Ha elkezdek beszélgetni valakivel, egyből látom a reakciót, az undort

Nemrég találtam rá erre a Randiblogra, de azóta élvezettel olvasom a történeteket. Mivel teljesen életszerűek. Olvastam egy sztorit a férfiak nem létező/hiányos fogsoráról, ami arra késztetett, hogy megírjam ezt az emailt.

Eduárda álnevű olvasónk alábbi leveléhez tartozik a fenti bevezető, a bevezetőben említett posztot pedig itt lehet elolvasni. Az első pár sorból már ki is derül, hogy miről lesz szó ebben a posztban: a fogakról. De persze egyáltalán nem csak a fogakról, hanem az anyagi helyzetről is, és hogy ez milyen hatással tud lenni az ember életére, külsejére és esélyeire a társkereséskor.

Elgondolkodtató olvasmány Eduárda levele, és kérjük, hogy ha ennek alapján úgy érzi, hogy ön is szívesen írna, ne fogja vissza magát! Tapasztalatait vagy saját történetét, kérjük, küldje be a Randiblog e-mailcímére – nálunk anonim módon mesélhet bármiről, ami párkapcsolatokkal és társkereséssel kapcsolatos!

„39 éves, egyedülálló nő vagyok, aki az édesanyjával él a szülői házban. Na már ez sokak számára elítélendő, tudom… Nem volt felhőtlen gyerekkorom, édesapám gyerekkoromban meghalt, és a betegsége elvitte az összes megtakarításunkat. Édesanyám egyedül nevelt fel, nekem is korán fel kellett nőni. Mióta elvégeztem az iskolát, folyamatosan dolgozom.

A férfiakkal sose volt szerencsém, pár futó viszonyon kívül semmi nem jött össze. Az utóbbi pár évben ennek az oka a fogaim állapota. Általában megnéznek az utcán a férfiak, mivel nem vagyok csúnya és a testalkatom is csinosnak mondható. Viszont ha elkezdek beszélgetni valakivel, egyből látom a reakciót, az undort. A félre nézést. Amit meg is értek, mivel én sem szeretnék olyannal lenni, aki nem ad magára ilyen téren, ha van rá módja. És ilyenkor jön a jól ismert kérdés: „Miért nem csináltatod meg a fogadat?” Azért, mert nincs rá lehetőségem. Anyagi okból.

Végső elkeseredésemben regisztráltam internetes társkereső oldalakra, hiszen ott csak virtuálisan kell beszélnem és nem kell látnom a reakciót. És ott, legalább arra a kis időre úgy érzem, hogy teljes nőnek néznek. Viszont sose megyek bele személyes találkozásba, bármennyire is egy összhangban vagyok a férfival. Mert a nőnek a legcsodálatosabb része a mosolya. Ami nekem nincs. Szeretném azt hinni, hogy valaha én is lehetek boldog és teljes értékű nő. És nem csak úgy kezelnek, hogy szexre jó… Sötétben és titokban…

Szóval nem biztos, hogy azért nincs valakinek rendes fogsora, mert mást előbbre valónak tart és inkább arra költi a pénzét. Előítéletek helyett erre is lehetne gondolni. És nem megbélyegezni az igénytelen jelzővel.

Köszönöm, hogy megoszthattam ezt veletek.”