Szeretném összefoglalni és egyben ajánlani mindenkinek az Őrségben feleségemmel töltött hosszú hétvégénk főbb állomásait. Úgy gondolom, hogy aki érdeklődik múltunk és történelmünk iránt és szeret "csendben" eltölteni rövidebb-hosszabb időt, az nem fogja megbánni az itt töltött néhány napot.

Szeptember 28. (szerda)

Ahol jártunk: Ják, Őriszentpéter, Szalafő

Az első nap, mivel Győrből érkeztünk, ezért útközben megálltunk a jáki templomnál, ahol megnéztük a román stílusban épült egykori bencés templomot. A művészettörténetet ismerőknek a templom főbejárata jut eszébe rögtön, szerintem nem szabad elfelejtkezni a templom mellett található kápolnáról sem. A hely nagyon romantikus, egy kisebb fal öleli körbe az épületegyüttest, a kertje pedig szép és rendezett.

Délután megérkeztünk az Őrség központjába, Őriszentpéter városába, ahol elfoglaltuk szállásunkat a Hársfa Fogadóban. A város elnevezés ne tévesszen meg senkit, egy kisebb településről van szó, talán a központi "körforgalom" körüli rész nevezhető városiasnak, a településre az úgynevezett szeres elrendezés jellemző: úgynevezett szerek (egyfajta önálló településrészek különböző dombokon) néhány száz méterre egymástól alkotják Őriszentpétert. A Fogadónk például Siskaszeren volt, de egy Égésszer nevű utcában volt az apartmanunk egymástól kb. másfél kilométerre. A távolságok nagyok, de a szellős elrendezésnek köszönhetően talán kevésbé bosszantóak tudnak lenni a szomszédok.

Mivel az utazással és a templom nézéssel elment fél napunk, ezért a szállás elfoglalása után úgy döntöttünk, hogy a környéken maradunk (a panzió mellett van egy Tourinform, ahol beszereztünk egy térképet is és néhány tájékoztató anyagot a környék látnivalóiról, múzeumairól). A távolságok miatt autóba ültünk és először megnéztük Őriszentpéter Árpád-kori templomát. A helyiek többsége amúgy református, mivel a reformáció idején a helyi lakosság követte a főúr felekezetváltását is (a református templom a központban van). A templom ingyen látogatható, érdemes mellette elgyalogolni a pár száz méterre található téglaégetőhöz is (tábla mutatja).

Továbbindultunk utána a szomszédos Szalafőre. Ott "Pityerszeren" található a Skanzen, ahol összegyűjtötték a környék összes jellegzetes parasztházát és melléképületét. Említésre méltó a három oldalról zárt udvarú parasztház és az ott tartott élő állatok.

Késő délután visszamentünk Őriszentpéterre, ahol gyalog körülnéztünk a településen és a Szikszay Edit gyűjteményt is megnéztük a Művelődési Házban, ez a kiállítás helytörténettel foglalkozik. A református templom zárva volt, mellette van egy kis piactér szombatonként délelőtt kistermelői árukkal, valamint a futballpálya is. A közelben folyik a Cser-völgyi patak. Sokat sétáltunk még a településen belül is, hatalmasak a távolságok gyalog, este pedig még a Fogadó étterméig is le és felsétáltunk, ezután úgy döntöttünk, hogy másnap mindenképpen kerékpárra ülünk és úgy járjuk be a környéket, mert gyalog túl messze, kocsival pedig túl közel lenne minden látnivaló.

Szeptember 29. (csütörtök)

A következő útvonalat ajánlom: Őriszentpéter - Bajánsenye - Kerkáskápolna - Magyarföld - Szentgyörgyvölgy - Velemér - Magyarszombatfa - Kercaszomor - Bajánsenye - Őriszentpéter (Távolság: kb. 55 km) Kerékpárt az Ezerjó Ökofogadóban kölcsönöztünk, 1800 Ft/nap árkategóriában. 

Kerkáskápolnánál rögtön jobbra kellett kanyarodni, mert Magyarföldön megnéztük a híres fatemplomot. Sajnos néhány műemléket csak előzetes bejelentkezés alapján lehet látogatni, itt most nem volt időnk a gondnokot felkutatni, ezért csak kívülről néztük meg az impozáns építményt.

Szentgyörgyvölgynél érdemes balra kanyarodni, hiszen a központban van a kazettás mennyezetű református templom. Csodálatos látvány, a belépés pedig becsületkasszás (300 Ft az ajánlott támogatás mértéke).

Velemérnél látnivaló a Szentháromság templom, az Árpád-korban épült templom még szebb tud lenni napsütéses időben, kis ablakain világít be a fény. A belépő 300 Ft volt. A településtől kicsit távolabb eső templom elhelyezkedését az magyarázza, hogy a török korban a település - a templom kivételével - elpusztult és később arrébb épült meg (református templom itt is található).

