A háziorvos és a természetgyógyász kihallgatásával folytatódott kedden a bűntetőper annak a másfél éves agárdi kisfiúnak az ügyében a Székesfehérvári Törvényszéken, aki a kórházi kezelés hiánya miatt gyakorlatilag éhen halt 2013 augusztusában.

Mint megírtuk, E. Benjámin mindössze 4 és fél kilósra soványodott, a természetgyógyász tanácsára szinte csak anyatejet kapott, kézrátéttel gyógyították, és biogyümölcsökkel próbálták táplálni, de már alig tudott mozogni, kezei, lábai felduzzadtak, másfél éves kora ellenére egy 8 hónapos gyermek szintjén volt. A szülők é a nagyszülők szerint nekik nem szólt sem a gyermeket kezelő orvos, sem a természetgyógyász arról, hogy kórházba vigyék Benjámint. A természetgyógyász vallomásában próbálta hárítani a felelősséget, M. Bertalan úgy nyilatkozott, hogy ő csak a gyermek tüneteinek kezelését segítette természetes gyógymódokkal, és úgy tudta, hogy párhuzamosan orvos is látja a kicsit. A háziorvos pedig úgy nyilatkozott, hogy hiába mondta többször, kórházi vizsgálatokra van szükség, a család nem vitte el a gyermeket. Utoljára 10 hónaposan látta, később megszakadt a kapcsolata a családdal. 

A tárgyalás során kiderült, hogy a gyermek állapota 6 hónapos korától kezdve kezdett leépülni és végül olyan súlyossá vált, hogy naponta habosat hányt, lábai felduzzadtak, testén elváltozások keletkeztek, alig tudott mozogni,  súlyos soványság, fehérjehiány és kiszáradás  alakult ki az éheztetés miatt.

Azon a napon, amikor Benjámin elhunyt, az édesanya szerint boldogan ébredt, majd maga hívta fel a természetgyógyászt, hogy egyre riadtabb a gyerek tekintete. Valamivel később már a nagypapa telefonált, hogy habzik a gyermek szája, de még mindig nem orvossal beszélt, hanem a természetgyógyásztól kért segítséget. A nagypapa E. Tibor szerint ekkor a természetgyógyász azt mondta, itassanak vele vizet és minden rendben lesz, M. Bertalan bioenergetikus azonban vallomásában elmondta, hogy ekkor többször mondta, hogy hívjanak azonnal mentőt, de hiába. Csak akkor hívtak mentőt, amikor a másfél éves gyermek már nem mutaott életjelet.

Bíróság előtt az orvos és a természetgyógyász 

Az ügyész az egy háztartásban élő szülők és nagyszülők – az első-, másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak –, valamint az ötödrendű vádlott (természetgyógyász) cselekményét különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősítette, míg a hatodrendű vádlott (háziorvos) esetében foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek.

A második tárgyaláson a védőügyvéd, az elsőhöz hasonlóan, ismét zárt tárgyalást kért, azonban ezt a bírónő elutasította. 

Nem érzi magát bűnösnek a természetgyógyász

Ahogy korábban a szülők és a nagyszülők sem, úgy a természetgyógyász sem akart vallomást tenni, és bűnösségét sem ismerte el, ezért a bírónő a korábbi vallomásait olvasta fel. 

Nem érzi magát felelősnek a természetgyógyász: ez áll a bírónő által felolvasott vallomásban. Mint kiderült, állítása szerint ő úgy tudta, hogy a gyerek rendszeres orvosi felügyelet alatt áll, és ő csak a tüneti kezelésben próbál segíteni. 

„Nagyon meglepődtem, hogy a Benjámin 10 hónaposan milyen sovány, az arcán már nem voltak párnácskák. A család a gyerek körül forgott, az édesanyja és a nagymama folyton vele volt. Az édesapa, úgy tudom, munkanélküli, így ő is nagyon sokat volt otthon. Engem a nagypapa, E. Tibor keresett fel, és tőle úgy tudtam, hogy a gyermek folyamatos orvosi kontroll alatt van, én homeopátiás szerekkel és életmódtanácsokkal próbáltam segíteni  a kisfiú tüneteinek enyhítésében. Végig abban a hitben voltam, hogy orvos is kezeli a gyermeket" – olvasta fel a természetgyógyász korábban tanúként tett vallomását. 

