográfiai hagyományból fakadó érzékenység Benkő egyéni látásmódjával párosulva emlékezetünkben megragadó képeket eredményez. Művei egy csoportjában a szocialista múlt és az átmenet éveinek illúzióvesztettsége kerül szembe a hétköznapok vagy épp az ünnepnapok véletlenszerű, enigmatikus mozzanataival. Hosszú távú fotóesszéi, mint az ózdi kohászat leépítésének stációi, a Sziget fesztivál zabolátlan, ritualizált koncertpillanatai vagy épp az ikerpárokról készített sorozata, az időben kibomló folyamatok részletgazdag regiszterét nyújtják.

Tekintse meg a további képeinket

2023 képei, amelyek többet mondanak minden szónál

február 15., 11:42 Módosítva: 2024.02.16 08:31
21

Bejelentették a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjait: idén központi szerepet kaptak a tüntetések, az ukrán háború, a migráció, de a hétköznapi ember is rengeteg felvételről köszönt vissza az olvasókra. A pályázat kiemelt fotográfusai között két kollégánk, Németh Kata és Szollár Zsófia is szerepel. Az Index két fiatal munkatársát a Mindennapi élet (sorozat), illetve a Képriport kategóriában választották a legjobbak közé: mindketten a 3. díjat érdemelték ki kategóriájukban.

A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett 42. Magyar Sajtófotó Pályázatra 250 fotográfus 2470 pályaművel jelentkezett, a beküldött képek száma 6801 volt. A pályázatra 2023-ban készített fotókkal lehetett versenybe szállni, néhány sorozatkategória kivételével, ahol a hosszú távon készült munkák közt néhány régebbi fényképet is elfogadott a zsűri.

A zsűri tagjai voltak: Szlukovényi Tamás (elnök), a Toronto/London székhelyű Archive of Modern Conflict kurátora, a Reuters volt globális fotófőszerkesztője; Stephane Arnaud, az AFP francia hírügynökség fotófőszerkesztője; Adrian Evans, a Panos Pictures (London, Nagy-Britannia) igazgatója; Bócsi Krisztián, a Bloomberg News fotóriportere; valamint Szabó Bernadett, a Reuters fotóriportere.

Tekintse meg a további képeinket

Se idő, se civilizáció – Utazás a nomádok földjén

február 10., 15:25 Módosítva: 2024.02.11 18:35
214

Belegondolt már abba, hogy milyen lenne, ha nem számolnánk az idő múlását? Nem lenne naptárunk, sem ébresztőóránk, akkor kelnénk és feküdnénk, amikor a természet arra jelzést ad. Szinte hihetetlen, de az eltűnőben lévő, ám még mindig létező nomád törzsek valahogy így élnek. Most egy magyar fotóművész, Tandel Eszter objektívjén keresztül pillanthatunk be ebbe az egyszerű, civilizációtól mentes világba.

Tandel Eszter Erdélyben született egy olyan multikulturális közegben, amely már gyerekkorától fogva nyitottságra, kíváncsiságra és elfogadásra sarkallta.

Bár azt mindig is érezte: jó lenne a világunk sokszínűségét másoknak is megmutatni, azt a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen kalandokba keveredik.

Fiatal fényképészként egy „véletlennek” köszönhetően kapott lehetőséget arra, hogy egy csapat részeként elindulhasson élete első nagyszabású expedíciójára, amely a Himalájához vezetett a nomád életmódot folytató changpákhoz.

Ez az élmény szinte drogként hatott az életére, azóta újabb és újabb utakat szervez a föld legkülönbözőbb pontjaira, a már említett changpákon túl beépült már többek között a sámánista nézeteket valló mongol rénszarvaspásztorokhoz, de járt a sasvadászatot folytató, illetve kecskepólózó kirgizeknél is. Utazásai alatt igyekszik a lehető legtöbb időt tölteni a helyiekkel, mert vallja, hogy csak így mutathatja be hitelesen az életmódjukat.

Tekintse meg a további képeinket

Látható, mégis láthatatlan: ibolyántúli világ a föld mélyén

január 20., 06:23 Módosítva: 2024.01.29 23:17
428

Berentés Ágnest régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy hogyan néznének ki az ásványok természetes környezetükben, lumineszkálva. Fotóin keveredik a látható fény és az UV fény, így a barlangok és bányák egy teljesen új, soha nem látott világát mutatja be.

Az emberi szem a napból érkező teljes sugárzásnak csak egy szűk energiatartományát képes érzékelni. Ezt hívjuk látható fénynek. Az ezen kívül eső hullámhossztartományok közvetlenül már nem vesznek részt képalkotásunkban.

A minket körülvevő világ színeit a rájuk eső, rajtuk visszaverődő, bennük elnyelődő fény hullámhossza is befolyásolja. Amennyiben a látható fény tartományánál nagyobb energiájú sugárzás éri a felületet, sok esetben tapasztalhatjuk a lumineszcencia jelenségét, élő és élettelen természetben, valamint mesterséges környezetünkben egyaránt. Tehát az UV fénnyel besugárzott “dolgok” világítanak a sugárzás időtartama alatt (fluoreszkálás) vagy azt követően (foszforeszkálás). Így van ez sok ásvány esetében is. Szerkezetükből adódóan, vagy a beépült szennyeződéseknek köszönhetően különböző színű és intenzitású, már a látható fény tartományába eső fényjelenséggel reagálnak.

A barlangok kőzetekben képződtek, a kőzetet pedig ásványok alkotják. Így akárcsak a vitrinekben, a lumineszcencia jelenségét természetes környezetben is megfigyelhetjük.

 Ágnes 2018-ban Magyarországon elsőként, hosszú hullámhosszú UV fényben kezdett el fényképezni nagyobb léptékű barlangi tereket.

Kihívás, szó szerinti sötétben tapogatózás és útkeresés jellemzi ezt az izgalmas képi világot nyújtó új irányt. Nem voltak előttem példaképek, így állandó kísérletezés, hogyan fognak képként is működni a látottak. A képek megalkotásánál kevert fényeket használok. A modell látható fénnyel van megvilágítva, a környezete pedig UV fényben tündököl. Amellett, hogy az ismert barlangjaink soha nem látott képi világban elevenednek meg körülöttünk, az UV fotók érdekessége, hogy olyan ásványfázisokat különböztethetünk meg általa, amiket a látható fény tartományában látszólagos homogenitásuk miatt észre sem vennénk

 mondja munkáiról.

Tekintse meg a további képeinket

Könnygáztól a tanárballagásig: tüntetésektől volt hangos az év

2023 december 31., 09:09 Módosítva: 2024.01.29 23:27
48

2023-ban is nagy szeletet hasított ki a hazai nyilvánosságból az oktatás ügye. Igyekeztünk mindenről beszámolni, legyen szó békés vagy épp kevésbé békés, akár kordonbontásba és könnygázba torkolló tüntetésekről, tárgyalásokról, ahol a kirúgott tanárok küzdenek az igazukért, esetleg olyan, már-már hagyománynak számító performanszokról, mint a tanárballagás. Ezúttal nosztalgiázni hívjuk olvasóinkat.

2022 után 2023-ban is az oktatás volt az egyik legmeghatározóbb közéleti téma hazánkban. Lényegében minden hónapra jutott egy, de inkább több olyan esemény, amelynek középpontjában a tanárok, a diákok, az iskolák álltak.

