Ki mondta, hogy túl sok a bölcsész?

2015.04.14. 07:49

A végéhez ér a felsőoktatási szakstruktúra átalakításáról szóló tervezet kidolgozása, amelyet a jövő héten a Magyar Rektori Konferencia is kézhez kap. A dokumentumról az alá tartozó szakbizottságokkal az elmúlt hónapokban egyeztetett az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) felsőoktatásért felelős államtitkára.

Palkovics László szerint mindenki érti, hogy a felsőoktatás megérett – a reform szót kerülve – a hiányosságok pótlására. Mindez a 2005-ben bevezetett bolognai rendszer eredeti céljainak megvalósítását célozza.

Valóban csökkenni fog a képzések száma, és lesz végzettség, amit alapképzés helyett csak mesterképzésen lehet majd megszerezni.

Névjegy

Palkovics László 1965-ben született Zalaegerszegen. Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán végzett, és itt szerzett doktori címet. Egyetemi munkája mellett a Kanadai Kutatási Tanács (Canadian Research Council) Gépjármű-technológiai Központjának kutatója volt. 1995-ben lett a Knorr-Bremse német fékrendszereket gyártó cég magyarországi leányvállalatának egyik fejlesztési igazgatója. 2001 és 2003 között az európai elektronikai fejlesztés igazgatója volt Németországban, majd 2003-ban európai kutatási és rendszerfejlesztési igazgatóvá nevezték ki. A Mercedes-Benz kecskeméti gyárépítési döntése után 2009-ben a Kecskeméti Főiskola stratégia rektorhelyettesévé választották. Részt vett a Mercedes-gyár számára fontos járműmérnök-képzés megszervezésében. 2007-ben lett az MTA levelező, 2013-ban rendes tagja.

A felsőoktatás a jövőben sem csak az ipar szolgálatába állítható szakemberek képzéséről fog szólni, bár fontos lenne, hogy növekedjen a piacképes műszaki tudást szerzett diplomások száma is.

Hiányzik a hardcore mérnök

„A vállalatok a következő 3-5 évre tekintve felsőoktatási szinten fejlődésük legnagyobb akadályát abban látják, hogy nincsen elég műszaki szakember. Hiányt szenvednek közlekedésmérnökből, villamosmérnökből, gépészmérnökből, járműmérnökből, alapvetően ezeket a hardcore mérnöki szakmákat sorolják a vegyészmérnök, az agrárszakember és bizonyos területeken a pénzügyi szakember mellett” – mondta Palkovics, jelezve, hogy merre kellene elmozdulnia a hazai felsőoktatásnak.

A hiány azonban elsősorban nem mennyiségi, sokkal inkább minőségi. A legnagyobb baj, hogy a megszerzett elméleti tudás gyakorlati alkalmazásában nincsen kellő tapasztalatuk a végzetteknek.

„A probléma sokszor az attitűddel van: hogyan kezeli az adott szakember a problémákat, milyen a hozzáállása, mennyire alázatos az üggyel szemben, mennyire akarja megtanulni, mennyire képes megérteni, hogy egy problémát nem lehet egyedül megoldani, hanem együtt kell működni” – adott egy váratlannak tűnő szempontot Palkovics.

Ezek a gyakorlati tapasztalatok azonban megszerezhetők, ha a vállalatokat intenzívebben bevonják a képzésbe. Például a felsőoktatási törvényben létrehozott mesteroktató révén. Ez olyan vállalati szakembert takar, akinek tudományos fokozata nincs, de nagy munkatapasztalattal bír.

„Fogadjuk el, hogy egy iparvállalat műszaki vezetője az adott területről legalább annyit tud, mint az egyetemen oktatók.” De nemcsak oktatóként, hanem kutatócsoport vezetőjeként is megjelenhetne a mesteroktató a jövőben.

Vállalkozó egyetem

Az együttműködésnek már számos példája van: az Audi kara a győri egyetemen, de jelen van a Bosch a miskolci műszaki egyetemen is.

Így a vállalatok által hiányolt gyakorlati képzés, tapasztalat már az egyetem alatt megszerezhető. Ez a duális képzés biztosítja, hogy a végzett szakember hamar alkalmazható legyen a cégnél.