Magyarszombatfán található a Fazekasház - egy kisebb fazekas skanzenről beszélünk. A belépő mellé idegenvezetés is járt - a helyi fazekasságról, termékek készítéséről és zománcozásról, égetéséről. A fazekasság komolyan meghatározza a környék arculatát napjainkban is - sok helyen dolgoznak fő vagy másodállásban fazekasok és otthonaiknál is kínálnak megvételre jó minőségű, többnyire sötétzöld színű termékeiket (például: teáskanna, csészék, bögrék, tárolóedények). A település szélén megtekinthető egy vadászati kiállítás, a múzeum mellett élő őzek és egy vaddisznó is éldegél.

Kercaszomoron a református haranglábat tekintettük meg, eltekerünk a település határáig is, ahol fél lábbal már Szlovéniában is voltunk, azonban nem mentünk át. Korábban itt is voltak területi viták, a település Szomoróc nevű részét trianonkor át akarták csatolni, de végül megmenekült. Kercán található egy rendezett református templom és egy nagy kert, ahol egy barátságos golden retriver kutyusa fogadott minket (valószínűleg a lelkész volt a gazdi).

Bajánsenyén is érdemes megállni a helyi református templomnál. A települések katolikus templomai sokszor zárva voltak, de a reformátusok nyitott kapuk politikáját alkalmazták - mindegyik templom nagyon karbantartott állapotban volt.

A napot összegezve elmondhatom, hogy príma, őszi időnk volt. A kerékpár pedig jó ötletnek bizonyult, sőt annyira belelkesedtünk, hogy másnapra is kikölcsönöztük a bicókat, így este a szállás - étterem távolságot is letekertük inkább kocsikázás helyett.

Szeptember 30. (péntek)

Az alábbi útvonalon kerékpároztunk: Őriszentpéter - Nagyrákos - Pankasz - Felsőjánosfa - Hegyhátszentjakab - Szőce - Őrimagyarósd - Viszák - Kisrákos - Pankasz - Nagyrákos - Őriszentpéter Távolság: kb. 55 km

Nagyrákoson megálltunk a Tájház és kovácsműhelynél, sajnos azt tapasztaltuk, hogy csak előzetes bejelentkezés alapján látogatható, de mivel láttunk már skanzent és fazekasműhelyt, így kihagytuk ezt a lehetőséget. Továbbtekertünk Pankaszra, ahol megnéztük az ottani haranglábat.

Hegyhátszentjakab után a Vadása-tó felé vettük az irányt. A duzzasztásból kreált tó nyáron strandként működik, most elég csendes volt a környék - büfések és szállásadók sehol. Néhány környékbeli "napozott" a különösen szép időben, de ennyi. Érdemes lenne nyáron visszatérni pihenni, egy kemping is található itt. A tó után Szőce felé vettük az irányt.

A szőcei Lápok Háza egy interaktív kiállítás a környék környezeti klímájáról, gyerekeknek is ajánlott. A közelben pedig van egy lápot bemutató tanösvény, szigorúan csak a kijelölt helyen lehet bejárni, nem olyan hosszú túra, érdemes rászánni az időt. Az őriszentpéteri Tourinformban egyébként lehet kapni tájékoztatást a környék bejárható tanösvényeiről, melyek tematizáltak.

Őrimagyarósdon temetés volt, ezért az egész falu ott volt, bezárt az az egy bolt is ami működött, Viszákon álltunk meg egy frissítőre és csokira a boltban. Nehéz volt boltot találni ezeken a piciny falvakban. Kisrákos következett, majd Pankasz, Nagyrákos és Őriszentpéter.

Őriszentpéteren feltekertünk az alszeri Dobokay Lovasudvarba, ahol véletlenül a házigazdával is összefutottunk, Dobokay Péter nagyon vendégszerető fogadtatásban részesített minket, mesélt versenyzői és lovastartói múltjáról, bemutatta nekünk állatait. Kedvet csinált nekünk a lovagláshoz, ezért másnapra 11 órára egy túralovaglást beszéltünk meg vele.

Október 1. (szombat)

A szállásnál összepakoltunk és kijelentkeztünk, majd a vásároltunk termelői szörpöt a helyi termelői piacon és ezt követően a lovasudvarba mentünk, ahol egy másfél órás túralovagláson vettünk részt. A lovak nagyon fegyelmezettek voltak, lovaglási tapasztalat híján is nagyjából elboldogultunk, ehhez persze az kellett, hogy Dobokay úr menjen elő, a lovak pedig nagyjából követték is az első lovast, csak néha akartak legelészni a menetelés helyett. Egyszer egy vad is megijesztette őket, de nem történt semmi baj velünk. A kirándulás egyik legnagyobb élménye volt lovagolni, a lehetőséget pedig nagyon köszönjük Dobokay Péternek, csak ajánlani tudom őt, aki nagyszerű túravezetőnk volt (a fotó rólam készült).

Délután az aktív pihenés részt felváltotta a passzív pihenés. A szentgotthárdi termálfürdőben töltöttünk el három órát. A szauna rész és az uszoda rész tetszett, nem voltak sokan (talán a jó idő miatt) - bár a hasonló árkategóriában lévő sárvári gyógyfürdő jobb véleményem szerint.

Hosszúra sikerült ez a beszámoló, de úgy gondolom, hogy egy kész túratervet szolgáltat azoknak, akik az Őrség nevezetességeit meg akarják nézni. A látnivalók jelentős részét utazásaink érintették.