A skóciai Overtoun kastély mellett található híd, amit frappánsan csak Overtoun-hídnak neveznek, nagyjából 15 méterrel az alatta zubogó vízesés fölött húzódik, és hosszú évtizedek óta a világ kutyáinak vesztőhelye. A Mirror cikke szerint az 1950-es évektől kezdve nagyjából 600 kutya ugrott le róla. Körülbelül 50 kutya bele is halt az ugrásba, ezért például kiraktak egy táblát a hídra, amin figyelmeztetik a kutyatulajdonosokat, hogy pórázon vezessék át az állatokat a veszélyes szakaszon.
Mivel a kastélyban az Egyesült Királyság legtöbb kastélyához hasonlóan lakik egy szellem, az overtouni fehér hölgy, aki már száz éve kísérti a környékbelieket és a turistákat, kézenfekvő megoldásnak tűnt először azt mondani, hogy biztos a szellem keze van a misztikus kutyahalálokban. Az esést túlélő állatok között simán voltak olyanok, amik amikor legközelebb a hídon jártak, megint leugrottak, de legalábbis megpróbáltak leugrani.
“Kiszálltunk a kocsiból, Cassie pedig egyből a hídhoz rohant. Körbeszaglászott, felemelte a fejét, aztán ugrott egy hatalmasat. Sosem fogom elfelejteni azt a szörnyű nyüszögést, amit kiadott magából. A fiam lenézett, és csak egy pöttyöt látott. Cassie nagy nehezen felkapaszkodott, odament a fiamhoz, és összeesett. Sosem fogom megérteni, hogy élte túl a zuhanást” - mesélte egy szerencsés spániel gazdája.
Aztán három dolog gyanús lett. Az egyik, hogy a kutyák szinte mind a hídnak ugyanarról az oldaláról vetették magukat a mélybe, a másik, hogy csak napsütéses, tiszta időben ugrottak le az állatok, és hogy jellemzően hosszú orrú kutyák, vagyis az átlagosnál is jobb szaglású kutyák voltak.
Ezután kezdték etológusok vizsgálni a hidat. Végül arra jutottak, hogy a kutyák kiváncsiságból ugorhattak le, mert annyi inger érte őket hirtelen. A híd alatt, azon az oldalon, ahonnan a kutyák ugrottak, erős szagú nercek éltek, valószínűleg ezek az állatok keltették fel annyira a kutyák érdeklődését, hogy levetették magukat a mélybe.
David Sands kutyapszichológus is erre jutott, aki az Animal Planet, a híddal foglalkozó műsorában volt szakértő. Amikor a helyszínre látogatott, akkor teljesen egyértelművé vált számára a kutyák viselkedése. “Még emberként is azt érzem itt a hídon, hogy minden érzékszervem kiélesedett. Érzed, hallod a vízesést, érzem az aljnövényzet illatát, látom a gótikus hidat. Láttam a képeket, de furcsa érzés személyesen itt lenni. Teljesen normális, ha egy ember ilyen környezetben le akar nézni, és azon gondolkozom, hogy valószínűleg így vannak ezzel a kutyák is. Szerintem az a legvalószínűbb, hogy a kiváncsiság ölte meg a kutyákat” - mondta Sands.