Hármasban szexeltek zárás után a pasimmal

Üdvözlök minden Randiblog-olvasót, akik úgy mint én, mások nyomorából próbálnak ihletet vagy megnyugvást vagy nem is tudom, mit meríteni. Ne haragudjatok, lehet, hogy hosszú lesz.

Gertrúd álnevű olvasónk alábbi történetéhez tartozik a fenti bevezető, és úgy érezzük, hogy azzal kell kezdeni, hogy a hosszú a Randiblogban nem itt kezdődik. Ráadásul Gertrúd roppant érdekesen és szórakoztatóan ír arról, hogy milyen szexuális problémák nehezítik meg a házasságát – garantáljuk, hogy nem lesz unalmas. A címben gyakran a legizgalmasabb részlet kiemelésével próbáljuk az olvasók érdeklődését felkelteni, de ezúttal az, hogy Gertrúd tudomást szerzett későbbi férje előéletének erről a fejezetéről, még csak nem is a legmeredekebb részlet a levélből.

Köszönjük Gertrúdnak, hogy írt, és hogy megmutatja: egy kapcsolatban mindig meg kell próbálni közösen megoldani a problémákat – drukkolunk, hogy sikerüljön! Önt pedig már csak arra figyelmeztetjük, hogy ha ön is szívesen mesélne, a Randiblog e-mailcímén bármikor az ön rendelkezésére állunk, kérjük, küldje be saját tapasztalatait vagy történetét!

„Nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert mire eljutottam ebbe az életembe, amiben most élek, annyi különböző, de „Inboxba illő” kapcsolaton vagyok túl, hogy lehet, indítanom kéne egy külön blogoldalt nekik. Először is 30 éves vagyok, de sokkal érettebb voltam mindig is, mint a korombeliek. Régen, minden túlzás nélkül mondom, a No.1 csajok közé tartoztam, mára kicsit megkopott a fényem, de ennek több oka is van, viszont nem a létra legalján állok. 4 éve kapcsolatban élek, ebből közel 2 éve házasok vagyunk, ő 10 évvel idősebb nálam.

Mesélnék először kicsit az elejéről. Valahogy úgy hozta a sors, hogy el kellett vállalnom egy munkát (kereskedelem), amit egyáltalán nem akartam, mert az előző munkahelyeimhez képest egy nívótlan hely volt. Rólam tudni kell, hogy akkoriban egy rettenetesen rossz, évek óta tartó kapcsolatból próbáltam szabadulni éppen, de a másik fél egy pióca volt, viszont már pislákolt a fény az alagút végén, tudtam, lassan sikerül véget vetnem a kapcsolatnak. Mindegy is, ebben a csodálatos üzletben dolgozott a leendő férjem másodállásban.

Először igazából fel sem tűnt nekem, mint férfi, sőt kimondottan idegesített a „mindentjobbantudok” stílusa, amit néha elővett! Aztán észrevettem, hogy tucatnyi fiatal kiscsaj (18-22 évesek kb.) csak miatta jár be, tálcán kínálták magukat, néha még veszekedtek is, és kimondottan utálták egymást, mert mind tudta a másikról, hogy ugyanazért érkeztek... Hogy megkaphassák álmaik pasiját! (Állítólag nem történt semmi köztük, kivéve eggyel...) Először nem is értettem, mert külsőre egyáltalán nem olyan, mint akiken előtte megakadt a szemem,  aztán egyre többet beszélgettünk, volt egy olyan oldala, ami teljesen megfogott, és éreztem, be fog hálózni. De volt egy olyan rossz érzésem, hogy ő ezt nem is akarja.

Azon vettük észre magunkat több eltelt hét után, hogy nem alszunk éjjel, hanem bent maradunk beszélgetni zárás után. De nem történt még egy csók sem köztünk, pedig akkor már lángoltam, küldtem a jeleket, hogy szabad a pálya, már az sem érdekelt, ha csak egy alkalom lesz az egész, mert majdnem felemésztett a tűz, amit lobbantott bennem. De nem történt semmi, nem léptünk előre.

Ekkor félretettem minden elvemet, és elhívtam én „randira”. Mozi volt a terv, de nem értünk oda, így órákig sétáltunk a városban éjjel. Nagyon késő volt amikor hazaindultunk, és nekem reggel 5-re mennem kellett dolgozni. Az én kocsimmal voltunk, mondtam neki, hogy vagy nálam alszik vagy én nála, de tuti nem megyek már el két helyre, mert aludnom kell. Így ő jött hozzám. Egész éjjel annyi kontakt volt összesen köztünk, hogy fáztam séta közben, és belekaroltam, hogy az egyik oldalamat melegítse, nem nehéz kitalálni, hogy az ágyamban sem próbálkozott.

Háttal feküdt, éreztem, ahogy dobog a szíve, én majdnem felrobbantam már, és akkor úgy döntöttem, egyszer élünk. Megfogtam a kezét, rátettem a mellemre, és végre lefeküdtünk egymással. Hajnalban, amikor keltünk, nagyon zavarban voltunk. Elvittem a kocsijához, én elmentem dolgozni, és egész nap azon gondolkoztam, lehet-e ennek folytatása (én nagyon szerettem volna)! Ő játszotta az elérhetetlent.