A változást szorgalmazók az év első felében még leginkább a pedagógushiány miatt hallatták a hangjukat, majd márciusban megérkezett a közbeszédben csak státusztörvényként emlegetett, a pedagógusok új életpályájáról szóló szabályozás tervezete, amely minden eddiginél nagyobb felháborodást váltott ki az érintettek körében.

Áprilisra oly mértékű düh alakult ki a tanárokban és a diákokban, hogy a korábban jellemzően békés vonulással, énekléssel egybekötött kiállásokat felváltották a dulakodásig, sérülésekig fajuló tüntetések, amelyeken nemegyszer a könnygáz is előkerült. Mivel az új jogállási törvényt csak júliusban fogadták el, a tiltakozások jóformán a nyári szünetben is velünk maradtak.

Szeptemberben újult erővel folytatódtak a demonstrációk, az iskolákba való visszatérés után azonban ismét a bérkérdés, és az abból adódó humánerőforrás-krízis dominált. Késő ősszel az egyházi iskolák szervezésében a tanárok egy ballagáson is részt vettek.

Mindezekkel párhuzamosan a polgári engedetlenség miatt kirúgott pedagógusok egész évben pereskedtek az őket felmentő tankerületekkel, de az ügy még mindig nem zárult le, ítélethirdetés várhatóan csak jövő év első felében lesz.

Tekintse meg a további képeinket

2023: háborúk, földrengések, áradások, erdőtüzek, koronázás, magyar Nobel-díjasok

2023 december 26., 09:02 Módosítva: 2023.12.26 19:23
33

Az év fotói bemutatják az öt kontinenst és az ott élő közösségeket ért sorsfordító eseményeket.

Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű év a 2023-as. Már egy európai háborúval fordultunk rá erre az esztendőre, abban a reményben, hogy talán idén lezárul a konfliktus. Azonban ez nem történt meg, hanem újabb frontok nyíltak. Soha ennyi háború nem indult, lángolt föl, újult ki a világon a II. világháború befejezése óta, mint az elmúlt két évben.

Nem csak Ukrajnára és a Hamász–Izrael-konfliktusára kell gondolnunk, hanem eddig befagyott, most újrakezdődött szembenállásokra is. Örményország és Azerbajdzsán Hegyi-Karabahért harcolt, szerb katonai fenyegetés érte Koszovót, harcok vannak a Kongói Demokratikus Köztársaságban, teljes a zűrzavar Szudánban, bármikor véget érhet a törékeny tűzszünet Etiópiában, Szíriában és Jemenben sem tették le a fegyvert idén.

Kartellek és bandák harcai fenyegetik az államiságot olyan helyeken, mint Haiti vagy Mexikó. Kelet-Ázsiában pedig annak tudatában élnek milliók, hogy bármikor jöhet egy újabb, nagyobb háború, amikor Kína indulhat el Tajvanért.

Rengett a föld tavasszal Törökországban, karácsony előtt pedig Kínában, emberi életek százait, ezreit követelve, tízezreket téve földönfutóvá. Volt itt mindenféle természeti csapás, áradások Amerikában és Olaszországban, vulkánkitörés Izlandon, pusztító viharok, tájfunok. Soha nem látott erdőtüzek, például Kanadában, amelynek füstje az amerikai kontinens felét beborította.

Tekintse meg a további képeinket

Megszűnik a zöldek dominanciája, hó és jég fedi a táj egy részét

2023 december 24., 13:54 Módosítva: 2023.12.25 13:44
100

Haarberg Orsolya Norvégiában élő természetfotóst a kezdetektől a természet, ezen belül is az érintetlen természeti táj látványa inspirálta a fotózásra. Leggyakrabban a táj szokatlan részletei ragadják meg figyelmét, de viszonylag széles spektrumban dolgozik az apróbb részletektől a széles panorámafelvételekig. Állatok többnyire a táj részeiként jelennek meg a képein – közel hozzák, élettel töltik meg a tájat, megismételhetetlenné teszik a látványt.

Orsolya közel húsz éve él Norvégiában, ahol az évnek legalább a felében télies az időjárás – északon és a hegyvidéki területeken a nyár derekán is előfordulhat egy-egy hóvihar. Norvégia legmagasabb hegyvidékén talált rá az otthonára, ott is az erdőhatár közelében, ahol novembertől májusig nagy valószínűséggel hó borítja a tájat.

Azért szeretem a telet, mert ilyenkor a természet puritán, letisztult. Megszűnik a zöldek dominanciája, hó és jég fedi a táj egy részét. Még az állatok egy része is leveti színes bundáját/tollazatát, és fehér kabátot ölt. Leginkább formákat és mintákat keresek a tájban, nagy hangsúlyt fektetek a vonalvezetésre és a kompozícióra – mindez télen sokkal egyszerűbb, mint a nyári színkavalkádban

– mondja Orsolya.

Egy ideje kerüli a turisztikai célpontokat – fontosabb lett az egyedi képi látásmód megnyilvánulása, mint a képen szereplő táj rendkívülisége. Korábban Észak-Európa legszebb tájain dolgozott, Izlandon, Lappföldön és a norvég partvidéken. „Azóta ezek a régiók felkapott turistalátványosságokká váltak, amiben valószínűleg én is ludas vagyok, mert – a volt férjemmel, Erlend Haarberggel közösen – világszerte megjelent egy-egy terjedelmesebb cikkünk ezekről a vidékekről a National Geographic magazin oldalain”  mesélte.

Tekintse meg a további képeinket

A hely, ahol egész évben karácsony van

2023 december 23., 16:29 Módosítva: 2024.01.29 23:27
31

Tárnok ipartelepén járva egy átlagos gyárépülethez érkeztünk, de belül egy teljesen más világ tárult elénk. Ez az a hely, ahol több ezer karácsonyfadísz készül minden évben. A kilencvenéves Szabó Lajos éppen iskolás gyerekeknek mutatja be műhelyét. Teszünk gyorsan egy kört a gyerekek között, akik épp harang alakú karácsonyfadíszt készítenek, majd leülünk Lajos bácsival a műhely egyik csendesebb sarkába, és beszélgetni kezdünk. 

Lajos bácsi, egykori gépész-tervező, elhagyva állami alkalmazotti életét, feleségével hozta létre közös családi vállalkozásukat 1963-ban. Az indulás nem volt könnyű, de a cégük fokozatosan nőtt. Kezdetben bársonnyal vontak be vállfákat, majd játékok készítése következett: kisautók, babák és moncsicsik hagyták el a műhelyüket. „Életünk legnagyobb üzlete a bólogató fejű kutya. Az nagyon-nagyon jó volt” – emelte ki.

A játékgyártásban azonban akadtak kihívások, és a család hamar rájött, hogy a folyamatos innováció nélkül nehéz a verseny. Egy új, vákuumgőzölésre alkalmas gépet készítettek, ezzel tették fémesebb hatásúvá a játékokat. Ekkor jött az ötlet, hogy karácsonyfadíszeket is készíthetnek ezzel a berendezéssel. Nem sokkal később Lajos bácsi már külön erre a célra vásárolt néhány roncsgépet egy villanykörtegyártó vállalattól, és ezeket átalakította azzal a jelszóval, hogy 

 Nagy sorozatú üveg karácsonyfadísz gyártása Amerikának!