Az intenzív kapcsolat az egyetem és a vállalat között növeli a kutatás-fejlesztési (K+F) együttműködés lehetőségét is – ami újabb bevételt jelent az egyetemeknek

Jelenleg az egyetemek bevételeinek alig 1,5 százalékát adják a K+F szolgáltatások, ami rendkívül kevés

– véli Palkovics.

Az egyetemi költségvetés fele állami forrás, negyede pályázati pénz, csaknem ugyanennyi a költségtérítéses diákoktól származó befizetés.

Kétszer több külföldi kell

Magyarországon 25 ezer külföldi diák tanul saját költségén a felsőoktatásban. Ez a hallgatók 7,5 százalékát teszi ki. Palkovics szerint arányukat 15 százalékra kellene növelni, hiszen ez további bevételt jelent az egyetemeknek. A 25 ezer diákból kilencezren az orvosképzésben vesznek részt a SOTE mellett, a szegedi, a pécsi és a debreceni egyetemen, ahol látványosan nőtt a külföldi hallgatók száma az elmúlt években.

„Az egyetemek vállalkozási képessége nem túl magas. Az államháztartási törvény szabályai ugyanis nem teszik lehetővé, hogy egy egyetem K+F szolgáltatóként működjön. Ezen már elkezdtünk dolgozni, az NGM-mel.” Palkovics szerint azonban gond az is, hogy az egyetemek nem elég aktívak a kapcsolatok kiépítésében, pedig a hazai vállalatoknak csupán 26 százaléka tart fenn élő egyetemi kapcsolatot.

„Most kezdjük felépíteni a felsőoktatás és ipar együttműködési központjait. Ha megjelenik egy vállalat az egyetemen, akkor tudnia kell, hogy kivel kell tárgyalnia.”  Most a tanszéken jelennek meg az igények, de ehelyett arra van szükség, hogy az egyetemnek legyen olyan egysége, amelyik pont ezt a fajta vállalkozási tevékenységet kezeli. „Később ezekből nőhetnek ki a németországiakhoz hasonlóan azok az egyetemek által tulajdonolt kutatóintézetek, amelyek aztán önállóan működnek.Mi még nem tartunk itt.”

Alkalmazott tudományok egyeteme

Palkovics szerint a bolognai rendszer hazai félreértéséből származott, hogy a bevezetésével egymás konkurenseivé váltak az egyetemek és a főiskolák. Az egyetemek is arra törekedtek, hogy három évbe sűrítsék az oktatás anyagát, hogy így mielőbb megjelenhessenek a hallgatók a munkaerőpiacon.

„De az újfajta tudás generálására szolgáló egyetem másról szól. Ott a bolognai rendszernek megfelelően az alapelv, hogy a hallgató a képzés első szakaszában szerezzen egy kicsit specifikusabb tudást, de aztán ne a munkaerőpiacra menjen el a diplomával, hanem lehetőleg válassza a mesterképzést: például villamosmérnök-vonalon megy tovább vagy azt mondja, hogy menedzsmentet, pénzügyet vagy fizika mesterképzést akar végezni.”

Palkovics szerint elsősorban a fokozatosan kivezetendő főiskolák helyett megjelenő alkalmazott tudományok egyeteme feladata volna, hogy a hároméves alapképzés után a munkaerőpiacra bocsássa hallgatóit, gyakorlatban is alkalmazható szaktudással – ez megint csak német példa, mutatott rá az államtitkár.

Mit menedzsel a menedzser?

Minden bizonnyal csökkenni fog a képzések száma is. Az alapképzésből kieshet a műszaki menedzserképzés is. Látszólag rendben lehetne, mert jó arányban helyezkednek el a képzéssel, ahová magas pontszámmal kerülnek be a hallgatók. „De a cégek mint mondanak? Azt, hogy nem rosszak ezek a diákok, de hiányzik belőlük a szakmai tudás. Nem lehet menedzselni általában dolgokat. Annak sok teteje nincs, hiszen érteni kell az adott diszciplínához. Amikor én egy fejlesztéssel foglalkozó céget vezettem, egyetlen műszaki menedzsert sem alkalmaztunk, mert nem tudtunk vele mit kezdeni. Mesterszakon már van értelme. De alapszakon a hallgató tanuljon meg valamilyen diszciplínát.”

2005-ben túl sok alapképzés jött létre, ám ez Palkovics szerint az ellenkezője a bolognai elveknek. „Éppenhogy szűk alapképzésszámra van szükség, magasabb mesterképzéssel, hiszen ott lehet már a hallgatókat orientálni. De ahhoz muszáj, hogy legyen egy jól meghatározott alaptudása. Ezt próbáljuk valamilyen formában helyére tenni.”

