Kétféle megközelítése van a párkeresésnek. Az egyik szerint a boldogsághoz kompromisszumokat kell kötni, és reális elvárásokkal kell nekiindulni a kutatásnak, merthogy aki nem egy Brad Pitt, az ne vágyakozzon egy Angelina Jolie-ra, mert csak kudarcélmények sorozata lesz a végeredmény, nem szerelem. De úgy is neki lehet indulni az egésznek, hogy én a legjobbat érdemlem, ebben az egy dologban kompromisszumoknak helye nincs, illetve a második legjobb sosem lehet elég, ahogy a költő mondja. A Jezebelen jött szembe bizonyos Amanda Lauren, aki az XO Jane nevű website szerzője, és aki pontosan ebbe a második kategóriába tartozik.

Ez a bizonyos Amanda Lauren egy amerikai fiatal nő, és nem csinál titkot abból, hogy egyszer már belement egy olyan kapcsolatba, amiről nyilvánvaló volt, hogy nem lesz a világ legszebb szerelmi története, de mindenféle külső okok miatt úgy érezte, hogy jobb lesz neki, ha lesz mellette valaki, ezért a párkapcsolat mellett döntött. Szakítás lett a vége a dolognak, és innentől kezdve Lauren nekifeküdt a férfikeresésnek mindenféle eszközzel.

Egy időben annyit randizott, hogy azt mondja, a legtöbb partnerére már nem is emlékszik, egyszerűen összemosódnak az arcok. De aztán rájött, hogy egyedül lenni annyira nem is rossz – mint amennyire a kínos randikat végigszenvedni az.

Úgyhogy ezek után már egy esélyt se adott senkinek, akiről úgy érezte, hogy valamiért nem felel meg az elvárásainak. A kizáró okok listája meglehetősen hosszúnak és könyörtelennek tűnik: szóba se jön senki, akinek nincs elég jó állása vagy éppen elég haja, vagy aki túl messze lakik.

Laurent első, 2013-as cikke után rengetegen kritizálták azért, hogy ezt a hozzáállást terjeszti, és mindenki rögtön azt vágta a fejéhez, hogy nem csoda, hogy szingli, így nyilván az is marad élete végéig. Dicsekedni nem túl szép dolog, de érthető, hogy ezek után Lauren a múlt héten nagy büszkén közzétette, hogy mégiscsak talált valakit, aki pontosan egy évvel megismerkedésük után most meg is kérte a kezét.

Ön szerint van helye a kompromisszumok- nak a társ- keresésben?

Az illetőnek van haja, van jó állása is, de mondjuk nem laknak közel egymáshoz, Lauren Los Angeles-i, a srác pedig New York-i, így először távkapcsolatban kezdték, majd Lauren elkezdett feljárkálni New Yorkba, anélkül, hogy véglegesen odaköltözött volna. Itt van róluk egy fotó, és azt kell, hogy mondjuk, hogy ennél nagyobb érvet tényleg nehéz lehetne mondani amellett, hogytényleg válogatósnak kell lenni, ha társkeresésről van szó.

Amanda Lauren üzenete ez: meg kell válni a tökéletes párt, mert egyszer meg fog érkezni. Persze ez az egész beszámoló inkább csak beindít egy vitát ahelyett, hogy lezárná a kérdést, hiszen ott a megannyi ellenérv. Mi van azokkal, akik kötöttek kompromisszumokat és mégis boldogok? Mi van azokkal, akik akár még kötöttek is volna, de így is egyedül maradtak? Szavazzon, döntsön ön!