Az én béna randis történeteimből szerintem már komoly vígjátékot lehetne forgatni. Leírok párat.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Jessz jessz jessz jessz, nagyon szeretjük a rosszul sikerült randikat! Mármint csak olvasni szeretünk róluk természetesen, átélni őket sajnos néha olyan, mintha az ember egy rémálomban lenne. Az alábbi hét történetet Odília álnevű olvasónktól kaptuk egy levélben, és ha önnek is van mesélnivalója, kérjük, küldje be ön is a sztoriját-sztorijait a Randiblog e-mailcímére! Na de előbb olvassuk el, mit írt Odília.

„1. Szinte őszinte

Az urat egy internetes fórumon ismertem meg, látatlanban is nagyon nyomult. Azt mondta magáról, ügyvéd és van több cége, de valahogy furán viselkedett. Elkérte a számomat, de a sajátját nem akarta megadni, mindenfélét kitalált, hogy miért nem. Le fogja cserélni és hasonlók.

Egyre gyanúsabban kavart, de közben udvarolt is szépen. Végül fogtam magam, és utánanéztem, ki ő. A bemutatkozáskor mondott egy nevet, azt megnéztem az ügyvédi kamaránál – hát, ilyen nevű ügyvéd nincs is. Megnéztem a cégjegyzékben, de cége sem volt, pedig vagy hármat is bevallott. Végül szembesítettem ezzel... Közölte velem, hogy undorító, ahogy nyomozok utána. Ő nem hazudott nekem, csak nem az a neve, amit a bemutatkozáskor bevallott, mert keresztnévnek a vezetéknevét adta meg, vezetéknévnek pedig anyja nemesi családi nevét... Most viszont, hogy ilyen bunkó voltam, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy tönkretegye a karrieremet.

2. Bunkóság a tizedik hatványon

Megismerkedés után első randira hívott. A lakására tokaji bort inni... Hová máshová? Mondtam, hogy ácsi, menjünk nyilvános helyre, ott is tudunk borozni. Húzta a száját nagyon, de végül belement. Mindenféle kifogással jött, hogy kocsival lesz, és akkor nem ihat. Meg akkor inkább sétáljunk valami elhagyatott helyen stb. Akkorra már annyira seggfejnek tűnt, hogy csak kíváncsiságból is elmentem a randira, milyen lesz.

Találkoztunk a Nyugatinál. Amikor utolért, köszönés helyett ezt mondta: „már vagy öt perce nézem, milyen jó seggű ez a nő, aztán rájöttem, hogy te vagy az...” Beültünk egy helyre a Jókai utcában, a pincérrel úgy beszélt, mintha a kutyája lenne. Kért egy sört. Azt hittem, vezetsz – mondtam. Ja, nem... Kértem én is egy italt, szomjas voltam, gyorsan megittam. Erre rám förmedt: már menni is akarsz?

– Miért kérdezed?

– Hát mert megittad...

Mondtam, nem, csak szomjas voltam. Tíz percen belül megtudtam, hogy sokat bukott az árutőzsdén, szarul van lelkileg egy másik nő miatt, majd követelni kezdte, hogy most akkor döntsem el, akarok-e vele lenni komolyan. Mondtam neki, még alig ismerjük egymást. Erre leordította a fejem, hogy ha nem tudom eldönteni, hogy járok-e vele, akkor menjek a fenébe. „A vendégem voltál!” – ezt még odanyögte... Röhögve mentem el.

3. Haverok, buli, fanta

Applikációs randi volt. Javasolta, hogy menjünk el egy koncertre: belementem. Aztán mondta, hogy inkább mégsem, de igyunk valamit. Lehetőleg egy olyan helyen, amihez közel lakik – vagyis a Blahán. A javasolt helyet nem nagyon szerettem, és éhes is voltam, másik helyet ajánlottam. A Madách téren ültünk be valahová. Elkésett persze, én már kértem italt, rendeltem is ételt. Ő is megjött, kikérte a legdrágább viszkit, majd még kettőt.  Amikor jött a vacsorám, közölte, hogy ő átugrana az Akváriumba, mert ott van egy jó pár haverja, és várják, majd visszajön, mire megettem... Hát, nem jött vissza addigra, odavolt egy jó félórát a haverokkal az első randi közepén. Gondoltam, fizetek, és megyek, de azért rácsörögtem, hátha visszajön. Visszajött. A piát kifizette, a kaját velem fizettette ki, majd elmentünk. A következő héten újra hívott randizni, de nem mentem.

