Ilyen volt a budapesti távfűtés 1800 éve. Egy kis történeti áttekintés, rengeteg érdekességgel itthonról és a nagyvilágból

2013.07.29. 07:42

palaestra_exedra_6[1].jpg

(Az Antefixum blog rekonstrukciója az aquincumi Tharmae Maiores fürdőről. Még több remek kép és a mai állapot ebben a posztban.)

Már kihirdettük a lakótelep-bajnokság indulóit, akik valószínűleg most a körmüket rágják az öltözőben, arra várva, hogy elkezdődjék a verseny. Nos egyelőre kicsit várniuk és várnotok kell, mert még fejlesztődik a szavazógép, mellyel eldőlhet, melyik Budapest legnépszerűbb klasszikus lakótelepe. Ám hogy addig is szórakoztassuk a drága nagyérdeműt, visszatekintünk kicsit a történelmi kezdetekre. Mármint a távfűtésére - de természetesen a panelépítkezés is terítékre kerül hamarosan. Jöjjön tehát egy kis időutazás a teljesség igénye nélkül, kiemelve azokat a részleteket, amelyek szerintem érdekesek voltak.

Merthogy a távfűtés nem új Budapesten. Minimum 1800 éves! 

Na persze akkoriban még nem Budapest része volt a mai Flórián tér területe, hanem Aquincumé. Itt volt a katonai tábor és annak is legnagyobb épülete a közfürdő. Már az úgynevezett hypocaustum is tulajdonképpen a távfűtés elődjének tekinthető: a fűtött fürdőhelyiségek, medencék alatt apró oszlopokon álló teret alakítottak ki, ezt áramoltatták be meleg levegővel.

(A képen baloldalt látható a padlószint rekonstrukciója az egyik tégla tartóoszloppal. A kis "kapun" keresztül érkezett a meleg levegő a fürdő alá.)

Ennek nyomait bárki megnézheti a Flóriánon kialakított ingyenes Fürdőmúzeumban, ami azért is izgalmas amúgy, mert a szabadtéri kiállítás a tér házai alatt is folytatódik - nagyon frankó!

Azonban a Thermae Maiores - így hívták az ottani fürdőt - nem csak ezért tekinthető távfűtésesnek. Hanem mert a víz nem hidegen, hanem már melegen érkezett az északabbra fekvő forrásokból. Nem véletlenül hívjuk ma azt a helyet Rómaifürdőnek.

Ezalatt Franciaországban

Source du PAR à Chaudes Aigues

1322-ben (!) egy Chaudes-Aigues nevű faluban kiépül a világ legrégebbi, ma is működő távfűtési rendszere. Nem csoda, hogy épp náluk, hiszen itt található egész Európa legforróbb természetes forrása. A több mint 80 fokos vízzel fűtik a házakat és a templomot, a kifolyók fotóival pedig tele a net. (fotó: Source du PAR à Chaudes Aigues bakial on Flickr)

A budai forróvizű források vizét később a törökök is előszeretettel vezették el. Így hozták létre a Király fürdőt, melynek egyedülálló módon nincs saját forrása - a mai Lukácsból importáltak forróvizet vörösfenyő csöveken, mint arról már korábban is szó volt itt az Urbanistán. (Fotó: misibácsi, Wikimedia)

Ezalatt Oroszországban

Nagy Péter megépítteti szentpétervári Nyári Palotáját, mely 1714-re készül el. Ez az újkori Európa első központi fűtéses épülete. A kazánban felhevített forró vizet porcelán csőrendszerben vezetik mindenfelé, amelyet ráadásul gyönyörűen kipingált Andreas Schlüter, udvari építész és dekoratőr. Ilyen szép még ma is.(fotó: Florstein, Wikimedia)

Országházunk több rekorddal is büszkélkedhet. Nem csak Európa első légkondicionált épülete volt (melynek legkorábbi hűtőrendszerét nem is olyan rég tárták fel), de az első távfűtött épület is Magyarországon. Elég prózai okai voltak a fejlesztésnek: nem akarták a szép fehér követ összekormozni, így aztán a közeli Balassi utcában helyezték el a kazánt, ahonnan egy földalatti csövön át fűtik az épületet 1899 óta.Wachsler Tamás illusztrációul választott fotóján gyönyörű részletei látszanak ugyan az épületnek, de az Országház kazánjának kéménye így néz ki valójában.

Ezalatt Amerikában

Holly-District-Heating-System.jpg

Birdsill Holly termékeny feltaláló volt, nála csak Edisonnak volt több szabadalma. Persze - akár csak a világszerte ismert feltalálók többsége -, ő sem fedezte fel a spanyolviaszt, csak tökéletesítette és piacképessé tette a már korábban megjelent próbálkozásokat. Az egyik nagy dobása a korszerű távfűtési rendszer kiépítése volt 1877-ben New York államban - pontosabban Lockportban.