A karácsonyfadíszek iránti szeretet és a munka minősége hamar híressé tette vállalkozásukat, azonban a rendszerváltás és a kor kihívásai miatt minden, amivel foglalkoztak, tönkrement, egyedül a karácsonyfadísz maradt. Feladták a háromszintes nagy gyárcsarnokukat, és hazaköltözött a cég. „Mondtam a családnak, hogy kezdjük újra a családi vállalkozást, menjünk megint haza a házunk pincéjébe, és készítsünk karácsonyfadíszeket, mert abból lehet kevesebbet is gyártani, mint ahogy én elképzeltem, hogy Amerikának dolgozzunk. Így aztán szép lassan elkezdtünk araszolni” – mesélte.

A manufaktúra még ma is a régi folyamatokat őrzi, és bár a kereskedelmi környezet változott, kitartottak a hagyományok mellett. Újraépítették vállalkozásukat, amely Tárnokra költözött, és az év minden napján készítik az üvegdíszeket.

Tekintse meg a további képeinket

Az utolsó órában vagyunk, hogy megőrizzük értékeinket

2023 december 16., 05:59 Módosítva: 2023.12.17 06:16
153

Mohos Zsófia 2014-ben végzett a Semmelweis Egyetemen mint gyógytornász- fizioterapeuta, és még ugyanabban az évben mint alkalmazott fotográfus. Mivel kiskorától kezdve sok időt töltött Palócföldön, azt látta, hogy az évek során sok érték van elveszőben arrafelé. Úgy érezte,  hogy a fényképezőgép az az eszköz, amellyel megőrizheti ezt az eltűnőben lévő világot. Először a nagymamája falujában, Kisecseten és a környéken kezdett fényképezni, ebből készült egy magánkiadású fotókönyv is 2019-ben, Görbeország címmel. 

Zsófia 2020 óta a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjasaként egy hosszú távú dokumentarista sorozaton dolgozik. Az ösztöndíj időszaka alatt két palóc falu – Rimóc és Kupuszina  életét követi a személyes történeteken és a közösségi eseményeken keresztül. 2023 októberében jelent meg a Lélekjelenlét – Két palóc falu című könyve, az elmúlt években pedig több egyéni sorozaton kezdett dolgozni, melyek középpontjában a máig élő hagyomány áll.

Munkámban tudatosságra, értékteremtésre törekszem, célom, hogy a közönségben olyan gondolatokat ébresszek, amelyekben ráismerhetnek saját, talán már régen elfeledett élményeikre. Mindig fontosnak tartom, hogy adjak – azoknak, akiket megörökítek, élményt, érdeklődést, szeretetet. A közönségnek pedig olyan értékeket, amelyek megőrzésével talán már az utolsó órában vagyunk

– mesélte.

Tekintse meg a további képeinket

40 évesen költözött Budapestre, hiányozni fog családjának

2023 december 3., 18:17 Módosítva: 2024.01.29 23:26
94

A Kossuth téren felállított ország karácsonyfájának kiválasztása az eddigi évekhez hasonlóan idén is felajánlások alapján történt, az Országgyűlés Hivatalához már év elejétől érkeztek a megkeresések. A kiválasztáskor a megfelelő nagyság és arányos forma, a kellően dús lombozat mellett a szakembereknek olyan technikai szempontokat is figyelembe kellett venniük, mint a megközelíthetőség, az elektromos vezetékek közelsége, az emelődaru és a szállító jármű helyigénye, valamint az utaztatás viszontagságainak elviselése. Ezeket a tényezőket mérlegelve idén a választás egy hajdúszoboszlói fenyőfára esett.

Amikor a fa kivágásának reggelén megérkeztünk Hajdúszoboszlóra, Hegedűsné Agárdi Zsuzsa és Hegedűs Imre háza előtt már javában dolgoztak a helyi áramszolgáltató szakemberei, a közelben lévő vezetékeket ugyanis a művelet idejére el kellett távolítaniuk. Zsuzsa és Imre a házukba invitáltak minket, majd mesélni kezdtek.

Pár évvel ezelőtt már felmerült a fa kivágása, de végül Imre hatására meggondolták magukat, a már megérkezett szakembereket pedig hazaküldték. A nyári viharok után viszont egyértelművé vált: a fa nem maradhat tovább a kertben. Zsuzsa szerint hiába szép és egészséges a fenyő, méretei miatt egy nagy szélviharban könnyen veszélyessé válhat. Ekkor jött az ötlet a felajánlásra, Imre titokban indította el a folyamatot.

Ezt a fát én ültettem, a kolléganőm férjétől kaptam 40 évvel ezelőtt, 1983-ban. Körülbelül 40 centiméteres lehetett. Úgy voltunk vele, hogy ha megmarad, akkor megmarad, ha viszont nem, nem. Végül aztán ilyen gyönyörű lett. Majd megszokjuk valahogy a hiányát, már most fáj érte a szívem, de boldog vagyok, hogy egy ideig még csodálhatják az emberek

– mesélte Zsuzsa.

A házaspár a nappalija ablakából néhány szomszéd társaságában nézte végig, hogy miként készítik elő a szakemberek a majdnem húsz méter magas és több mint háromtonnás fenyőfát a műveletre. „Innen már nincs visszaút, Imi!” – mondta egyik szomszédjuk a fa kivágásának pillanatában, miközben Zsuzsa és Imre meghatódva nézték, ahogy kertjükből kiemeli a daru a lucfenyőt. A fa ezután hosszú órák munkájával egy teherautóra került, amivel az éjszaka folyamán Budapestre szállították.

Fegyverneki Máté püspökladányi tűzoltó volt az, aki daruval a magasba emelkedett, hogy alpintechnika segítségével megkösse a fát. Ezután elválasztotta a tövétől, és segítette a kiemelést.

Nagyon megtisztelő, hogy itt lehetek. Én ebben élem a mindennapjaimat, másodállásban fakivágással és alpintechnikával foglalkozom, de ez egy különlegesen szép feladat volt

– mondta a főtörzsőrmester. 

Tekintse meg a további képeinket

Ilyen ma az egykor hírhedt Józsefváros

2023 december 2., 20:56 Módosítva: 2023.12.03 18:21
27

Déri Miklós társadalmi kérdésekre különösen érzékeny, elkötelezett fotóművészként az aktuális problémákra reflektáló, szubjektív dokumentrarista fotóesszé-sorozatokon dolgozik. 2015-ben Roma test című sorozatában roma közéleti szereplőkről fotografált beállított, komponált portrépárokat, amelyekben szembeállította a romákkal kapcsolatos sztereotípiákat a modellek” valódi életével, a világban betöltött valós pozíciójával. A véleményfotókkal megmutatta a negatív sztereotípiák abszurditását.

A 2016-os Magyar Sajtófotó Pályázaton André Kertész-nagydíjat nyert. Roma témájú képeivel több nemzetközi kiállításon vett részt, fotói többek között láthatók voltak Prágában és Berlinben. Ugyanebben az évben menekültekről készített riport-, illetve hírképszerű, hagyományos migránsábrázolástól” eltérő megközelítésben, környezetben és életszituációban portrékat. A sorozat képei  a hosszú menekülést egy-egy percre megállítva  nem a menekülő migránst”, hanem a menekülésre kényszerített ember tragikus tortúrájának egy viszonylag békés pillanatát rögzítették. Tematikus sorozatokban szűkebb környezetét, az egykor hírhedt, ma gyökeresen átalakulóban lévő budapesti Józsefváros jellegzetes helyszíneit járja be.