Később újra együtt dolgoztunk, jöttek a „hódolói” is szép sorban, szerintem érezték rajtam, hogy eljutottam oda, amiről ők álmodoznak, és kezdtek engem jobban utálni egymásnál. Jó, bevallom, néha direkt éreztettem is velük... Köztünk jó ideig nem került szóba, hogy mi is van köztünk, de nyilvánvaló volt, hogy én akarom jobban. Ő sokszor eltűnt órákra, egy-két napra. Állandóan a telefonján vagy a tabletjén lógott, de nekem volt, hogy fél nap múlva válaszolt csak egy üzenetre, és ha arra tereltem a témát, hogy mi is van köztünk, akkor soha nem kaptam egyenes őszinte választ. Megbeszéltük viszont, hogy titokban tartjuk ezt az egészet, mert egyrészt nekem ott volt még a lezáratlan kapcsolat, ami hála istennek már távkapcsolat volt, mert külföldön volt a másik fél, másrészt nem akartuk, hogy mindenki ezen csámcsogjon.

Eljött viszont az idő kb. 1 hónap múlva, hogy lezárult végre a kapcsolatom. Elég viharosan és sok sok pénzügyi konfliktussal, ügyvédhez járással és veszekedéssel, de lezárult! Már csak az övé lehettem volna, de egyre jobban kezdett távolodni, többször eltűnt stb. Ekkor már annyira beleszerettem, hogy képes voltam hisztérikussá válni, ha nem válaszolt egy üzenetre. Még mindig titok volt, de valahogy egyre többen tudták, mi van köztünk. Mondtam neki, hogy ez titokban nem fog menni. Erre bemutatott a szüleinek, utána én az enyémeknek. A szülei kimondottan örültek nekem, meg is szerettek.

Én hazaköltöztem az exemmel közös kecóból, úgyhogy nem volt hol kettesben lennünk, mert a leendő férjem is hazaköltözött évekkel ezek előtt a kényelem miatt, amikor elkezdett két-három helyen dolgozni egyszerre. De neki volt egy saját háza, ez a ház az otthonunk ma amúgy. Erre nem emlékszem pontosan hogy volt, de úgy döntöttünk, felújítjuk a házat és beköltözünk. El is kezdtük csinálni, imádtam érte, hogy tényleg közösen csináltuk, nem választott ki semmit nélkülem, sőt inkább mindenből én választottam, burkolat, festék, konyhabútor stb.  Voltak még viták abból, hogy rideg volt néha, mint egy jégcsap, sokszor visszautasította a közeledésemet az ágyban, ami nekem elég mély sebeket okozott. De az igazi szartornádó csak ezután jött.

Egyik nap jöttek az elműsök berakni az új villanyórát. Mondta, hogy maradjak a házban, itt a tablet, játsszak addig, vagy amit akarok. Egyszer csak jött egy messenger üzenet valami csajtól, fura volt a hangvétel, ezért ha gáz, ha nem, elkezdtem visszaolvasni a beszélgetést. Hát lehet, jobb lett volna, ha nem teszem, mert azóta sem tudom kiverni a fejemből. Komoly udvarlás folyt a csaj felé, aki kérdezett rólam egyszer-kétszer, amire a válasz az volt, hogy majd találkoznak és elmeséli neki, mi van velem, de amúgy még nem tudja, mi lesz köztünk. Meg sokszor eszébe jut a lány, az illata, az érzés, a hangja... Mivaaan??? Mi az, hogy nem tudod, mi lesz velünk bakker??? Kézzel verem a csempét a falról veled, hogy csökkentsük a kiadásokat a házra, meg amúgy is! Az egész kapcsolatunk alatt beszélgettek, és gondolom, találkozgattak az üzenetek dátumaiból ítélve.

Megfojtott a csalódottság, fizikailag fájt mindenem és fogalmam sem volt, mit csináljak. Nem szóltam semmit, elindultunk haza az anyjához ebédelni. Látta rajtam, hogy valami nagy baj van, de nem mondtam neki semmit. Egy falat nem ment le a torkomon az ebédből. Végre kiszabadultam a családi asztal mellől, és akkor már nem bírtam tovább, elmondtam neki, mit olvastam, sírva kérdőre vontam, ismét hisztérikus roham lett úrrá rajtam. Még ő volt felháborodva, megsértve és közölte, úgysem érteném, miért olyan különleges a kettejük kapcsolata, és különben sem mond semmit, amíg így viselkedek! – Anyád! – Ezután igen rossz napok következtek, de végre megtudtam, hogy ez a 19 éves csitri és a barátnője hármasban szexeltek ebben a lepukkant üzletben zárás után a pasimmal. Ez még előttem volt, de láthatóan nem volt vége a sztorijuknak még utánam se.

