Amelita pozitív hangvételű történetén felbuzdulva írom le az én kis történetemet” – az alábbi levél beküldője az Erna álnevet kapja a mai poszthoz, ezúton is köszönjük, hogy írt. Erna egy olyan korábbi levélre hivatkozik, aminek a beküldője arról írt, milyen boldog éppen a kapcsolatában, és ezt kb. ugyanígy szerencséjére Erna is elmondhatja magáról. Erna levele azért érdekes mégis, mert egy teljesen más úton jutott el a szerelemhez sok csalódás és kiábrándultság után. Reméljük, önnek is jobb kedve lesz, ha ezt a történetet végigolvassa, és önnek is megjön a kedve ahhoz, hogy névtelenül (vagyis álnéven) megossza nálunk a saját sztoriját! A Randiblog e-mailcímén várjuk levelét!

Velem is hasonlóan pozitív dolog történt nem is olyan rég, és hála istennek még a mai napig élvezem ezt a csodát. Nagyon sok csalódás után olyan élményeket élek át, amit soha nem gondoltam volna. Bízom benne, hogy több embernek adok én is reményt arra, hogy mindenkire vár az a boldogság, amit valójában megérdemel.

29 éves nő vagyok, aki soha nem ismerkedett interneten kívül sehol, mert tinédzser koromban nagyon sok negatív kritika miatt az önbizalmam a béka segge alatt volt. 2014-ben véget ért egy 5 éves kapcsolatom, ahol semmi előzmény nélkül lelépett az akkori élettársam, mellettem megismerkedett egy másik nővel, és egyik pillanatról a másikra elköltözött, nagyon sok fájdalmat és bosszúságot itt hagyva számomra (közös cég, rendőrségi eljárás...stb.). Nem az első csalódásom volt, de ez nagyon megviselt, így szépen felépítettem magam körül azt a bizonyos láthatatlan falat, érzelmileg nem mentem bele semmibe, csak a tipikus szexkapcsolatok maradtak az életemben.

Egészen addig, amíg pár hónappal ezelőttig egy, a városomban dolgozó férfi nem írt rám, keresett meg telefonon. Állítása szerint többször látott a városban, és annyira megtetszettem neki, hogy hetek alapos munkája eredményeként megtalált (nem mozdulok ki a városból, reggeltől estig dolgozom), és kezdeményezett egy randit. Ez a srác épp egy nagy csalódás után volt, nehezen bízik a nőkben, ebből kifolyólag nehezen is kezdeményezett, félt a csalódástól. Heteken keresztül csak beszélgettünk, jól éreztük magunkat, de nem történt ezen kívül semmi. Valamiért én sem úgy tekintettem rá, ahogy az addigiakra, nem a szex vezérelt, kíváncsi voltam rá, érdekes volt számomra. Most tartunk 3 hónapos kapcsolatnál, de olyan szerelem van köztünk, amit soha nem tapasztaltam.

Féltem/félek még mindig a csalódástól, hisz eddig mindegyik korábbi kapcsolatomban az akkori párom nagyon jó színjátékot adott elő (rá kellett jönnöm, nagyon rossz emberismerő vagyok), de úgy vagyok vele, aki mer, az nyer, ha nem tapasztalom ki, nem tudom, mit hozhat nekem az élet. Úgy érzem, jól döntöttem, végre megtaláltam, akit kerestem, és nem bánok egy percet sem.

Mindenkinek az üzenem, hogy ne adja fel, és ha mégis negatív élmény lesz belőle, van az a helyzet, amiből fel lehet állni, csak erősebbé tesznek. Mindenkinek jár a boldogság, képtelenség, hogy csak negatív élményei legyenek valakinek.

Lehet, hogy évek kellenek, de akkor is ott van az a valaki, az a társ. Lehet, hogy elsőre nem is gondolnád, lehet, hogy az elveidet félretéve kell cselekedned. De tedd meg, egyszer élsz, tapasztalnod kell ahhoz, hogy érezd, élsz.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.