Tekintse meg a további képeinket

Így halásznak kormoránnal a japánok már évszázadok óta

2023 november 18., 20:46 Módosítva: 2023.11.20 10:49

A kormoránok az egész életét végigkísérték Juicsiro Adacsinak. Imádja az állatokat, és minden reggel, amikor kiveszi őket egyenként hálókosarukból, óvatosan megsimogatja hosszú nyakukat. Ezzel nemcsak azt nézi meg, hogy épek-e madarak, hanem erősíti a közöttük lévő kapcsolatot is.

Számomra a kormoránok a partnereim – mondja a most 48 éves halász, akinek családja már 18 generáció óta űzi ezt a foglalkozást, és kiérdemelte a kormorán-halászmester címet. Az 1300 éves tradicionális halászat nagyon népszerű volt korábban, és nemcsak Japánban, hanem Kína egyes vidékein is űzték. A szigetországban azonban mára mindössze 50 kormorán-halászmester maradt. Technikájuk lényege, hogy idomított madarak segítségével halásznak, és fogják ki az édesvízi japán pisztrángot. Munkájuk elismeréseként megkapták a jogot, hogy különleges beszállítói legyenek ezzel a csemegével a japán királyi háztartásnak.

A kormorános halászat, vagyis japánul az ukai végignézése népszerű a turisták körében. A klímaváltozás következményeként azonban a Nagara folyó, ahol Adacsi és felmenői halásztak, egyre kevesebb vizet szállít, így a kifogott halak mérete is csökkent az elmúlt évtizedekben.

Tekintse meg a további képeinket

Hogyan látják a várost, akiknek az utca az otthonuk?

2023 november 11., 13:31 Módosítva: 2023.11.12 11:23

A társadalom többségének megvan a kedvenc helye a városokban: egy pad, a tökéletes kilátás a parkban. De hogyan látják a várost azok, akiknek ezek a helyek a szó szoros értelmében az otthonuk? 

A Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával létrejött „Picture It” projekt fő célja a hajléktalanokkal és a lakhatási szegénységben élőkkel szembeni előítéletek és intolerancia csökkentése, eszköze a figyelemfelkeltés és érzékenyítés a hajléktalanok társadalmi befogadásának fokozása érdekében. A kezdeményezés alapelve, hogy a társadalom más csoportjai maguktól az otthontalan emberektől szerezhessenek közvetlen és hiteles tapasztalatokat. A hajléktalanságot átélt emberek megmutathatják kevésbé látott oldalukat, látásmódjukat, művészetüket a többségi társadalom tagjainak, ezzel segítve a társadalmi beilleszkedést, a reintegrációt.

Tekintse meg a további képeinket

Egyetlen földünk van, meg kell védenünk saját magunktól

2023 november 7., 18:30 Módosítva: 2023.11.08 09:27
127

Idén 31. alkalommal írta ki a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége Magyarország és Közép-Európa legnagyobb hagyományokkal bíró természetfotós pályázatát. A „Saubermacher – Az Év Természetfotósa 2023” pályázatra 2926 érvényes kép érkezett 153 szerzőtől.

Dr. Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke elmondta, hogy valamennyi kategóriában nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően jó természetfotókat láthatunk. Úgy gondolom, a kiállítás anyaga hatalmas merítés a Természet tárházából, amelyben mindenki találhat kedvére valót. Volt közöttük több is, amely azt a pillanatot ragadta meg, amelyek örök érvényűek, mert megismételhetetlenek” – mondta. A kiállítás képei között artisztikus megjelenítésre, egyéni látásmódra, meghökkentő akciófotókra, megható, gyengéd pillanatokra vagy az arcokra mosolyt csaló viselkedésformákra is találunk példákat.

Úgy érzem, a kiállítás igazán fontos üzenete az, hogy csak egyetlen csodálatos Földünk van, amit ma számtalan veszély fenyeget, és amit meg kell védenünk magunknak és a jövőnek – elsősorban saját magunktól

– tette hozzá Kalotás Zsolt.

Fáth Péter, a naturArt elnöke szerint nagyon magas volt a színvonal, a III. fordulóba bejutott nagyjából 400 kép mindegyike megérdemelte volna, hogy falra kerüljön. Ez a magas színvonal eredményezte, hogy idén a korábbinál több, összesen 122 pályamű került kiállításra, illetve az albumba. 

Örömteli, hogy a fiatal természetfotósok most is kitettek magukért. Nem kell tehát aggódnunk: a magyar természetfotózásnak van utánpótlása

– mondta.

  • 2023-ban Az év természetfotósa címet Daróczi Csaba nyerte, akinek 12 képe szerepel a legjobbak között.
  • Az év természetfotója 2023-ban címet Moldován Zsolt Magasugrás című képe nyerte el.
  • Az év ifjú természetfotósa címet Őrsi Ákos nyerte.
Tekintse meg a további képeinket

Íme az év legszebb asztrofotói

2023 november 4., 19:21 Módosítva: 2023.11.05 15:55
100

Ahogy a korábbi években, idén is a nézők elé tárulnak az elmúlt év legszebb magyar asztrofotói a Magyar Természettudományi Múzeumban.

A Csillag-Képek 2023 Országos Asztrofotó Kiállítás 60 asztrofotós 100 munkáját mutatja be a Magyar Asztrofotósok Egyesülete szervezésében. Az átfogó kiállítás célja, hogy a magyar asztrofotósok rendkívül színvonalas, sokszor nemzetközi elismerésre érdemes vagy éppen díjnyertes fotói eljussanak az érdeklődő közönséghez egy egységes fotógyűjtemény formájában.

Ez a gyűjtemény három kategóriába sorolja be a csillagos égbolt jelenségeit ábrázoló fotográfiákat:

  1. asztrotájkép, ami a földet és az eget együtt ábrázoló képeket gyűjti össze
  2. Naprendszer, ahol a Naprendszer égitestjeit láthatjuk képeken;
  3. mélyég, vagyis a csillagok, csillagködök és galaxisok világát ábrázoló felvételek kategóriája.

Jellemzően ez a három kategória van jelen valamilyen formában minden nemzetközi asztrofotós-megmérettetésen is. Érdekesség, hogy ennek a felosztásnak nem csupán csillagászati, hanem fotográfiai oka is van. A különböző témákat markánsan eltérő technikával örökítik meg a fotósok, sőt jellemzően egészen más az alkotók habitusa is. Mélyégfotót készíteni precíziós türelemjáték, míg egy napkitörést, meteort vagy sarki fényt gyakorlatilag „vadászni” kell.

Tekintse meg a további képeinket

Hazai kisvizek látványos kozmosza

2023 október 28., 06:59 Módosítva: 2023.10.29 06:16
304

Még ezen a hétvégén lehet meglátogatni azt a 29 szabadtéri fotókiállítást Csákváron és a környéken, amely a FotoKozma fesztivál keretein belül került megrendezésre. Csákváron, a Mikes utca elején a parkban megtekinthető Ujvári Zsolt hazai kisvizek élővilágát bemutató látványos fotósorozata is, amely a ‘Kisvizek rejtélyes világa' címet kapta.

