Országok az Üveghegyen túl
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Nagykép cikkek
A felfedezőknek sosem volt könnyű dolguk, klasszikus értelemben vett felfedezőnek lenni pedig a XXI. században szinte lehetetlen feladat. Nekem a szüleim például mindig azt mondták, amikor közöltem velük, hogy márpedig én fel fogok fedezni legalább egy szigetet (a hatodik kontinens felfedezéséről már korán letettem), hogy a technológiai fejlettség miatt ma már nincs olyan zuga a világnak, amit ne ismernénk. Léo Delafontaine francia fotósnak azonban sikerült bebizonyítania ha nem is teljesen az ellenkezőjét ennek, de legalábbis azt, hogy nagyon sok olyan aprócska ország, mikronemzet létezik valahol a képzelet és a valóság határán, amelyről a legtöbbször csak az állampolgárai és hozzá hasonló kitartó felfedezők tudnak.
A XXI. század új kontinensei a mikronemzetek, írta Bruno Fulligni Léo Delafontaine mikroállamokról szóló albumkönyvének a bevezetőjében. Ez nagyon izgalmasan hangzik, de egyáltalán: mik azok a mikronemzetek? Olyan icipici államok, amelyek néha egy viccből, olykor egy forgalmi dugó miatti felháborodásból születnek, de alapítóik, első királyaik, elnökeik vagy hercegeik és persze állampolgáraik teljesen komolyan veszik őket, és himnuszt, pénzt, útlevelet alkotnak a néha alig pár tucat négyzetméteres mikroállamnak. A mikronemzeteket persze semmilyen hatalom nem ismeri el függetlenként, de ez általában nem is zavarja őket, mert vezetőik szerint a ma ismert állampolgárság-koncepció egyébként is idejétmúlt.
Ma már körülbelül 400 mikroállam létezik a világ különböző pontjain, elhagyatott falvakban, tengeri katonai platformokon és kietlen sivatagokban. Delafontaine, aki szabadúszó fotósként dolgozik, 14 mikroállamról készített részletes riportot, és útlevelet is kapott mindenhova.
Kevesen tudják, hogy egyszer Magyarországon létezett egy mikronemzet. Almássy István 1993-ban alapította 3350 négyzetméteres mikroállamát, a Röszkei Közkormányzóságot. Mint minden rendes államnak, a később Gandhiának elnevezett közkormányzóságnak is volt pénze, zászlaja, himnusza, parlamentje és Almássy személyében államelnöke. A fizetőeszköz a csillám volt, amit Almásy úr 1 kilogramm sárgabarack mindenkori árához igazított. A mikroállam létezésének egy durva családi tragédia vetett véget, írta a Szegedma.hu.
Calsahara királyság
Calsahara királya, Travis McHenry kódfejtő és tengerészgyalogos veterán már gyerekkorában ráérzett a mikronemzet-alapítás gyönyörére, amikor királysággá kiáltotta ki a családi farmjukat. Később az Antarktiszon szerzett egy darab földet, ahol szintén államot alapított, ezt azonban akkori munkáltatója, az amerikai haditengerészet nem nézte jó szemmel, ezért fel kellett adnia a Nyugat-antarktiszi Főhercegség vezetését. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Miután leszerelt, McHenry – avagy I. Montague – az anyósától örökölt 470 ezer négyzetméteres, sivatagos kaliforniai földdarabon megalapította Calsaharát. Az állam népessége 3 és 10 fő között mozog, fizetőeszközét bulgurnak hívják, a himnusza pedig a Viva la Vida Loca című szám. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Elleori királyság
Az Elleori Királyság minden gyerek álmát testesíti meg, mert voltaképpen egy mikronemzetté előléptetett gyerektáborról van szó, saját szabályokkal, hatóságokkal, vezetőkkel, és minden mással, ami az államisághoz elengedhetetlen. Az első tábort 1944-ben rendezték meg, és azóta minden év augusztásában visszatérnek az elleoriak, ugyanarra a szigetnyúlványra, a dániai Roskilde fjordhoz, miután 51 hetet nyaraltak „külföldön". (Fotó:
Léo Delafontaine)
A táborban kemény szabályok vannak, tilos például bevinni a szigetre szardíniakonzervet és a Robinson Crusoe-t. Aki ezeket a szabályokat megszegi, azt 11 perc 17 másodperces börtönbüntetésre ítélik, amelyet a szomszédos börtönszigeten kell letölteni. A királyság másik fontos alapelve a természet és vadmadarak védelme, ezért minden évben nyomtalanul eltüntetik az egy hétig működő valódi kis sátorvárost. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Conch Köztársaság