Az első tárgyaláson ezzel szemben a szülők és a nagyszülők mindannyian egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy ha bárki szólt volna nekik arról, hogy a kis Benjámint kórházba kell vinni, azonnal megtették volna. 

Nem kért pénzt a kezelésért

Vallomásában M. Bertalan természetgyógyász azt állította, hogy kezeléseiért nem kért anyagi ellenszolgáltatást. A nagypapa korábban ezzel ellentétben azt állította, hogy milliós nagyságrendű összeget fizetett ki a természetgyógyásznak. 

A kisfiú halála napján a természetgyógyász vallomása szerint először az édesanya hívta fel azzal, hogy a kisfiú riadt arcot vág: „Utólag már azt gondolom, hogy ez az oxigénhiányos állapot jele lehetett. Akkor kértem, hogy kétóránként hívjanak" – vallott a bioenergetikus, aki szerint amikor másodszorra a nagypapa azt közölte vele, hogy habzik a gyermek szája, ő azonnal közölte, hogy hívjanak mentőt: nem tudta, hogy a nagypapa ezt nem tette meg. 

Hiába kérte a háziorvos, hogy vigyék kórházba a gyereket

Többször kérte, hogy vigyék el vérvételre, ultrahangra Benjámint, még beutalót is írt, ám ezt a szülők nem tették meg – ezt állítja az orvos, akinek korábbi a vallomását a bírónő olvasta fel. Bűnösségét ő sem ismerte el. 

„Én szándékosan nem veszélyeztettem a kisfiú egészségét. Valóban szükség lett volna egyéb orvosi vizsgálatokra, amiket jeleztem is, de ezeket a család maximálisan elutasította. Az általam ismert tények tudatában megtettem mindent, de a szülők hozzáállása megnehezítette a munkámat. Határozottan cáfolom, hogy erős és igazolt tünetei lettek volna a kisfiúnak" – mondta az orvos. 

A nagypapa kérdőre vonta a doktornőt, hogy miért nem volt erőszakosabb

A család már korábban is jelezte, hogy negatív tapasztalataik miatt nem volt feltétlen bizalmuk a nyugati orvoslásban. A magzat háromhónapos volt, amikor először látta nőgyógyász a kismamát, később ugyan kórházban tervezték a természetes szülést, mégis, amikor a magzatvíz elfojt, a bábát hívták, nem a mentőt, így a gyermek otthon, orvosi felügyelet mellett született meg. 

A tárgyaláson az orvos vallomása után a harmadrendű vádlott nagypapa jelentkezett, hogy kérdezhessen a doktornőtől. E. Tibor azonban még a bírónő szerint is inkább indulatos megjegyzéseket, mint kérdéseket tett fel. Korábban ilyen heves indulatokat a természetgyógyász vallomása nem váltott ki. A doktornőt gyakorlatilag felelősségre vonta: miért nem szólt többször vagy erélyesebben, hogy a vizsgálatokat mindenképpen végezzék el, vagy vigyék orvoshoz. Ezt követően az édesanya kért szót, aki elnézést kért édesapja indulatos viselkedéséért, de – mint mondta – mindannyiukat nagyon megrázza a tárgyalás. Ezután a nagymama, a negyedrendű vádlott is szót kért, és szintén indulatos, néhol cinikus kérdéseket tett fel a doktornőnek, főleg arra vonatkozóan, hogy melyik tünetről mikor szóltak neki. Hangsúlyozta, hogy ultrahangos vizsgálatról sosem szólt nekik az orvos, és beutalót sem kaptak. A hatodrendű vádlott gyermekorvos védője itt megjegyezte: hogy a nagymama jelenlegi állítása ellentmond korábbi vallomásával, mert abban azt mondta, hogy tudtak az ultrahangról, de miután a család megvitatta úgy döntöttek, hogy nem teszik ki a vizsgálat kockázatának a gyermeket és nem viszik el a vizsgálatra.