Különleges sportkocsikkal próbálkozik a Ferrari
A Ferrarinál most azon dolgoznak, hogy drámaian megnöveljék a cég nyereségét, és ehhez egy új módszert választottak. Olyan, nagyon kis sorozatú modellváltozatokat terveznek bemutatni, amelyeket könnyű drágán eladni, mégsem igényelnek hosszadalmas fejlesztést. Mint a most bemutatott három Monza változat, bár abban valószínűleg a gyáriak sem biztosak, hogy ez a húzásuk bejön.
Ezek mögött az az alapötlet húzódik, hogy a nyolcszáz lóerős 812 Superfastból, amely alaphelyzetben kétüléses, orrmotoros, V12-es utcai kupé, készíthetnek olyan, szélvédő nélküli, elsősorban versenypályára való kivitelt, ami a Ferrari legelső autóit idézi. A példaképek között az 1948-as 166 MM Barchettát és az 1954-es 750 Monzát említették, bár ez utóbbi legfeljebb formai példa lehet, hiszen ez volt a Ferrari egyik, manapság agyonhallgatott négyhengeres modellje.
Bár a modern Monza változatokat zárt körben mutatták be, néhány kép azért kiszivárgott róluk. Így kiderült, hogy készült egy vörös alapautó, valamint egy ezüstszínű, SP1 jelzésű együléses és egy fekete, SP2 jelzésű kétüléses példány.
Kifejezetten érdekes, ahogy a 812 Superfast alapvetően korszerű formatervén felbukkannak a múltidéző részletek, például a jellegzetes, krómcsíkkal kettéosztott kopoltyú a motorház és az utastér találkozásánál, a bukókeret-ház az ülések mögött vagy a gömbölyded hátsó sárvédőívek. Az összhatás kellemes, ha ezek nem is a legkényelmesebb sportkocsik a világon.
Valószínűleg csupa olyan embert hívtak el a két sportkocsi bemutatására, akik már bizonyították, hogy hűséges Ferrari vásárlók, és lehet esélyük kifizetni egy ilyen különkiadás árát. Hogy az mennyi, azt egyelőre nem tudjuk, de azon sem lepődnénk meg, ha euróban is hét számjegyű összeg lenne. Mindenesetre az információ visszatartásával azt elérték a Ferrarinál, hogy a potenciális vásárlókon ne kacagjon vinnyogva a világnak az a fele, aki átlátja, hogy itt tulajdonképp néhány levágott tetejű Superfastot próbálnak elsózni gazdag mániákusoknak, a reális ár sokszorosát számolva fel néhány műanyag díszítőelemért.
A Ferrari célja, hogy megkétszerezve nyereségét, elérje az évi 2 milliárd eurós szintet, de valahogy az az érzésünk, hogy amit most látunk, az már szemtelenül olcsó hozzáállás, ami nem feltétlen működik olyan jól, mint korábban az igazán alaposan egyedi igényekre szabott modellek, amilyen Eric Clapton SP12 EC-je vagy a tavasszal leleplezett SP38.