Rohanó hegyi patakok, nagy folyók és alföldi kisvizek. Különbözőek, de mégis közös bennük, hogy mind-mind élettel teli, ugyanakkor sérülékeny élőhelyek, amelyek megóvása, megőrzése létfontosságú.

E lenyűgöző ökoszisztémák varázslatos, titkos, szabad szemmel olykor láthatatlan világába kalauzolnak el Ujvári Zsolt fotói, az időszakos kisvizek és a keréknyomokban felgyűlt pocsolyák nyüzsgő rákfaunájától, a Bükkös-patak őshonos kövi rákjain és tündérszerű kérészein át, egészen a dunavirágok kavargó éjjeli keringőjéig. A természetfotós képeivel egyrészt igyekszik bemutatni a bennünket körülvevő élőlények végtelen változatosságát, felhívja a figyelmet a biodiverzitás megőrzésének fontosságára, még az élővilág olyan apró, ám nélkülözhetetlen lebontói esetében is, mint az 1 mm-es gömböcugrókák, továbbá illusztrálja az aktuális, vízi életközösségeket fenyegető veszélyeket, valamint a küszöbön álló ökológiai katasztrófákat, mint a szúnyoggyérítés vagy idegen fajok megtelepedése.

Zsolt felvételei nem csupán arra hivatottak, hogy bemutassák a körülöttünk lévő tünékeny csodákat, hanem egyúttal környezettudatos gondolkodásra ösztönöznek bennünket.

Tekintse meg a további képeinket

Természet minimál

2023 október 21., 15:06 Módosítva: 2023.10.22 06:07
78

Október utolsó hétvégéjéig lehet látogatni azt a 29 szabadtéri fotókiállítást Csákváron és a környéken, amely a FotoKozma fesztivál keretein belül került megrendezésre. Csákváron a Széchenyi utcában, a Szeretetszolgálat Otthon előtt megtekinthető köztük Kaszás Norbert minimalista kompozíciós, Kis vonalakban című kollekciója.

A lényegre törő, minimalista képek nemes egyszerűséggel nagyítják fel Norbert természetről alkotott vízióit. Az egyszerű fekete és fehér háttereken megalkotott képek elindítják a fantáziát, és az apró makrovilágot egy nagy univerzumba helyezik, a néző fejébe.

Az absztrakt fotózásnál az a legnagyobb különbség a dokumentarista képekhez képest, hogy nem azt fotózzuk le, amit látunk, hanem azt, amit kitaláltunk. A természet pedig tökéletes alany a megvalósításhoz” – vallja Norbert.

Az ilyen képek elkészítéséhez egy különleges kompozíció kell, vagy multiexpozíciós technika, vakutechnika vagy hosszú záridős beállítás. Fontos a kísérletezés, a próbálkozás és a különböző beállítások változtatása. A minimal art képeknél az egyszínű, homogén fehér vagy fekete háttérrel érhetőek el a letisztult képek, így a témáról szinte semmi nem veszi el a figyelmet. 

Kaszás Norbert

Kaszás Norbert 1981-ben született Esztergomban, ahol jelenleg is él. Gyermekkorát Pilismaróton töltötte, ami egy kis falu a festői szépségű Dunakanyarban. Talán az ottani táj és a változatos élővilág volt az, ami megszerettette vele a természetet. Akkor jött rá, hogy milyen szépségeket is rejt magában a növények és állatok világa. Emiatt vált céljává, hogy meg is örökítse ezeket a csodálatos formákat, színeket, fényeket, hangulatokat és a változatosságot, ami körülvesz minket.

„Több fotós műfajban is kipróbáltam magam, de rájöttem, hogy hozzám a természetfotózás áll a legközelebb. Számomra ez jelenti a kikapcsolódást, a nyugalmat, a szépséget és a kihívást. Leginkább a makrotémák a kedvenceim, mert amikor belenézek a fényképezőgépem keresőjébe, egy parányi, titokzatos világ tárul elém, ami mellett amúgy sokszor észrevétlenül elhaladunk” – tette hozzá Norbert.

Tekintse meg a további képeinket

Vietnám, ahogyan még nem látta

2023 október 14., 19:39 Módosítva: 2023.10.15 19:06
2

Október utolsó hétvégéjéig lehet látogatni azt a 29 szabadtéri fotókiállítást Csákváron és a környéken, amely a FotoKozma fesztivál keretein belül került megrendezésre. Az Eszterházy-kastély parkjában négy kiállítás is megtekinthető, köztük Az én Vietnámom című kiállítás.

Pham Huy Trung drón- és tájképfotós Hanoiban született, Vietnámban. Munkájának fókuszában a mindennapi élet és a tájképek készítése áll Vietnámban, Ho Si Minh-városban.

Kíváncsiságának köszönheti, hogy az internetes képek böngészésétől eljutott arra a pontra, hogy érdekelni kezdte, miként készülnek ezek a gyönyörű képek. Fogta a fényképezőgépét, és elindult felfedezni csodálatos hazáját. Idővel rájött, hogy a különböző fényképezési technikákon és látószögeken belül a magas nézőpont az, ami újdonságokat szolgáltat a fotókhoz. Ezért amikor szabadideje engedi, egy drónnal elindul az országban északról dél irányába, hogy megörökítse az emberek mindennapjait és az ország tájait. Fotózott homárfarmot, parkoló csónakokat, lótusz- és teaszedőket, állatokat és különböző halászháló-mintázatokat.

Tekintse meg a további képeinket

Nem filmezhetett nőként, ezért híres fotográfus lett

2023 október 11., 14:17 Módosítva: 2023.10.13 10:59
32
Az idő illúziója – Ruth Orkin (1921–1985) címmel nyílt meg 2023. október 10-én a Mai Manó Ház legújabb tárlata. A díjnyertes amerikai fotóriporter fiatalon biciklivel járta az utakat, megörökítve közben az apró pillanatokat. Majd gondolt egyet, és elutazott Firenzébe, ahol megszületett a legismertebb fotója. A kiállítók célja, hogy a művészet terén helyet adjanak a nőknek is.

A sors iróniája, hogy Ruth Orkin, a XX. század egyik legjelentősebb alkotója azért válhatott híres és gazdag fotográfussá, mert amikor fiatalon pályát kellett választania, a filmkészítés világában csak férfiak állhattak a kamera mögött. Mikor ugyanis Los Angeles-be költözött a családjával, a filmezés még elérhetetlen álom volt a nők számára.

Ruth Orkin tehát a század elején nem választhatta azt a pályát, amely iránt elhivatottságot érzett – legalábbis nem úgy, ahogy elképzelte –, ez viszont alapvetően határozta meg fotográfiai munkásságát, amelyről október 10-én nyílt kiállítás a Mai Manó házban, Magyarországon most először. Az amerikai művész 180 darab, 1939 és 1980 között készített fotóját mutatta be a sajtóesemény Anne Morin, a tárlat nemzetközi kurátora, a diChroma Photography elnöke.

Nem véletlenül Az idő illúziója a címe a tárlatnak:

RUTH ORKIN MUNKÁI KÉTSÉGKÍVÜL A FOTÓZÁS ÉS A FILMEZÉS HATÁRÁN VANNAK, VIZUÁLIS NYELVE A MOZDULATLANSÁG ÉS A MOZGÁS TALÁLKOZÁSÁNÁL HELYEZKEDIK EL.