Innentől rengeteg veszekedés és visszautasított szexuális közeledés jött, aminek a vége még több veszekedés volt. Ő utasított el engem, és olyankor mindig a fejéhez vágtam, hogy biztos azért van, mert én nem az vagyok, aki a barinőjével kézen fogva leszopta meg megdugatta magát egy redvás boltban! Nem nehéz kitalálni, hogy ez után még durvább veszekedések jöttek, amiknek a végén mindig ő volt a sértett... Magam sem tudom, hogy miért nem menekültem el fejvesztve, szerettem... szeretem még most is, csak rettenetesen fájt és fájnak ezek a dolgok most is. Soha nem kért bocsánatot, de valahogy elcsitult ez a dolog és elmúltak a viták. A szexuális életünk nem javult, sokszor parkolópályán voltam.

Egy idő után kiderült, hogy pornófüggő és állandóan maszturbál. Hát ebből megint jó ideig tartó veszekedések voltak, mert nem értettem, hogy miért veri ki, amikor én szinte minden este bepróbálkozom nála! Viszont stílust váltottam, mondtam, oldjuk meg együtt, játsszunk olyat, hogy ő maszturbál, én meg segítek neki, csinálja a számmal, a puncimban stb stb stb... Nem nyertem színes hangszórót... Megint eltűntek a viták, a kapcsolatunk pedig továbbra is hullámzó volt, mint addig.

Egy augusztusi kertiparti után megkérte a kezem. De nehogy azt higgyétek, hogy letérdelős romantikus lánykérésről írok... A kádban másnaposan közölte, hogy akkor most ő úgy döntött, hogy feleségül venne. Októberben áthívtuk a családjainkat és hivatalossá tettük. Következő év szeptemberben esküvő. Meg is volt, szép volt, jó volt, csak a meghittség hiányzott belőle.

A kapcsolatunk semmit sem változott ezért kérdezhetitek, miért vagyok még mindig itt, miért nem húztam a nyúlcipőt már az elején, de nem tudok válaszolni, tudom, tök hülye vagyok. Szeretem.

Többször megbukott a pornóval, óriási viták után mindig megígérte, hogy befejezi. Most nemrég is ez történt pár hónapja, ráadásul beteges módon az alsógatyáit, amibe törölte magát, eldugdosta az íróasztalába, és tök véletlenül találtam meg. Most már nem várok, egyből mondom neki, ami nem tetszik, akkor is így tettem, és megint ő lett szinte a sértett a végére, de szerencsére már ismerem a forgatókönyveit, úgyhogy előre mondtam neki, hogy melyik dumái azok, amiket most totálisan leszarok, és csak arról beszéljen, amiről kérdezem. Itt jött a leígérem a csillagokat sztori. Pár napja ismét bukta volt... Veszekedés ugyanaz, mint eddig, semmi nem változott. Annyi különbséggel, hogy a fejemhez vágta, hogy vannak napok, amikor át sem öltözöm pizsamából és nem csinálok semmit itthon!

Igen, igaza van! Bevallom, nagyon régóta leszarom, mi van körülöttem! Nem fogom teljesen rákenni, de úgy érzem, rámszállt valamilyen fajta depresszió az elmúlt évektől és a jelentől. Elegem van, hogy mindig én vagyok a szar, hogy nem lehetek az a nő, feleség, akiért odavan a férje, akit akarnak... Elegem van, hogy ha van is szex, akkor sem foglalkozik azzal, nekem mi a jó, ennyi év után sem tudja, hol kell hozzám nyúlnia... Valószínűleg nem érdekli, vagy nem tudom.

Ez lettem én: egy olyan nő, akit nem dug meg a férje, de amúgy minden nap kiveri magának, egy olyan nő, akit nem kényeztetett még orálisan soha a férje, pedig már ezerszer mondta neki, hogy igényelné, egy olyan nő, akinek lehet, hogy a magabiztos énjét elnyomták, egy olyan nő, aki szenvedélyre, spontaneitásra és tűzre vágyik. Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy keresek valakit, de nem hiszem, hogy meg tudnám tenni. És azt vallom, hogy azt kapjuk, amit adunk, és ha én ezt adom, hogy megcsalom, akkor azzal elindítok valami rosszabbat, mint ami most van. De nem tudom, mi lesz később, a frusztrációm lassan felemészt.

Mindezek ellenére tudom, hogy az éremnek két oldala van, lehet, én sem úgy csinálok dolgokat, ahogyan kéne, de abban biztos vagyok, hogy többféleképpen próbáltam már segíteni magunkon, mint ő. Egyszerűen csak nem értem, hogy ez az egész hogyhogy nem javul érezhetőbben? Lehet, hogy igazán ezt csak én akarom? De akkor minek kellett az esküvő?

Egyet tudok, hogy nagyon szeretem azt az embert, aki a veszekedéseken túl van, és igazából mindig ugyanazon veszekszünk, úgyhogy már elgondolkodtam, eldobom az intimitás utáni vágyam, és akkor egy álomkapcsolatom/-házasságom lesz. Csak sajnos nem hiszem, hogy el tudom fojtani magamban ezt a vágyat. Most megígérte, megbeszéltük, hogy mindketten megpróbálunk változtatni. Meglátjuk...”