Nem szokásunk tipikus tévés kritikát írni, de mielőtt bezárná ez a cikket, inkább maradjon még egy kicsit. A sajtó szerencsés része már látta az augusztus 28-án (újra) induló Survivor első részét. És nem a sajtóvetítésen kényelmes fotelban meresztett seggem zsibbadása kúszott fel az agyamig, nem is a zéró kolával leöblített kis szendvicsekkel lettem kilóra megvéve, de be kell vallanom, teljesen őszintén:
A TV2 és az RTL Klub, illetve az ezekhez tartozó további csatornák folyamatos nézettségi versenyébe ne menjünk bele. Minket inkább csak a műsorok érdekelnek. Főleg a celebesek, ugye. És az őszi felhozatal elég kemény lesz. A TV2-n lesz majd Sztárban Sztár, Drágám, add az életed! és még egy csomó minden más. A Ninja Warrior is jön hamarosan, ugye. Ehhez képest az RTL-nek egy Survivor meg egy X-Faktor van betárazva. Viszont a hétköznap esténként jelentkező túlélőreality mindent bedarálhat.
Jó lett a casting. Bár nyilván az első adásban nem tudott mindenki kibontakozni úgy, mint Survivor Feri, aki egyből négyfős katonaállamot csinált a kis csapatából. De róla majd később beszélünk. Egyelőre érdekes figurákat láthatunk. És erre az alapra jön majd az éhezés, a nélkülözés, a nemalvás és még sok más apró szarság gerjesztette feszültség, sírás, dráma, ami miatt sokkal jobban függőjévé válhat az ember, mint mondjuk egy mezei Való Világnak vagy egy proliparádénak álcázott görög drámának, a Pumpedéknak.
Jó, de miért? Mitől jobb ez? Hát, én már láttam egy-két realityt - ez nem arcoskodás, csak ténymegállapítás - , a Survivor eddig nagyon távol állt tőlem, de most, az első adás első igazi csapatversenyét nézve, én is tapostam a földet, toltam és ellent tartottam, mint a játékosok a felvételen. Ilyet még soha, egy szutyok reality nézése közben se tapasztaltam magamon. Ezért gondolom, hogy a Survivor elé sok embert beszippanthat.
És látszik rajta, hogy sokba került. De ha csak egzotikus helyen lévő magyarokat akar nézni, amint egy nyomorult fekhely összetákolásával szenvednek, akkor szintén megtalálhatja a maga szórakozását. És ott van még Feri.
Aki a rizsát a tálba meri.
Feri kommandós volt, és ez elég sokat elárul róla. Persze nem ennyire egydimenziós karakter ő sem. Kicsit beszélgettünk vele, elárulta, hogy furcsa volt felvételen látni magát, de szerinte még nem is volt annyira nyers az emberekkel, mint amennyire lehetett volna. Szerinte ez a kis szigetes kiruccanás nem volt annyira kemény, mint mondjuk egy kommandós bevetés, hisz ott emberéletek forognak kockán. Amúgy egy barátja küldte el a jelentkezését a műsorba, aztán amikor megnézte, hogy miről is van szó, akkor komolyabban is elkezdte érdekelni a dolog. Az utazás előtt direkt felszedett pár kilót, hogy legyen tartalék, amit felélhet a szervezete. Amúgy, ha vele lehetett volna a családja, akkor haza se jött volna.
Hogy hűen érzékeltessem Feri karakterét, egyszer valami ilyesmit mondott:
Fiatalabb Survivor-játékosokkal is beszéltem, akik azt mondták, hogy nehezen tudtak visszaállni az itthoni "luxusra". Benedeknek például a wc hiányzott a legjobban, míg Iliász a családja mellett a rendes kaját hiányolta. Azt mondta, hogy durva éhezés volt, amit átéltek a Fülöp-szigeteken. Az ilyen apró-cseprő dolgok kint, a szélsőséges körülmények között óriásinak tűnnek. Így az érzelmek is felerősödnek. Itt kanyarodtunk rá a témára, hogy egy ilyen kaland mentálisan jobban megviseli az embert, mint fizikálisan.
Rengeteg mindent megtudhat magáról az ember ilyen extrém körülmények között
- mondta Iliász.
Igen, megtalálhatja magát az ember, de még én is, aki tudtam, hogy ki vagyok, merre tartok, úgy is óriási jellemfejlődésen mentem keresztül
- fűzte hozzá Benedek.
Feri ezzel kapcsolatban nagyjából annyit mondott, hogy ez egy baromság. Nyilván ők (Benedek és Iliász) még fiatalok, azért hiszik ezt, aztán majd ezek az érzések leülepszenek. De egy filmből vett hasonlattal magyarázta elméletét, hogy ha egy pár azért megy egy szigetre, hogy megtalálja a szerelmet, attól még a szerelem nem lesz ott, hacsak nem viszik magukkal, ugye. Tetszik érteni?
Ehhez képest még Istenes Bence, a Survivor műsorvezetője is észlelt némi változást magán, pedig ő nem túlélni, hanem dolgozni ment. Viszont így is nagy hatással voltak rá a kinti impulzusok. Elmondása szerint átértékelte a boldogság fontosságát, mert ott kint azt látta, hogy a gyerekek szakadt ruhában vannak, de boldogan játszanak.