Művészetében a tér magában hordozza az időt és a mozgást, és addig feszegeti a fényképészet nyelvének határait, amíg az be nem hódol az illúziónak és a mágiának. Már akkor is felszabadult volt a viszonya a fotózással, amikor 10 évesen megkapta az első gépét, amellyel elsősorban iskolatársai és tanárait fotózta. 17 évesen pedig biciklit ragadott, és Los Angelesből New Yorkba tekert – persze buszozott, stoppolt és burgonyaszállító kamionban is utazott –, hogy megnézze a világkiállítást. 

Tekintse meg a további képeinket

A haldokló folyó

2023 október 3., 16:59 Módosítva: 2023.10.04 19:09
52

A Colorado folyó valaha több mint 2000 kilométeren húzódott, a hófödte Sziklás-hegység lejtőitől a Kaliforniai-öbölig, az Egyesült Államok nyugati részén és Mexikón át. A folyó Sonora-sivatagot átszelő része azonban már nem éri el a deltát, mert vizét mezőgazdasági területek, Phoenix és Las Vegas vízellátására használják. Ezen nagyvárosok kedvéért gátakkal és csatornarendszerekkel terelték el a folyót, mert csupán így képesek ellátni a több mint 44 millió ember vízszükségletét.

Egy folyóprogram menedzsere szerint az elmúlt 30 évben mintegy 20 százalékkal csökkent a Colorado folyóvízhozama. A folyó a hó olvadásából és az erdőkben lévő csapadékból nyeri a vizet, amely természetes víztározókban és tavakban gyűlik össze. Az aszály és a globális felmelegedés következtében a hegyekben gyorsabban olvad a hó, és gyorsabban párolog a víz a tározókból, a kiszárított talaj pedig elnyeli az esővizet, mielőtt az a folyókba érhetne, így a szezon elejére a folyók kiszáradnak.

A mezőgazdasági területek öntözésének szükségleteit 80 százalékban a Colorado fedezi, a folyó mentén épült gátak és vízerőművek pedig 40 millió embernek szolgáltatják az ivóvizet és az áramot, így mindez tovább csökkenti a vízfolyamot.

2022-ben az USA kormánya szigorú korlátozásokat vezetett be a folyó vizének használatára, ami Arizona éves bevételét 21%-kal csökkentette.

Tekintse meg a további képeinket

Dübörgő földek felett a néma égbolt

2023 szeptember 23., 21:29 Módosítva: 2023.09.24 21:14
79

2022–ben, több hónapon át tartó rendkívüli aszály sújtotta Európa nagy részét, köztük Magyarországot is.

Az öntözőcsatornák, víztározók, tavak nagy része az Alföldön kiszáradt, és az ország két legnagyobb tavának, a Balatonnak és a Velencei-tónak a vízszintje is jelentősen lecsökkent. Mind az élővilág, mind pedig az itt élők életkörülményei radikálisan megváltoztak.

A gazdálkodók jelentős része nem tudta öntözni termőföldjeit, ezért idő előtt volt kénytelen learatni terményeit, ha volt mit. A kukorica- és napraforgó-állomány az Alföldön és Közép-Magyarország nagy részén megsemmisült, és a búza terméshozama is csak töredéke lett az átlagnak. A kisült gyepeken az állattartók nem tudnak legeltetni és kaszálni, míg a takarmány ára a háromszorosára nőtt, így akik még nem jutottak csődbe, az állomány felszámolása mellett döntöttek.

Ezek a változások már most is negatív hatással vannak a közlekedési, egészségügyi és élelmiszer-ellátó rendszereinkre.

Tekintse meg a további képeinket

A karbonsemlegesség útján

2023 szeptember 16., 19:48 Módosítva: 2023.09.17 17:27
62

Ez a fotóprojekt különböző technológiákat dokumentál, amelyek lehetséges megoldásokat kínálnak a fenntarthatóság és a karbonsemlegesség kialakításában. A fotós innovatív létesítményeket látogatott meg Európa-szerte, Izlandtól Olaszországig, 2020 és 2022 között.

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala, az OHCHR szerint az ember által előidézett éghajlatváltozás a legnagyobb, legáthatóbb fenyegetés a természeti környezetre és a társadalomra, amelyet a világ valaha tapasztalt. Ez arra késztette az Európai Uniót, hogy olyan célokat tűzzön ki, amelyek szerint 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, 2050-re pedig teljesen meg kell szüntetni azokat.

A Net-Zero Transition sorozata a WorldPress 2023 Hosszú távú projekt kategória nyertese. A képeket meg lehet tekinteni a FotoKozma Fesztiválon, Csákváron láthatja a közönség a Szabadság téri parkban, illetve 2023. szeptember 27-től október 1-ig a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expó és élményprogram keretein belül a Hungexpo területén.

Tekintse meg a további képeinket

Addig nem fogod fel, mennyit szemetelsz, míg el nem lep a saját hulladékod

2023 szeptember 9., 17:26 Módosítva: 2023.09.10 17:54
40
Gregg Segalt gyerekkora óta foglalkoztatja a sok felesleges szemét. A fő okának a folyamatos növekedési kényszert látja, aminek következtében a cégek egyre rosszabb minőségű termékeket állítanak elő egyre nagyobb mennyiségben, ezáltal egyre több szemét keletkezik.

Gregg ezt a tendenciát kívánta bemutatni a sorozatával. Felkérte a családját, a barátait és a szomszédokat, hogy egy hétig gyűjtsék a háztartási hulladékot, hogy elkészíthesse róluk a szemétportréikat. Mivel a hulladékot nem akarta kivinni a természetbe, ezért saját udvarában készített négy különböző mesterséges díszletet. Képeivel üzeni, hogy télen-nyáron, azaz egész évben körbevesz minket a szemét, akár vízben, akár erdőben megtalálhatóak a civilizáció nyomai. A szemét mindenhol ellep bennünket.

Azzal, hogy a fotós megszemélyesíti a szemét ügyét, sokakban érzelmet vált ki. Egyesek tehetetlennek érzik magukat, mert nem az ő hibájuk a hulladékgyártás, másokban pedig elindul a változás gondolata. A sorozat nemcsak szemétportré, hanem társadalmi lenyomat is, instant régészeti lelet, amely a jelenben mutatja a civilizáció maradványait.

Tekintse meg a további képeinket

A hátulról lőtt emberek azonosítása

2023 szeptember 2., 11:10 Módosítva: 2023.09.04 12:12
Lefejezett emberek, kisgyerekek puskával, kommunista felvonulás, bőrkabátokban férfiak, prostituált plüssjátékkal, kerékpár az égben. Freddie Mercury képe előtt álldogáló sörhasú kopaszodó férfiak. A világ fekete-fehér és színes lenyomatában pillanatok alatt elevenedik meg a való élet. Benkő Imre fotográfus Mai Manó Házban megnyílt kiállításán jártunk.

Lassan már minden a retróról szól. A ruhák, a cipők, a tárgyak, a zenék, és a művészet mind az elmúlt harminc év nosztalgikus utánérzésével van jelen a mindennapjainkban. A mai fiatalok megtalálták azt a világot, amiben a mai ötvenesek nőttek fel, és követelik azt az életérzést, amely elhozta a szabadságot a kommunista diktatúrák bukásával. Nekik a nosztalgia a háromcsíkos poliészter anyagú, oldalt felsliccelt, csillogó, futásra használt rövidnadrágban testesül meg, vágyódnak a Tisza cipő után, és csodálják John Travolta hajviseletét.