4. Ott volt a cimbi

A Tinderen találtam, jóképű, értelmes pasi volt. Raliautóval jött a randira, vacsorázni vitt egy kínaiba, elég jóba amúgy. Az étterembe érve kiderült, hogy ott van egy haverja is éppen, úgyhogy egyből leültetett hozzá. Ketten interjúvoltak meg, mit csinálok, hol dolgozom, mi a hobbim stb. A barátja többet kérdezett, mint ő. Furán éreztem magam. Közben bejöttek még ismerősök, azokkal is elkezdett beszélgetni. Nem lett második randi ebből sem.

5. A zseni

Egy szórakozóhelyen találkoztunk, táncoltunk, nem volt rossz, megbeszéltünk egy randit. Egy étterem volt a kiszemelt hely. Megjött a srác, és egyből furán kezdett viselkedni. Először is kért egy keményebb széket, mert a puhán nem tud ülni. Aztán elkezdett beszélni magáról. Kiderült, hogy matekolimpián vett részt középiskolás korában, PhD-zett, és programokat ír. Elmagyarázta, hogy csak és kizárólag Vancouverben lehet élni, mert mindenhol máshol csak buta emberek vannak. Egyszer sem nézett a szemembe, dobolt a lábával, fura volt. Rólam nem kérdezett semmit. Amikor végeztünk, a kezembe nyomott egy kétezrest, hogy ezt szánja a fogyasztására. Fizettem... Hazakíséri nem akart persze. Két hét múlva hívott, hogy randizzunk megint. Néztem elkerekedett szemmel, hogy mi van? Nem értette, mi bajom azzal, hogy nem kérdezett rólam, és a kezembe nyomott egy bankjegyet, hogy fizessek. Utólag azt gondolom, aspergeres lehetett. Azért egy MIT-s PhD-s, ha nem sérült, többnyire elég sokra viszi Magyarországon.

6. Nem hord pénzt magánál

Görkorizás közben futottam bele, állatorvos volt, jóképű viszonylag. Megbeszéltünk randit: főzök valamit, hozzon bort. Hozott valami nagyon olcsót lőrét. Inkább kinyitottam egyet a sajátjaim közül. Ettünk, ittunk. Mondta, majd legközelebb jobbat hoz. Következő randit egy futó- és görkoriversenyre tettük. Odajött, nem hozott pénzt a nevezési díjra. Nála nincs pénz, nem úgy készült. Befizettem. Végigmentünk a távon, kifáradtunk stb. Következő randi egy moziban volt, oda sem hozott magával pénzt. Vagyis csak 500 forintot, azt hitte, annyi elég a jegyre. Hát, nem volt elég... Befizettem oda is. Pedzegettem, hogy a kártyát is elfogadják, de elengedte a füle mellett. Akart még randizni, de én már nem nagyon erőltettem ezek után. Nem vagyok anyagias, de tudom, hogy ilyen spúr fazonnal nem bírnám ki.

7. A spórolás királya

A legspúrabb pasi, akivel randiztam, egy könyvvizsgáló volt. Az egyik nagy nemzetközi cégnél dolgozott, és úgy spórolt, hogy hétvégén is bejárt az irodába, hogy onnan telefonáljon nekem. Akkoriban még nem volt alap a céges mobil. Volt neki magánmobilja, de nem akart telefonra költeni.  A randi kizárólag mászkálás az erdőben, parkban volt. Egy ilyen alkalommal megéheztem a sok órás mászkálás után, beültünk egy helyre. Ettünk mind a ketten, nála természetesen nem volt pénz. Fizettem. Azt mondta, majd megadja, azóta sem adta meg. Egyszer meghívott a családjához Esztergomba. Ott is fura volt mindenki. Elmentek a strandra, de nem vittek pénzt, mert úgysem vesznek se egy fagyit, se egy üdítőt. Konkrétan semmire sem költöttek pénzt. Másnap mentem vissza Budapestre, nem vitt haza, mert drága a benzin, inkább felrakott egy buszra...”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!