És mi lesz a romkocsmában merengő bölcsészekkel?

Palkovics visszautasította, hogy az átalakítás célja a bölcsészettudományok visszaszorítása volna. A humán tudományok, társadalomtudományok, oktatás területén a hallgatók 46 százaléka vett részt 1990-ben és 59 százalékuk 2011-ben.

Nem tudom, ki mondta, hogy túl sok a bölcsész. Senki sem állítja, hogy számukat csökkenteni kell.

Palkovics azt azonban elismerte, hogy

az összesen 100 ezer államilag finanszírozott helyből arányaiban több juthat a műszaki területnek.

Senki sem gondolja szerinte, hogy a termelőipar szempontjainak kizárólagosságot kellene élvezniük a felsőoktatás átalakításakor. Palkovics példaként a „kreatív területeket” – a vizuális művészetek, előadó-művészet, zeneipar, média, számítógépes játékok ágazatát – hozta fel, amelyek a GDP 3,4 százalékát adják.

„A MOME új kampuszberuházása az egyik legnagyobb most zajló projektünk, a Zeneakadémiára több milliárdot költöttünk. Az előadó-művészet, a zeneipar területén, ha bárki bármit tud arról, hogy limitálnánk bármit, akkor szóljon, mert én nem tudok róla. Sem hallgatói létszámban, sem az intézmények finanszírozásában nincs ilyen terv.”

A bölcsészek a helyükön vannak

Ugyanez igaz a médiatudományok területére is.  „Csak arról van szó, hogy a szakma azt mondja, hogy aki kikerül szakemberként a médiaképzésből, annak a tudása nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket maga a szakma támaszt. De ezt sem akarjuk limitálni” – mondta Palkovics, visszautasítva, hogy az újságíróképzést végül kisajátítaná magának a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, akár úgy, hogy kizárólag ott volnának állami finanszírozású helyek.

„A számok tehát mutatják, hogy a bölcsészettudományok Magyarországon abszolút a helyükön vannak. Persze bölcsészettudományi, természettudományi, agrár területeken azt azért át kell gondolni, hogy milyen formában és mit akarunk tanítani.”

Palkovics szerint a pedagógusképzés jó irányba indult el, ezt jelzi a jelentkezők és a felvett hallgatók növekvő száma is. E tekintetben sikeres az egészségügyi szociális rendszer is: az ápoló és egészségügyi képzésre jelentkezők – az orvosok ebben nincsenek benne – már a hatodik helyen állnak számukat tekintve, míg korábban az első tizenötben sem voltak benne. „Az egészségügynek az az átalakítása, amit az egészségügyi államtitkárság végez, azt mutatja, hogy perspektívát jelent ez a szakma.”

Aki nem igyekszik, fizessen

Palkovics ezúttal is hangsúlyozta, hogy a felsőoktatási törvény aktuális tervezete szerint ki lehet esni az állami finanszírozásból, ha valaki nem teljesíti az egyetem által meghatározott szintet. „Ez erőteljes motiváció a hallgatóknak. Ha a hallgatók érzi, hogy hozzá kell járulniuk a képzéshez, akkor nagyon komolyan veszik magukat.  De fontos az is, hogy ha elérik az elvárt eredményt, akkor visszakerülhessenek állami finanszírozásba.”

A célkitűzés, hogy a jelenlegi 23 százalékról 35 százalékra tornásszák fel a diplomások arányát. Ám megváltozik a bemenet is: 2020-tól már a felvételi előfeltétele lesz egy középfokú nyelvvizsga.

A Diplomamentő program ismeretében – ahol azok vehetnek részt a döcögősen zajló programban, akinek már csak a középfokú nyelvvizsga hiányzik a diplomához – ez ambiciózus tervnek látszik, de Palkovics szerint ez tévedés: a jelenleg felvételizők fele már rendelkezik nyelvvizsgával. „Alábecsüljük a gyermekeinket és a középfokú iskolák nyelvoktatását.” Az államtitkár szerint elég idő van arra, hogy az egyetemre készülő mostani 13-14 évesek ezt a követelményt teljesítsék. Ez főként motiváció kérdése – vélte Palkovics.