Arról már sokkal kevésbé szól a nóta, milyen volt akkor mondjuk egy majális, és hogyan szórakoztak az emberek. Azt tudja mindenki, hogy nem volt okos a telefon, és nem volt digitális a világ, de kellenek nagyon a fogódzók a korszak vizualizálásához is. Ehhez pedig a fényképnél nincsen jobb médium.

A nyolcvanéves Benkő Imre hazánk jelenkori történelmének az egyik legfontosabb szemtanúja. 

IKONIKUS NIKON GÉPÉVEL LEFOTÓZTA AZ UTÓKORNAK MINDAZT, AMIRŐL VÁROSI LEGENDAKÉNT HALLANI NÉHA A BARÁTI ÖSSZEJÖVETELEKEN.

Ő nem kérdezett, csak jelen volt, némán, feltűnés nélkül beleolvadva a tömegbe, hogy ne vigyék el a karhatalom emberei és ne törjék össze a gépét, mert olyat örökített meg, amiről kellemetlen lett volna beszélni. Ő az autonóm riport műfajának egyik legjelentősebb magyar képviselője, leghíresebb sorozatában 1987 és 1995 között örökítette meg Ózd, az Acélváros megrendítő végnapjait. 

A mostani kiállítás anyagának gerince a Városliget életét mutatja. Azt a felvonulási teret, ahol látunk május elsejei felvonulást a kommunista időkből, melegfelvonulást a rendszerváltás után, Nemzeti Vágtát napjainkban. A kiállításon azt látjuk, hogy embereket fényképez. Hátulról, fej nélkül, ferdén, nem retusálva, valóságosan ragadja meg egy békétlen világ békés pillanatait.

Városliget menni Amerika

A Városliget, akárcsak egy képzeletbeli komp (Ady Endre után szabadon), néha kelet, néha nyugat felé ráncigálta az embereket. Benkő Imre fotóin látjuk a május elsejei felvonulást, ahol a pártvezetők óriási tribünön állva nézik, hogy a tömeg geometrikus alakzatokba rendeződve ünnepli az akkori szocializmust, miközben ha szabadságot nem is, de meleg sört és hideg virslit akármekkora mennyiségben kínálni tudtak.

Benkő fotóin megjelennek a melegfelvonulás képviselői is, amint bizonytalanul, némileg szorongva próbálják megélni a szabadságukat. Aztán azt is látjuk, ahogy a Nemzeti Vágta közönsége szembesül a magyar múlttal, bár nekik lovak helyett már csak lóerő jutott, abból is inkább a tíz évnél idősebb és használt kategória. De azt is látjuk, hogy Benkő fényképein várakoznak az emberek.

TÉTLENÜL ÁLLDOGÁLNAK, MINTHA VÁRNÁNAK VALAMIRE. CSODÁRA, MEGVÁLTÁSRA, KI TUDJA, MIRE. TALÁN ŐK SE TUDJÁK. CSAK VÁRAKOZNAK.

Olcsó életek lenyomatai

Benkő Imre képein a kisemberek világa kel életre. Első olvasatban olcsó életek ezek, olcsó emberek olcsó szórakozása, de ha egy kicsit tovább álldogálunk a kiállításon, képesek leszünk meglátni a fényképek mögötti csodát. Benkő a legfontosabb pillanatokat kapja lencsevégre. Látjuk például, ahogyan egy kisfiú egy alumínium űrhajóban komoly arccal ül, és a fotós elkapja azt az arckifejezését, amikor a gyerek gondolatban bejárja a világűr legfontosabb bolygóit, miközben a valóságban éppenhogy csak döcög az a körhinta.

Vagy azt is látjuk, hogy a céllövöldében egy apa büszkén néz a fiaira, akik megmutatják, hogy ők is tudnak a légpuskával lőni, ám az egyik fiú ügyetlenül és rosszul a hóna alatt támasztja meg a puskát, miközben céloz, ami így, még az is lehet, hogy ki fog esni a kezéből. De az később jön, most még a várakozással teli pillanatban vagyunk. Az apa magát látja a fiaiban, azt, hogy ezekből a kölykökből is ember lesz végül, az anya pedig boldog, hogy végre nem szidni kell a lurkókat, bár némi aggodalom mindig látszik az anyák tekintetében. Egy egész család élete elevenedik meg a szemünk előtt, történetet látunk, amely akár a sajátunk is lehetne.

Tekintse meg a további képeinket

Sportági világsztárok szórakoztak és szórakoztattak Budapesten

2023 augusztus 28., 19:58 Módosítva: 2023.11.13 20:49

Budapest két helyszínnel, a fő attrakcióként szolgáló, az eseményre épített Nemzeti Atlétikai Központtal, valamint a belváros legszebb részén kialakított ideiglenes versenypályával – ahol a gyaloglószámokat, majd a maratonfutást bonyolították – rendezte meg augusztus 19. és 27. között az atlétikai világbajnokságot. A 49 versenyszámra 202 országból összesen 2187 atléta nevezett, ami a résztvevők számát illetően rekord a szabadtéri vb-k 40 éves történetében.

A helyszínre kilátogató 400 ezer ember – több mint száz országból érkeztek hazánkba vendégek kimondottan az eseményre –, valamint a történéseket a televízió előtt követő több száz millió, egyes becslések szerint egymilliárd néző színvonalas versenyt láthatott, megannyi felejthetetlen, sporttörténelmi pillanattal.

A legutóbbi, tavalyi vb 44 egyéni világbajnoka közül 38 szállt ringbe a címvédésért, akadt, amelyiküknek összejött, másikuknak nem. De a sport, az élet már csak ilyen. Ahogy minden sporteseménynek, a budapesti világbajnokságnak is megvoltak a sztárjai, még akkor is, ha ezek a sztárok nem feltétlenül „itt és most” születettek, előéletük alapján akár már kijárt számukra a megkülönböztetett figyelem.

Egyikük a svédek többszörösen megkoronázott rúdugrókirálya, Armand Duplantis volt, aki Magyarországon először ugrott hat métert. Aztán kisvártatva követte példáját a Fülöp-szigeteki Ernest John Obiena is, de a favoritban volt még tíz centiméter plusz – sajnos a 623 cm-es világrekord nem, pedig próbálkozott vele becsülettel –, ami aranyéremhez segítette. A férfi magasugrásban aranyérmes olasz Gianmarco Tamberi showmanként is megállta a helyét. A férfiaknál távolugrásban a görög Miltiadisz Tentoglou, a nőknél hármasugrásban a venezuelai legenda, Julimar Rojas nyert az utolsó ugrásával, utóbbi sorozatban negyedszer nyerte meg a számot a vb-n.

A gyaloglóknál 20, illetve 35 kilométeren is spanyol versenyző győzött, ráadásul mindkettő duplázott: a férfiaknál Álvaro Martín, a nőknél María Pérez. Kalapácsvetésben is egy nemzet képviselői gyűjtötték be az aranyérmet, a férfiaknál Ethan Katzberg, a nőknél Camryn Rogers, így Kanadának már három vb-érme van a versenyszámban.

A futóknál egy 26 éves amerikai, Noah Lyles volt az abszolút sztár, egymaga három aranyérmet gyűjtött, közte a legklasszikusabb számnak számító 100 m síkfutást, valamint 200 m-en sem talált legyőzőre, és tagja volt a 4×100 m-es váltónak is. A nőknél a két favorit az amerikai Sha'Carri Richardson, valamint a jamaicai Shericka Jackson óriási csatákat vívott egymással, úgy az egyéni, mint a váltószámokat illetően. Utóbbi ráadásul minden idők második legjobb idejével nyerte meg a 200 m-t, mindössze hát századdal maradt el Florence Griffith-Joyner megközelíthetetlennek tartott 21,34 másodperces világcsúcsától, amit a szöuli olimpián futott a 38 évesen elhunyt amerikai atléta.

Tekintse meg a további képeinket

Nézegessen gyönyörű fotókat egy űrhajósról, aki bejárta a világot

2023 augusztus 26., 19:49 Módosítva: 2023.08.27 18:29
139

A FotoKozma kültéri fotófesztivál, amelynek központja Csákvár, egyedi koncepció alapján épül fel a Vértesben. 29 kiállítás mutatja be Csákváron és a környező településeken, hogy miként vegyülnek a sajtófotók és a klasszikus természetfotók az autonóm művészeti alkotásokkal. Mind egy céllal jöttek létre, hogy fókuszáljanak az ember és a természet kapcsolatára, és a lehető legközelebb vigyék az embert a természethez.

Ilyen Andrew Studer is, akinek képeivel rengeteg közösségi oldalon találkozhatnak a fotósok. Az Instagram-sztár fantasztikus, mesébe illő képeivel és egy űrhajóssal hívta fel magára a világ figyelmét. A Space to Roam projektjében ugyanis egy űrhajós áll a középpontban.

A projekt egy űrhajós felfedezésein keresztül mutatja be az űrbéli tájakat, amelyek itt a Földön fellelhetőek: az antarktiszi hatalmas, földön kívüli lényekre emlékeztető pingvinkolóniától kezdve az afrikai ars-szerű tájakig. Az angol nevén Space to Roam sorozat rivaldafénybe helyezi bolygónk szépségét, egy földönkívüli szemén keresztül vezeti végig a nézőt földünk szürreális tájain, amelyek szépségükkel megállítanak, és megbecsülésre ösztönző módon elgondolkodtatnak minden bolygólakót.

A fotós elkötelezettsége Földünk megóvása iránt és annak bemutatása hozta létre ezt projektet, amit saját utazásai során készített. A képein nem használt komolyabb digitális utómunkát.

Tekintse meg a további képeinket

Meglepő képen a természet és az ember olykor bonyolult kapcsolata

2023 augusztus 25., 19:22 Módosítva: 2023.08.26 17:27
24
Áder János ma, 2023. augusztus 25-én megnyitotta Csákváron a FotoKozma nemzetközi kültéri természetfotó-fesztivált, amely az ember és a természet kapcsolatára fókuszál már harmadik éve.

A FotoKozma nemzetközi fotófesztivál idén augusztus 26-tól egészen október végéig várja a látogatókat és a fotózás kedvelőit a Vértes szívében, Csákváron, illetve a környező településeken. Terek, parkok és kirándulóhelyek vannak tele fotókkal, amelyek az ember és a természet kapcsolatáról szólnak.

A FotoKozma fesztivál főtámogatója az idén a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke Áder János, aki a fesztivál fővédnöke is egyben. A volt köztársasági elnök alapítványa a rendezője többek között a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expo és Élményprogramnak, amely szeptember 27-től októberi 1-ig a budapesti Hungexpón várja a látogatókat.

A Planet Budapest 2023 keretében szakkonfenciákat szerveznek a zöld finanszírozásról, a megújuló energiáról, a természetközeli mezőgazdaságról, a vízgazdálkodásról, valamint a csomagolásról. A szakmai és érdeklődő közönség a fenntarthatóság felé vezető úton megjelenő technikai újításokkal és módszerekkel találkozhat, amelyekkel mindennap többet tehetünk Földünk védelméért.

Tekintse meg a további képeinket

Hongkongban 50 év elteltével sem fakul Bruce Lee öröksége

2023 július 22., 15:22 Módosítva: 2023.07.23 19:22
Rövidre mért földi élete ellenére a sportban és a filmiparban egyaránt mély nyomokat hagyott a hongkongi származású Bruce Lee, aki ötven évvel ezelőtt, 1973. július 20-án hunyt el. Rendkívüli öröksége öt évtized távlatából sem fakul, az egy jóval modernebb, minden ízében megváltozott világban is üzenetet hordoz a mindennapi emberek számára, függetlenül azok foglalkozásától, származásától, nemétől és életkorától.

Hongkongi származású szülők gyermekeként Bruce Lee az Amerikai Egyesült Államokban született ugyan, de miután a család visszatért „az őshazába”, lényegében ő már ott nőtt fel. Édesapja révén hamar, pár hónapos korától szerepelt filmekben, majd gyerekszínészi képességeit a különböző sportágakból – elsősorban a karatéból, de a thai bokszból, az ökölvívásból és egyéb keleti harcművészeti irányzatokból – hozott felépítéssel és mozgáskultúrával gazdagította, illetve kamatoztatta felnőttként. Még nem volt 20 éves, amikor az útját még mindig csak kereső Lee az USA felé vette az irányt, ahol kisebb szerepeket kapott, és tévés sorozatban is szerepelhetett, miközben még kungfut is oktatott, hogy megéljen. Az igazán nagy, földrészeket is meghódító áttörésre azonban vissza kellett térnie Hongkongba, ahol végre révbe ért, megtalálta és kifejezésre juttatta önmagát, életműve pedig kiteljesedett: A nagyfőnök, a Tomboló ököl, A sárkány útja és A sárkány közbelép című alkotásokkal megváltotta magának a világhírnevet! Amit aztán rövid ideig élhetett meg. A hongkongi sárkány földi „szárnyalása” mindössze két évig tartott: rendkívül fiatalon, 32 évesen elhunyt. Bruce Lee legendáját csak fokozták váratlanul korai halálának furcsa, rajongói számára elfogadhatatlan körülményei. Nagy filmjei nemcsak kibírták az idő múlását, hanem egyszerűségük ellenére is a mai napig nézhető, vállalható alkotások, a karatefilmek számára pedig az alfát és ómegát jelentik.

Bár Ázsiától távolodva jelenleg már talán nem jelent annyit egy átlagember számára Bruce Lee neve, mint 10, 20, 30 vagy 40 éve, a sárga kontinensen ez az állítás biztosan nem állja meg a helyét, Hongkongban pedig a mai napig egyenesen virágzik a kultusza. Azon aligha lehet csodálkozni, hogy az őt gyerekként filmvásznon látó, mostanra azonban tisztes ősz hajat viselő, időközben nagyszülőkké váló emberek számára még most is személyes motivációt jelentő sztár, aki annak ellenére hatással van mindennapjaikra, gondolkodásukra, a mindennapos testmozgásukra, hogy már ötven éve csupán az emlékét vihetik magukkal az edzőtermekbe, a sportolásra alkalmas szabadtéri helyekre.

Tekintse meg a további képeinket