Mindent átrajzolna az Unióban a brit kilépés
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- 25 év börtönbüntetést kapott Sam Bankman-Fried, az FTX alapítója
- Túl sokat repkedett magángéppel, ezért le kellett mondania a lett külügyminiszternek
- Lezuhant a hídról egy busz Dél-Afrikában, legalább 45 ember meghalt
- Repedések a jégen: a nagyhatalmak már az Antarktiszért küzdenek
- Lefejezős videó látott napvilágot Franciaországban, óriási készültségben vannak a hatóságok
- Újabb részletek derültek ki a halálos Flixbus balesetről
- Zelenszkij figyelmeztetett: a háború „nagyon gyorsan” eljuthat Európába
- Sulyok Tamás köztársasági elnök telefonon egyeztetett Izrael elnökével
- Moszkva szerint nyolc magyar állampolgár harcolhat Ukrajna oldalán
- Kína felszólítást intézett a többi ázsiai országhoz, ezt kérte tőlük
Hosszú udvarlás, állandó viták és a családi kassza feletti veszekedés után talán eljött az idő, hogy az Egyesült Királyság és az európai kontinens közössége véget vessen több, mint negyven évnyi viharos házasságnak. Csütörtökön tart a szigetország parlamenti választást. Még 2013-ban dobta be az euroszkeptikus konzervatívokat vezető David Cameron, hogy ha ők nyernek, először megpróbálják újratárgyalni az uniós tagság feltételeit, majd a ciklus feléig – 2017-ben – referendumot tartanának a bennmaradásról.
A konzervatívok a felmérések szerint jelenleg fej-fej mellett haladnak az élen a Munkáspárttal.
Magányos szigetország
Éppen a baloldali váltópárt volt az, amely hasonló ígérettel nyert a legutóbbi EU-s népszavazás előtt. Igaz, ez még 1974-ben volt, és a britek az EU elődjéből, az Európai Közösségekből léphettek volna ki. 1975-ben – két év tagság után – a választók a maradás mellett döntöttek, de az azóta eltelt időben a britek lettek a fenegyerekek, akikkel a leggyakrabban van baj. Jellemző, hogy az elmúlt hat évben ők maradtak a legtöbb alkalommal (680 szavazásból 85-ször) kisebbségben a tagállamokat képviselő Tanácsban. Főleg költségvetési, mezőgazdasági, valamint biztonság- és védelempolitikai kérdésekben találták magukat a vesztes oldalon.
Ez jól mutatja, milyen területeken megy szembe leginkább a szigetország a fősodorral, de azért vannak hagyományos szövetségesei. Főleg a skandinávok, hollandok és írek sírnának, ha a britek felszednék a horgonyt, és a tanácsi együttszavazások is ezt tükrözik.
Viszlát, és kösz a bankokat!
Gazdaságilag a dublini mellett a luxembourgi kormányt érintené érzékenyen egy brit búcsú, állapította meg a német Bertelsmann Alapítvány. A legnagyobb anyagi vesztes mégis maga az Egyesült Királyság lenne, legalábbis ha elszigetelődne az EU-tól és nem sikerülne „puhán” kilépnie.
London városa különösen nagyot bukhat a búcsúval. Több bank is jelezte, hogy nem maradna a Cityben, ha az ország kilépne az EU-ból. Frankfurtban már dörzsölgetik is a tenyerüket, mert a cégek az Európai Központi Bank közelsége miatt leginkább ide települhetnek át. Azért a németek száját is lefelé görbítheti, hogy a britek kilépésével egy nagy nettó befizetővel lenne szegényebb az uniós büdzsé, és így várhatóan az ő terheik növekednének a leginkább.
Az EU-nak sem mutatna jól, ha a válságból kifelé vergődve az egyik legfontosabb tagállamát veszítené el: ahogy tudja, bent is tartaná őket. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke már a kampányában kijelentette, hogy méltányos alkut akar kötni a britekkel, ráadásul oda is adta nekik azt a posztot a kabinetében, amelyre a britek legjobban vágytak – annak ellenére, hogy Orbán Viktorral együtt David Cameron leszavazta Juncker jelöltségét. Ugyanis a brit Jonathan Hill kapta meg a pénzügyi stabilitásért, pénzügyi szolgáltatásokért és tőkepiaci unióért felelős biztosi feladatokat.