A gimnáziumok sem szorulnak vissza

Bár Czomba Sándor munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár korábbi nyilatkozata szerint növelni kellene a szakközép- és szakiskolákban tanulók arányát, Palkovics szerint erről nincsen szó: „Nem tudom, hogy ezt mondta-e, ilyen szándékunk nincs. Sok minden kötődik mindenkihez, én sem mondtam olyat, hogy a bölcsészképzés nem térül meg. Mégis kötnek hozzám ilyen kijelentést.”

Olyan szándék van, hogy a középfokú szakképzésben minél többen vegyenek részt, és ennek az eredménye az legyen, hogy a végzősök elhelyezkedési esélyei javuljanak, ez igaz.

De ez nem jelenti, hogy több diák kerüljön szakközépbe, mint gimnáziumba – állította Palkovics.

Érettségi nélkül egyetem

Szintén német példa lett volna, de lekerült a napirendről az a terv, amely lehetővé tette volna a szakiskolában végzettek számára, hogy bizonyos szakmai feltételek teljesítésével, de érettségi nélkül is be lehessen kerülni az egyetem bizonyos képzéseire. Palkovics szerint a tervet sok kritika érte, ezért ettől elállt az Emmi.

Mindenki belátja, hogy változás kell

Bár az egyetemi függetlenség csorbításának gyanúja felmerült az átalakítással kapcsolatban, Palkovics szerint erről szó sincs, és ezt az egyetemek is belátják.

Az átalakításnak négy területe van:

  • irányítási szerkezetátalakítás: a kancellárok megjelenése és a konzisztórium
  • szakstruktúra átalakítása, mit tanítsunk Magyarországon
  • ezen belül melyik intézmény mit tanítson
  • intézményi struktúra átalakítása: melyik egyetemen milyen kar működjön

„Az egyetemek érzik, hogy ennek az átalakításnak itt volt az ideje. 1990-ben az elitista 106 ezres felsőoktatás kinyílt, 15 évvel később már négyszer ennyi diák volt benne. Aztán bevezettük a bolognai rendszert. Az nagyon pozitív, hogy ma szinte nincs Magyarországnak olyan pontja, ahonnan ne lenne elérhető felsőoktatási intézmény egy órán belül.”

Palkovics szerint ma már minden érintett belátja, hogy az intézmény működtetésének feladatait ellátó kancellár megjelenése nem szűkítette a rektorok hatáskörét. „Ha egy rektor úgy fogja fel, hogy a feladata az egyetem működtetése olyan szinten is, hogy legyen portás, működjön a csap és legyen elég vécépapír, a kancellár megjelenése számára veszteség. De

a rektor dolga, és az egyetem függetlensége is arra vonatkozik, hogy az intézmény tevékenységét, az oktatási, kutatási tudással való gazdálkodást irányítsa. Ha a rektornak ettől veszi el az idejét az, hogy hány négyzetmétert betonozzunk le a kertben, akkor ez nem jó,

az egyetem nem erről szól. A rektorok bölcsek voltak, most már nincs nagy ellenkezés a kancellárokkal szemben, inkább örülnek, hogy végre itt egy ember, aki leveszi a terhet a vállukról ezen a téren.”

Ami a struktúra átalakítását illeti, kétségtelen, hogy ez bizonyos képzések megszüntetését jelenti egyes intézményekben. „A Magyar Rektori Konferencia szakbizottságaival azzal töltöttük az időt, hogy végigmentünk a 658 képzési formán, és darabonként végignéztünk, hogy amit 2005-ben létrehoztunk, az jó vagy sem. Lesz olyan, ami megszűnik, de lesz, ami létrejön. Itt is van, aki úgy éli meg, hogy elveszünk valamit, de alapvetően nem ez a jellemző hozzáállás.”

Palkovics szerint az intézményi struktúra átalakítása közpénzről szól, hiszen az adófizetők pénze megy el diplomás szakemberek képzésére. „Ha egyébként a közpénzeket nem szeretjük elszórni sehol sem, akkor miért lenne ez alól kivétel az egyetem?” – mondta Palkovics. „Az egyetemek is érzik, hogy a működőképességük múlik azon, hogyan tudjuk mindezt közösen menedzselni. Ezért nincs olyan nagy ellenállás az egyetemekben az átalakítással szemben. Mindenki érti, hogy ezzel foglalkozni kell.”