És azt ismered, amikor a világ legnagyobb drogdílere versenyezni kezdett?

2018.01.20. 08:00
10 hozzászólás

Akárcsak a Breaking Bad, vagy a Stranger Things a Narcos is azután jutott el hozzám, amikor a többség már túl volt rajta. A sorozat jelenleg a harmadik évadánál tart, az első kettő Pablo Escobar felemelkedését és bukását meséli el, a harmadik pedig a halála után időszakról, és a rivális drogbárókról szól. Wagner Moura mint Escobar hibátlan, igaz, a helyi nézők kritizálták, hogy a brazil akcentusa nem autentikus a kolumbiai  Patrón  szerepével. Boyd Holbrook amolyan szegény ember Ryan Goslingja, mint drogrendész nem túl erős karakter, Moura Escobarja mellett kifejezetten halovány, viszont a cinikus, szénfekete humorral átszőtt narrációja utánozhatatlan hangulatot ad a sorozatnak.

Érdemes neki adni egy esélyt, Netflixen megy, vagyis, akinek van internete, az nézheti. A Trónok Harca rajongói még Pedro Pascalnak is örülhetnek, Oberin itt éppen egy kurvapecér drogrendészt alakít, a legjobb mellékszereplő. A sorozat maga sem tagadja, hogy ugyan történelmi ihletésű, de sok részletet, mint valós személyek neveit és helyszíneket megváltoztattak. Épp ezért érdekes, hogy a második évad hatodik része egy autóversenyzős jelenettel nyit, Pablo éppen az unokatestvérével, Gustavóval versenyez Reanult 4-esekben. A főnök veszít, ami később a történetvezetésben is visszaköszön, de nem ez a lényeg, hanem, hogy Escobar valóban súlyos benzinfej volt. Mondjuk volt miből.

Escobar autós karrierje is a Renault 4-esben kezdődött, olyasmi volt ez a típus Kolumbiának, mint Braziliának a Bogár, vagy a kelet-németeknek a Trabant. Mielőtt piti csempészből a kokain királyává vált volna, például ilyeneket is lopott. A versenyzés sosem a korlátlan teljesítményről szólt, a helyi szinten kultikus Renaulitókkal a Colombia Copa Renault 4-ben versenyeztek. A visszaemlékezések szerint Escobar az unokatesójával, Gustavóval csapatban indult a futamokon. Kettejük közül Gustavo volt a jobb sofőr, Pablóra középszerű, de motivált pilótaként emlékeznek az egykori versenytársak, neki az sem sokat segített a koncentrációban, hogy minden verseny előtt rápörkölt a zöldközi hengerre.

A Renault 4 kupán elméletileg csak gyári, és teljesen egyenlő képességű autók állhattak rajthoz, de már ilyenkor is voltak kicsit egyenlőbbek, például az Escobar-féle istállóban. Többen állítják, hogy a kanyarokban nem mozogtak túl fényesen a csapat autói, viszont az egyenesekben másnak esélye sem volt. Valószínűleg a motorokkal trükköztek, aztán lehet, hogy mindez a sértett riválisok kiszínezett visszaemlékezései, hiszen a gazdagokat minden játszótéren utálják. Márpedig akinek akkora a vagyona, hogy év végén könyvelési tétel a patkányok által a pincében megrágott bankó, arra mondhatjuk, hogy gazdag. És főleg: ki merte volna szóvá tenni?

Escobar hatalma csúcsán heti 105 milliárd forintnyi dollárt kaszált az orrbavalóból, vagyis még Mészáros Lőrincnél is többet keresett, ha pedig valakinek a lojalitására vágyott, bevetette a plata o plomo elvét. Ez annyit tesz, mint ólom vagy ezüst, mert akinek nem kellett a kenőpénz, az az ólomból kapott. Állítólag egyszer még rendőröket is lefizetett, hogy igazoltassák a fő riválisát, Alvaro Mejiát, így az nem ért a versenypályára időben. Egy versenyzőtársa, Julian Calle viszont úgy emlékszik, ugyan helikopterrel érkezett, az autóit pedig két kamion hozta, de a verseny után minden résztvevőt vendégül látott ebédre és egy italra, alkalmanként még nőkre is. Calle biztos volt benne, hogy mindenki tudott a kokainbizniszről.

1979-ben hat verseny után második volt a sorozatban. Egy újságírónak azt mondta, a szerencse teszi. Annak ellenére, hogy egészen hihetetlen vagyont halmozott fel, a Renaulitót nem tudta elengedni, az egykori barátok szerint nem ritkán adott luxusautókat egy-egy jobb állapotú 4-esért cserébe. Még amikor 1974-ben először letartóztatták, akkor is egy zöld Renault 4-est vezetett.

Habár a kompakt Renault volt a kedvence, Pablo egyszer benevezett egy Porschéra is, egy elég különlegesre: Emmerson Fittipaldi korábbi versenyautóját vette meg. Ez egy 911 RSR volt, 1973-ból, és az egyik legritkább Porsche, mindössze tizenöt darab készült belőle IROC sorozat számára. A háromliteres bokszer itt éppen 315 lóerős volt, kibelezett, lekönnyített bódéval, komoly szélesítésekkel. Jerry Seinfeld főállású komikus és mellékállású Porsche-bolond két éve 2 millió dollárért adta el az RSR-jét, Escobar idején sem volt éppen olcsó játék. A drogbáró később vett egy 935V-t, amelyet a lámpák nélküli orr miatt Slantnose-nak neveznek. Ez is bokszer, ez is három liter, de turbóval megfújva, több mint 560 lóerővel.

