Miért halnak meg az utcai versenyzők?

2018.07.15. 00:14

A múltkori TT elemzős cikkemből kihagytam egy fejezetet, mert lényegtelennek ítéltem. A címe az lett volna: az elengedés művészete. Leginkább William Dunlopnak szenteltem volna, és bölcs gondolatának, mely szerint visszalépett a 2018-as TT-től, és minden bizonnyal visszavonul.

William Dunlop a múlt héten halálos balesetet szenvedett a Skerries 100 edzésén.

Utolsó igazi nagy sikerét 2014-ben érte el a North West 200-on, amikor megelőzte öccsét, az azóta legendává érett Michael Dunlopot, és elhappolta orra elől a győzelmet a superbike kategóriában. Ez egy időre kapcsolatukat is megbélyegezte, Michael első kirohanásában bátyjának ugrott, és azt állította, megszegte apjuk – a korábban ezen a pályán elhunyt Robert – intelmét, mely szerint egymás ellen soha ne merészeljenek vérre menő harcot vívni a pályán. William ezt igazságtalannak tartotta, és több mint egy évig nem beszéltek. Utólag Michael is bevallotta, az atyai intelmet pszichológiai hadviselésként vette elő, nehezen viselte a vereséget. A kapcsolatuk a 2015-ös TT-n rendeződött, amikor William bukását követően Michael félbeszakította saját mért körét, megállt testvérénél, és a mentőknek segítve cipelte a hordágyat.

William karrierje sajnálatos módon testvérével ellentétesen alakult, az eredmények egyre elmaradtak, az utóbbi időben pedig kiesett az elit versenyzők köréből. Nem ismertem, nem beszéltünk soha, így nem tudok történetekkel előállni, de az egyik legintelligensebb, legnormálisabb arc hírében állt.

Igazából meg sem lepődtem, amikor bejelentette, családi okok miatt kihagyja a TT-t, és elgondolkodik karrierjének befejezésén. Mint utóbb kiderült, gyermekének anyja ismét várandós, és gondok akadtak a babával, így mellette szeretett volna lenni. Az utóbbi időben egyre többet lehetett hallani William depressziójáról, melyet a sikertelenség okozott, szinte biztos voltam benne, hogy megjött a józan esze, és hagyja az egészet a fenébe.

Bevallotta, egy ideje komoly gondjai vannak mentálisan, és közel sem biztos benne, valaha motorra kíván még ülni, vagy sem. Így amikor érkezett a hír, hogy rajthoz áll a Skerries 100 futamon, értetlenül bámultam magam elé. A motorversenyzés nem smafu, az utcai pedig játék a tűzzel. Azt gondolom nincs ember a földön, aki kicsit is hiányos mentális állapotban képes lenne teljesíteni egy utcai motorversenyt.

Azt gondolom, hiba volt Williamet újra motorra engedni, miközben a fél mezőny és szervezőbrigád tudta, hogy épp a saját démonjaival küzd, és sokkal inkább saját magának szeretne bizonyítani.

Nem azt állítom, hogy mindenki hibás, és fel kell kutatni a felelősöket, sem azt, hogy be kell szüntetni az utcai motorversenyzést, mindössze annyit, hogy bizonyos dolgokat komolyabban kellene venni, és néha szükség lenne a versenyzők körül egy mentális fékre.

Esete talán intő példa lehet mások számára is. William temetése szerdán volt.

Nyugodj békében William.