A Conch Köztársaság alapítása egy botrányosan hosszú forgalmi dugóhoz kötődik. 1982-ben az amerikai állam úgy próbálta megállítani a Florida Keysből – itt van a Conch Köztársaság – az országba áramló drogkereskedelmet és az illegális bevándorlókat, hogy felállítottak egy határátkelőt a félsziget és az ország többi része között. Ettől azonban hatalmas dugók alakultak ki – volt, ami 28 kilométer hosszan kígyózott, és a turizmus is durván visszaesett. Florida Keys akkori polgármestere, Denis Wardlow mindent megpróbált, hogy megszüntesse az áldatlan állapotot, de senkit nem érdekeltek a panaszai. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Amikor minden hivatalos lehetőséget kimerített, Wardlow úgy döntött, hogy Florida Keys függetlenedik az Egyesült Államoktól, sőt, hadat is üzen neki. A háború alig egy percig tartott, aztán Wardlow megadta magát, és egymilliárd dollár humanitárius segítséget kért a nemzetközi közösségtől. Az USA-t nem nagyon érdekelte a szimbolikus lázadás, a helyiek viszont lelkes kettős állampolgárok, és máig támogatják a Conch Köztársaság létezését. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Atlantium
A „legkisebb ausztráliai ország", Atlantium vezetője, II. György, avagy George Cruickshank egy igazi helyi celebritás, akinek rendszeresen kikérik a véleményét olyan fontos kérdésekben, mint az egyneműek házassága vagy az eutanázia. Cruickshanknak nem titkoltan célja is, hogy a mikroállamban betöltött szerepét kihasználva felhívja a figyelmet bizonyos ellenvéleményekre. Atlantiumot egyébként egy igazi baloldali mikronemzetként definiálja, amelyhez a világ bármely országából lehet csatlakozni, mert idejétmúlt az a koncepció, hogy az ember állampolgárságát a születési helye határozza meg. Atlantiumnak kilencven országból körülbelül 2000 állampolgára van. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Cruickshank 1981-ben, kamaszkorában két társával együtt alapította az Atlantiumi Császárságot, amely mára a „világ vezető nem területi alapú globális szuverenitásává" nőtte ki magát, olvasható az állami honlapon. Ha valakit csábít a gondolat, hogy egy ilyen fontos országban töltsön be fontos állami szerepet, akkor küldje az életrajzát II. György császárnak, Atlantiumban ugyanis több miniszteri pozícióba is embert keresnek éppen. (Fotó:
Léo Delafontaine)
La Boirie Konzulátus
A La Boirie Konzulátust három jó barát alapította a közös vendégházuk és az ahhoz tartozó birtok területén, Franciaországban, a Loire völgyében. A mikronemzet elég rövid életű volt, mert az egyik alapító 2012-es halálával megszűnt. A konzulátus uralkodó alapelve a tolerancia-hedonizmus és az öko-állampolgárság volt, bármit is jelentsen ez. (Fotó:
Léo Delafontaine)
A konzulátust a három konzul vezette, akik gyakran szerveztek bálokat, vacsorákat és más nagyvilági eseményeket. Mindennek persze meg volt az ára, egy szobát ugyanis 65 és 362 euró közötti áron lehetett kibérelni a konzulátusban, amely egyébként éppen a fura nevű és különlegesen berendezett szobáiról volt híres. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Saugeais Köztársaság
A Saugeais Köztársaság egy ártatlan viccelődésből született 1947-ben, amikor az egyik helyi hoteltulajdonost felkereste a helyi prefektus, és a hoteltulajdonos megkérdezte tőle, hogy van-e belépési engedélye a Saugeais Köztársaság területére, mire a prefektus azt válaszolta, hogy ha ez egy köztársaság, akkor kell neki elnök, és azzal a lendülettel ki is nevezete a hoteltulajdonost, Georges Pourchet-t államfőnek. (Fotó:
Léo Delafontaine)
A francia–svájci határ mentén 11 faluból álló köztársaságot azóta is a Pourchet család vezeti: először Georges özvegye, majd a lányuk vette át az elnökséget. A köztársaság létezése azonban most veszélybe került, mert Georgette gyermektelen, és így nincs örökös, aki továbbvinné az állam vezetését. Az elnöknek egyébként nincs könnyű dolga, bár pozíciója elvileg csak szimbolikus, évente több mint 200 felkérést kap mindenféle hivatalos ügyek ellátására, és ezenfelül rengeteg esküvőn is rá hárulnak a ceremóniavezetői teendők. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Molossia
Molossia nem volt mindig köztársaság, és nem hívták mindig Molossiának. Az ország „jogelődjét", a Vuldsteien Nagyköztársaságot két kamaszfiú alapította 1977-ben. James Spelman volt a király, Kevin Baugh pedig a miniszterelnök, de a tanulmányaik miatt hamarosan szétváltak útjaik. Baugh azonban nem adta fel, hogy saját állama legyen, és megalapította Molossiát. (Fotó:
Léo Delafontaine)
A mikroállam bővítése, felépítése és üzemeltetése Baughnak egy olyan hobbi, mint másnak a modellépítés. A férfi az évek során egyre több földet vásárolt meg Nevadában, ahol Molossia található, és ezeket mind az országához csatolta. Az infrastuktúra fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetett: felépített egy határállomást, egy postahivatalt, egy mini vasútrendszert és egy tévécsatornát is beindított. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Baugh
Baugh a nemzetközi mikronemzet-közösségben is nagyon népszerű, segített például megszervezni az első mikrolimpiát, ahol ráadásul aranyérmet is szerzett frizbiben. Molossiát sok mikronemzet tartja követendő példának, ezért a legutóbbi mikronemzet-konferencián királyként üdvözölték Baughot. Nem mindenki veszi azonban ilyen komolyan a 27 lakosú királyságot, az amerikai tanárok például szívesen használják Molossia honlapját arra, hogy bemutassák, milyen egy csaló weboldal. Ezért aztán Baugh hozzájuk egy külön felszólítást intézett a honlapon, amelyben elmagyarázza, hogy Molossia bizonyos szempontból nagyon is létezik. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Sealand
Sealand különleges helyzetben van a többi mikronemzethez képest, ugyanis – mivel egy nemzetközi vizeken felállított katonai platformon található – valóban csak a saját törvényei vonatkoznak rá. A II. világháborús platformot, amelyet a német légitámadások kivédésére épített a brit hadsereg az ország délkeleti partjainak közelében, 1967-ben a brit hadsereg egy veterán őrnagya elfoglalta, és előbb egy kalóz rádióállomást alapított ott, majd egy független államot. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Bár Sealandet a nemzetközi közösség nem ismeri el független államként, és ezért politikai hatalma nincs, különleges elhelyezkedéséből sikerült gazdasági előnyt kovácsolnia. Sealand második hercege, azaz vezetője, az alapító fia, Michael Bates rengeteg szervert csábított az országba. 2006-ban azonban egy elektromos hiba miatt tűz ütött ki Sealanden, ezért a szerverek elköltöztek, a tönkrement Bates pedig 10 és 600 millió font közötti összegért megpróbálta eladni az országot. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Úgy tűnik, országot nem sokan akartak vásárolni, ezért a terve nem sikerült, a család pedig úgy döntött, hogy renoválja Sealandet, és új bevételi forrásokat is keres. A mikronemzet felfuttatása elég jól sikerült: a Facebookon több mint 80 ezer követője van, akik lelkesen követik az olyan fontos állami történéseket mint a saját „royal wedding" és a trónörökös születése. Sealand egyébként valószínűleg az egyetlen miniállam, amelynek a zászlója a Mount Everest csúcsán is ott lobog, 2013-ban ugyanis az egyik állampolgáruk megmászta a hegyet. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Seborgai Hercegség
A Seborgai Hercegség is egy különleges mikroállam, legalábbis abból a szempontból, hogy évezredes történelme van. Ezt állítja legalábbis a hercegség újjáalapítója, egy helyi virágboltos, Giorgo Carbone. A liguriai kisvárosról először egy 954-es iratban esik szó, amikor a Ventimigliai Hercegség eladta a ciszterci szerzeteseknek, és arról is van dokumentum, hogy néhány év múlva a Német-római Császárság része lett, és a pápák felügyelete alá került. Arról azonban nincs semmilyen irat, hogy valaha hivatalosan Olaszország részének nyilvánították volna. Ezt használta ki Carbone, amikor 1963-ban kikiáltotta Seborga függetlenségét, és miután a városka lakói egyhangúan megválasztották Seborga hercegének, haláláig I. György néven uralkodott. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Hivatalosan persze sosem sikerült függetlenednie a 352 fős falucskának, mert azt sem az Európai Unió, sem Olaszország nem szerette volna, és valójában gazdaságilag maga Seborga sem járt volna túl jól. I. György utódja éppen ezen szeretne változtatni az amúgy is jól menő turizmus további felvirágoztatásával. Azt tervezi, hogy luxushotelt és golfpályát építenek majd. (Fotó:
Léo Delafontaine)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon