Fejetlenséggel indult a XXI. század legnagyobb magyar katonai művelete

2015.09.13. 11:07
Kerítésépítési gyorstalpalóval indították a szerb határra vezényelt katonáknak a bevetést, de a frissen szerzett szaktudást csak nehezen tudták a gyakorlatban is hasznosítani. Volt, amikor anyaghiány miatt ácsorogtak egy teljes napot, aztán több százan voltak egy gépre. Egy kerítésépítő katona beszámolója szerint kaotikusan kezdődött a Magyar Honvédség tömeges bevetése, amelyet Orbán Viktor sürgetésére rendeltek el, hogy határidőre felépüljön a 175 kilométer hosszú, három méter magas határzár.

Az új honvédelmi miniszter szombaton impozáns számokkal bizonygatta, hogy a Honvédség végre valóban nagy offenzívát indított a déli határon. Simicskó István pár nappal azután, hogy átvette Hende Csabától a minisztériumot, a Magyar Időknek azt nyilatkozta, hogy, már 4300 katonát csoportosítottak a 175 kilométeres határszakaszon zajló kerítésépítésre.

Hende eltávolítása után - Orbán Viktor miniszterelnök útmutatásának megfelelően - a HM-ben is elfogadták, hogy a katonák legfontosabb feladata a kerítésépítés felgyorsítása. A Honvédség legénységi állománya alig haladja meg az 5 ezer főt, így lényegében alig maradhatott ember a laktanyákban, 70-80 százalékukat a munkára vezényelték.

A hirtelen felduzzasztott kerítésépítő csapatok munkával való ellátása, összeszervezése és ellátása azonban nem ment zökkenőmentesen.

Egy katona elmesélte az Indexnek, hogy közelről hogyan nézet ki az építési hadművelet az elmúlt egy hétben.

Hétfő:

Hétfőn délelőtt közölték a katonákkal, hogy másnap menniük kell a határra kerítést építeni. Másnap reggel mindenki az összekészített táskájával jelenjen meg. Azt, hogy mennyi időre készüljenek, nem tudta megmondani senki. A kerítésnek azon a helyen szeptember 15-ig el kell készülnie, valószínűleg ha végeznek, hazajöhetnek.

Kedd:

Először egy másik katonai egységhez vitték őket, ahol pár órás gyorstalpalón megtanultak kerítést építeni. Délután továbbindultak a célállomásra. Este 10 után érték el a kijelölt szállást.

Szerda:

Anyaghiány miatt szerdán nem csináltak semmit. A kerítéshez ugyan kimentek, felmérték a helyzetet, majd visszamentek a szállásra. A tervek szerint csütörtöktől napi 12 órában megy majd a munka, hogy időre elkészüljenek. Este át kellett volna költözniük egy másik szállásra, de azt elfoglalta előlük egy máshonnan átvezényelt csapat.

Csütörtök:

Teljes volt a káosz és a fejetlenség. A Bácsalmás környéki munkaterületen 140-150 ember férne el, de ennek többszörösét vezényelték ki, ugyanakkor cölöpverő gép csak egy darab volt. A mellettük dolgozó másik csapatról, arról, hogy ők hol tartanak, hol kellene összeérni a két kerítésrésznek, senki sem tudott semmit. Az eső is nehezítette a helyzetet. Reggel felrakták a táskáikat a kocsikra, úgy mentek dolgozni.  A terv az volt, hogy este már az új szállásra viszik őket, de végül az előző helyen kötöttek ki. Szerencsére az újak még nem érkeztek meg oda, jutott hely sátorban. Ellenkező esetben a kocsiplatón kellett volna aludni. A sátrakban nincs hely kipakolni, mindenütt táskák, óriási a zsúfoltság.

Péntek:

Költözés egy másik munkaterületre. A táborból egy óra volt kocsival a határszakasz elérése. Délelőtt felrakták a kiszabott kerítésdarabokat. 10 kilométeres szakaszon dolgoztak, egyszerre több helyen is. Az egyik oldalon feltűnt a velük szembe jövő csapat, a másik irányban még semmi. 11 órakor mentek ebédelni, de rosszul számolták ki az adagokat, ezért a fél csapatnak nem jutott étel. Nekik 3 órát kellett várniuk az újabb adagra. Az új szálláson is sátrakban aludtak. A hétszemélyes sátrakban kicsit jobb a helyzet, mint az előző helyen, de kipakolni itt is lehetetlen. A megbetegedő katonákat – már ilyen is volt – csak végső esetben küldik haza. Volt, akinek arcüreggyulladása volt, az infók szerint őt hazaküldték.

Szombat:

Az építést továbbra is folyamatos fennakadások lassították, bár az alapanyag-ellátás a hétvégére normalizálódott. Az építők viszont elfáradtak, de váltás nem jött. A katonáknak nem mondanak semmit, nem kapnak információt a munka jelenlegi helyzetéről sem, de belülről úgy tűnik, a kerítés nem készül el határidőre. Kezd elegük lenni a szállásból, úgy érzik, a menekültek is jobb körülmények közé kerülnek. Reggel 7 óra körül indulnak a munkaterületre, és este 21 óra körül érnek vissza. A napi 12 óra munka plusz 2 óra utazás után hideg vízben tisztálkodhatnak, éjjel pedig fáznak, mert fűtés nincs.

Közel egy hét után az sem tisztázódott, mikor mehetnek haza a családjaikhoz. Közben a katonák egy részét az építés helyett egy kiképzőközpontba vezényelték. A központban kapják meg a felkészítést a határvédelmi feladatokra. A katonák már a menekültügyi válsághelyzet kihirdetésére várnak.