„Ami a [személyek EU-n belüli] szabad mozgását illeti, kizárok bármiféle szerződésmódosítást” – szögezte le Jean-Claude Juncker a britek által vágyott újratárgyalásról, de azt is hozzátette, hogy más pontokról hajlandó egyezkedni.
A bevándorláson nem segítene
Nem tudni, milyen kapcsolatot alakítanának ki a huszonhetek egy EU-n kívüli Nagy-Britanniával. Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) vezetője a norvégok példáját szokta emlegetni, mint akik egy nagyobb szabadkereskedelmi övezetben, az Európai Gazdasági Térségben vannak együtt az EU-val, így szabadon hozzáférhetnek az uniós piachoz, mégis sokkal kevesebbet adnak be a közösbe. Arra, hogy mi ezzel a gond, a norvég külügyminiszter, Vidar Helgesen mutatott rá: így is át kell venniük rengeteg brüsszeli szabályt, de ezekbe ráadásul nem is szólhatnak bele.
Másrészt az EGT-ben is alkalmazni kell a négy alapvető uniós szabadságot, köztük a személyek áramlását, vagyis
Intő példának ott van Svájc, ami még csak nem is ratifikálta az EGT-egyezményt, mindössze kétoldalú megállapodásokat kötött az EU-val. Ezek közül az egyiket sértette meg egy 2014-es népszavazás, amellyel három éven belül kvótákat vezetnének be. Cserébe Brüsszel különböző módon kezdte el csavargatni a kezüket, például kizárta őket az Erasmus diákcsereprogramból, és az összes megállapodás felmondásával fenyegetőzik. Svájc azóta se tágít egy új népszavazás mellől.
Persze a britek más helyzetből indulnának, mint a svájciak. Mégiscsak egy 65 millió fős piacról, a harmadik legnagyobb uniós gazdaságról van szó. Egyike a „négy nagynak”, amelyik képes valamennyire ellensúlyozni a francia-német tengelyt és kiáll a néha tényleg agymenésbe hajlóan túlzó brüsszeli szabályozással szemben.
Egy alapvetően a közös piaci szabályok felett őrködő közösségből, amelyért a britek a kezdetektől fogva harcoltak, eltolódhat a hangsúly egy társadalmilag szolidárisabb Unió felé, ami pedig a déli államok nagy vágya. Lakosságszámukat tekintve a „latin” országok: Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország fölénybe kerülnének a meggyengült „germán” blokkal: Németországgal, Hollandiával, Dániával és Svédországgal szemben.
Az EU döntéshozó testületeiben, a Tanácsban és a Parlamentben ez gyökeresen átalakítaná a befolyási viszonyokat.
Kicsi a népszavazás esélye
A konzervatívok most az EU-barát liberális demokratákkal együtt kormányoznak, akik nem akarnak népszavazást, de David Cameron kikötötte: csak olyannal lép koalícióra, aki támogatja az ötletet. Ezt a libdemek nem zárták ki, de mégsem valószínű, hogy ebben a felállásban folytathatnák a kormányzást. Ha esetleg képesek lennének bevenni a koalícióba a UKIP-et, akkor sem biztos, hogy meglenne a konzervatív—liberális demokrata—függetlenségpárti kormánytöbbség.
A Skót Nemzeti Párt (SNP) várhatóan tarolni fog az északi országrészben és megkerülhetetlen lesz a kormányalakításkor, de ők biztosan nem állnak össze a konzervatívokkal. A felmérések és a nyilatkozatok alapján az egyetlen reális, kormánytöbbséget adó lehetőségnek egy munkáspárti kisebbségi kormány tűnik libdem és skót külső támogatással. Ha így lesz, egyelőre elfelejthetik a népszavazást.
Még ha valami csoda folytán, vagy később össze is jönne a többség a népszavazás mellett, akkor se biztos, hogy megkockáztatnák, mert az SNP arra utalt, hogy ők ebben az esetben ismét referendumot tartanának Skócia függetlenségéről. Mindenesetre a Populus közvélemény-kutató múlt hónapban csak minimális előnyt mért az igeneknek, ha tényleg az urnáknál kellene dönteni a bennmaradásról.
Rovataink a Facebookon