Mit tehet az ember, ha denevérraj lepi el a szerkesztőséget?
Hétfőre virradóra egy tucatnyi denevér repült be az Index szerkesztőségébe a nyitva felejtett (szándékosan nyitva hagyott?) ablakon, így a reggeli ügyeletesek - ki-ki vérmérséklete szerint - pánikolva illetve higgadtan, az esélyeket mérlegelve ültek le az asztalaikhoz.
Egy kis háttér: Amióta az eszemet tudom az Indexben mindig is voltak állatok, mármint nem olyanok, hanem igaziak, és a legparadicsomibb időszakban olyan volt a szerkesztőség, mint valami állatmenhely, kutyák meg rágcsálók bukkantak fel a legváratlanabb helyeken, meg néha egy madárpók. A folyamatos kutyaugatást és az elrágott vezetékeket aztán szigorú szabályok követték, ma már csak illegálisan tartózkodhatnak állatok a szerkesztőségben.
Ennek a szabálynak fittyet hányva repültek be a denevérek.
Repülési irányukat az asztalokra pottyantott mini denevérkakik jelezték, aztán ahogy egyre többen lettünk a szerkesztőségben, beköltöztek az egyik lámpatestbe. Ott vannak most is, ott ni:
Az Index meg még mindig olyan, hogy ha a kollégák denevért látnak, úgy megkergülnek, mintha egy csapat óvodást fagylaltospulthoz eresztenénk. Mi azonban ahelyett, hogy szerte-szét nyaltuk-faltuk volna a denevéreket, szerettük volna szakszerű kezekben tudni őket.
Végül negyed kilenckor először a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek telefonáltunk, hiszen ki másnak is telefonáltunk volna?! A problémánk meghallgatása után nagyon udvariasan a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz irányítottak minket.
Ez a két szervezet fonja körül a védett állatok és a természeti kincseink jelentős halmazát az országban. Az utóbbi helyen egy újabb telefonszámot közöltek velünk, Csáki Péterét, aki Természetvédelmi terület-felügyelő, és Budapesten, azon belül is a III. kerületben szokta befogni az állatokat.
Egyelőre nem értük el, de amint történik valami az Index denevérei ügyében, azonnal jelentkezünk.