Bár a XIX. században Franciaországban, Angliában és az USA-ban is működött már távfűtés, ez volt az első kereskedelmileg sikeres és nagyméretű rendszer. Őt tekintik tehát a városi távfűtés atyjának. Az 1800-as évek végén aztán a világ számos pontján bukkannak fel távfűtéses rendszerek. (Illusztráció: asme)

1918-ban elkészül az egykori Sáros-fürdő helyén a gyönyörű Szent Gellért gyógyfürdő, melynek az Országházéhoz hasonló a fűtési rendszere. Érdekes, hogy akkor még fel sem merül a termálvíz hasznosításának ötlete - igaz, mostanában épp ezt tervezik. (Danielle Harms fotóján látszik a fürdő és előtte - valamivel távolabb - a kazán kéménye is)

Pedig ma már pont ez lenne a lényege a távfűtésnek, a meglevő geotermikus vagy hulladékhő hasznosítása. Az előbbire már mutattunk pár ókori példát, de a XX. század elején ismét előkerült a technológia fővárosunkban! Mint az Kovács Dániel Szecessziós Budapest című könyvében olvasható, az újlipótvárosi Palatinus-házak a főváros legmodernebb lakóépületei voltak, mikor 1923-ban átadták őket.

Volt bennük központi porszívó, meg termálvizes távfűtés is a Margit-szigetről átvezetve! Sajnos az úttörő kezdeményezés nem tartott sokáig, mert a magas ásványianyag-tartalom miatt a csövek bedugultak. Akkoriban még nem volt magától értetődő, hogy nem a hőforrások vizét vezetjük a lakásokba, csak a hőt adjuk át nekik. (Fotó: Zsazsa anyó - Indafoto.hu)

Ezalatt Izlandon

Reykjavikban már 1930-ban elkezdik a geotermikus energia hasznosítását a távfűtésben. Olyan szépen haladnak vele, hogy 1974-re a főváros 98%-át így fűtik már, el is nevezik füst és kémények nélküli városnak. Hova lehet innen még fejlődni? Hát mondjuk, hogy elkezdik fűteni geotermikusan az útburkolatokat is, hogy ne jegesedjenek el a nagy hidegben sem. Ez a munka ma is folyik. (Fotó: Lækjargata bjonathanpercy on Flickr)

Na és a hulladékhő? Annak sem ma kezdődött a hasznosítása Magyarországon. 1929-ben a Várpalotai Erőmű már szolgáltat gőzt a lignit ahidrálásához, tulajdonképpen ezt nevezhetjük a magyarországi távhőellátás „ősének”. Persze igazán nagy mennyiségű ipari hulladékhő az erőltetett iparosítással keletkezett.

Az ötvenes években Budapesten a Csepeli Vasmű és a Kőbányai Sörgyár, Almásfüzítőn a timföldgyár, Dunaújvárosban (ó pardon, Sztálinvárosban) a Dunai Vasmű fölös energiáját hasznosítják. Ekkor indulnak be a fővárosi hőerőművek is, amelyek közül több ma is üzemel: a villamos energia mellett a hőenergiát is hasznosítják távfűtésre - mely amúgy semmibe veszne.

Érdekes módon már ekkor is kísérleteztek geotermikus megoldásokkal. A margitszigeti termálvíz-kutakból a hét néhány napján meleg vízzel láttak el néhány száz lakást Újlipótvárosban, a városligeti kútból pedig a MÁV-Kórházat és az Izraelita Kórházat.

A távfűtés története innen néhány évtizeden át a lakótelepek története is egyben (bár például Újlipótváros azóta is jobbára távfűtéses maradt). 

1981-ben adják át az Észak-budai (Kunigunda utcai) Fűtőművet, melynek 200 méteres kéménye máig a legmagasabb építmény Budapesten. (Fotó: fotav.hu)

 medium_kemeny[1].JPG

A 80-as évek derekán készül el a Gellért-hegy alatti alagútban a Krisztinaváros és a Vár ellátását biztonságosabbá tevő vezetékpár. Itt néhány éve Tenczer Gáborék is megfordultak:

 

Az elvetélt gellérthegyi lómetró nyomában

 

Ezalatt Ausztriában 1987-ben Bécs hulladékhasznosító-műve elnyeri mai külalakját. Spittelau hőerőműve Hundertwassernek köszönhetően nem csak 60 ezer háztartás melegvíz- és hőellátásáról gondoskodik, de turisztikai látványosság is. (Fotó: Lukas Riebling, Wikimedia)

A rendszerváltás után ugyan leállnak a lakótelep-építések, de a távfűtés fejlesztése nem. Irodaházak, bevásárló-központok csatlakoznak a rendszerre, egyre több környezetkímélő elem jelenik meg a fejlesztésekben: egyedi mérés, hőszigetelések, napkollektoros rásegítések, geotermikus megoldások.

No de ez már nem történelem - úgyhogy ezekkel majd máskor foglalkozunk.

/A poszt gerincét a Főtáv felsorolása adta, ahol további fontos dátumokat is találtok. A többi forrás a szövegben jelezve/