Nem csak a garázsban tartotta a kocsit, versenyzett is vele, egyszer például fogadott Ricardo Cuchilla Londonóval, kora egyik legjobb kolumbiai versenyzőjével. Pabló városa Medellin volt (ezért hivatkoztak a szervezetére Medellin-kartellként), és az itt megrendezett hegyi felfutón Londono is indult. A legenda szerint a Pablo azt mondta a profi pilótának, hogy akármilyen időt fut, ő 15 másodpercen belül lesz. És megcsinálta: 8 másodperccel a bajnok után ért fel.

A kartell meglátta a lehetőséget a versenyzőben, na nem a versenysikerekre, hanem az autóversenyzők népszerű melléktevékenységére, a pénzmosásra gondoltak. Londono egészen az angol Ensigno csapatig jutott tesztpilótaként, 1981-ben övé volt az ötödik legjobb idő a Brazil nagydíj szabadedzésén, annak ellenére, hogy rém gyenge autóban ült. A levegőben lógott, hogy indulhat a futamon, ám amikor Ecclestone rájött, honnan kapja Londono a hátszelet, megijedt, hogy a kartellel hozzák összefüggésbe a mindig tiszta és becsületes Formula-1-et.

Londono egy ütközésre hivatkozva végül nem kapta meg a szuperlicenszet, így az Egyesült Államokban versenyzett többnyire F2-ben, de megfordult más sorozatokban is. A pilóta valahogy vonzódott a kétes hátterű alakokhoz, a versenyzői karrier után furcsa nyugdíj-kiegészítést választott: repülőket adott bérbe kábítószercsempészeknek. 2009 júliusában valakinek fennakadást okozott az ügymenetben, aki ezt tizenkét lövéssel torolta meg. 

A neten bele lehet futni még olyan képekbe, ahol Escobar különböző Porschékat vezet, de a Hacienda Napolesen tartott gyűjteményébe más is befért. Ezt a birtokot 1979-ben több mint 60 millió dollárért vásárolta, a 3000 hektáros ranch-en reptér, gokartpálya, állatkert, sőt, még egy nőgyógyászati rendelő is volt. A hely szellemiségét a kapu szimbolizálja a legjobban: a bejárat fölé azt a Piper Super Cub PA-18-ast emelték, amellyel Escobar az első mázsát repítette Miamiba. Nem felejtette el, honnan jött, de főleg volt humorérzéke. 

1989-re Escobar napi 15 tonna kokót csempészett az Államokba, a szerhasználók 80%-a az ő utcáit szívta. A világ hetedik leggazdagabb emberévé vált, mindent megvehetett, ami pénzért kapható volt, csak a biztonságot nem: a Los PEPES nevű félkatonai szervezet (Perseguidos por Pablo Escobar – emberek, akiket Pablo Escobar meggyötört) merényleteket követett el ellene, és a rivális Cali kartell is terjeszkedni akart.

A Los PEPES nem sokkal a főnök halála előtt felgyújtotta az egyik garázsát a Nápoles birtokon, egy 356-os Porsche és egy Pullman 600-as Merci, és jó pár Renault 4-es is áldozatául esett a tűznek. Ironikus választás a 600-as Merci, hiszen a kor diktátorai mind ilyennel jártak, ők csak annyiban különböztek Pablótól, hogy valószínűleg kisebb volt a hatalmuk: amikor Escobart 1991-ben letartóztatták, sikerült elérnie, hogy a maga által épített luxusbörtönben élhessen, aminek 5 kilométeres körzetébe rendőr még csak a lábát sem tehette be.

Több, számomra felismerhetetlen amerikai autó roncsa is látszik a képeken, ami viszont érdekes, az az 1928-as Cadillac V8 Town Sedan, amelynek történeti értékéhez sokat hozzátesz, hogy Al Capone is ilyennel járt, Escobar pedig felnézett az amerikai előképére. A tökéletes hasonlóság kedvéért még állítólag rá is lőtt a Caddyre, hiszen a gengszterautó golyónyomokkal autentikus.

Nem volt válogatós, olyan autókat vett, amelyek tetszettek neki, még egy 1978-as Simca 1000 is a gyűjtemény része volt, ezzel szintén versenyzett. A Hacienda Napolest a Patrón halála után évekig pusztította az enyészet, és ma sincs ez másként, csak a város élelmes módon látogathatóvá tette, és 15 dolláros belépőt szednek a kapuban. Az elpusztított autók roncsai a kiállítás kiemelt részét képezik, ha arra járnak ne hagyják ki.

Escobart 1993 december másodikán érte utol a végzet, menekülés közben, egy medellíni ház tetején. A temetésén 20 ezer ember vett részt, sokan szerették, mások gyűlölték. Végtelenül kegyetlen, ellentmondást nem tűrő zsarnok volt, ha kellett utasszállító repülőt robbantott fel, máskor gerillákat fizetett le, hogy megrohamozzák a bíróság épületét, de fejpénzt adott minden meggyilkolt rendőrért is. Akik kedvelték, gyakran azzal érvelnek, hogy kórházakat, iskolákat épített, támogatta a szegényeket. Arra a kérdésre, hogy milyen volt Pablo Escobar, valószínűleg annyi választ kapnánk, ahány medellínit megkérdezünk. Egy biztos: ő volt az, aki egyszer a kandallóba dobott 2 millió dollárnyi bankót, hogy ne fázzon a kislánya.