2016.05.01. 06:42

Azt mondták, mutatnak majd rádió távirányítású fűnyírót. Hmm, érdekel. Mondták, benzinmotoros és lánctalpas, ráadásul ki is próbálhatom. Megyek már, megyek!

Ahogy azt manapság mondani szokták, ha a pasid sosem vágyott távirányítós tankra, akkor csajod van. Én az a fajta vagyok, aki amióta állva pisil, folyamatosan vágyik távirányítós harckocsira, repülőre, Birodalmi Lépegetőre, mindenre és bármire. Hogy a francba tudtam volna ellenállni egy olyan meghívónak, ahol egy lánctalpas fűnyíró távirányítóját nyomja a kezembe a magyar forgalmazó. Oké, nem lánctalpas, hanem gumihevederes, de az majdnem ugyanaz.

Volt egy kis petting, mielőtt kinyitották a furgon ajtaját, amiben a távirányítós fűnyíró, még inkább mindentnyíró, sőt  méginkább az Irtózatos Cséphadaró volt lenyűgözve. Kell is az embernek egy kis fűnyírásügyi szakoktatás, mert a hozzám hasonló koca-gyeptrimmelők simán azt hihetik, a fűnyíró az fűnyíró, oszt kész. Oké, a damilos vagy késes fűkaszát ismerem, és szükség esetén használni sem félek, de ennél sokkal többet nem tudok a témáról.

Először egy AS 510-est ereszthettem rá a magas fűre. Hiába na, ezek nem a barkácsáruházak alsó árkategóriás termékei, és ez nem csak abból derül ki, hogy önjáró már ez a kis fűnyíró is. A katalizátoros, kétütemű motor az AS-Motor saját terméke, hat lóerő már nem csak arra elég, hogy csuklás nélkül bedarálja a magasabb füvet, de akár 4 km/órával is tudja mozgatni a gépet.

De leginkább nem is ezeknek, hanem a golyóscsapágyas kerekeknek volt köszönhető, hogy az ember már tolás közben is érezte, itt nem egy nájlonból fröccsöntött hitvány kis kerék forog a vas pálcából készített tengelyen, mint egy pár tízezer forintos fűnyírónál. A mulcsoló fűnyírók mögé nem muszáj gyűjtőtartályt akasztani, ezek olyan finomra vágják a füvet, hogy azt nyugodtan a réten lehet hagyni, a gyorsan elrohadó finom szálak tápanyagul szolgálnak a fűnek, és a kiszáradástól is megóvják a gyepet.

Ezután jöhettek a keményebb gépek. Ezek is önjáróak, van, amelyik nagyobb szálakat hagy maga után – ez takarmánynak is jó lehet, de van, amelyik a derékig érő gazt egészen apróra darabolja. Az AS 63 akkorára összehajtogatható, hogy akár egy nagyobb kombiba is befér, kábé 70 kilós, tehát két felnőtt ember ki is tudja emelni a kocsiból. A nyírási magassága fokozatmentesen állítható, természetesen ez is önjáró gép. A pengék egy külön hajtáson keresztül kapják meg a motor forgó mozgását – mivel nem közvetlenül a főtengelyről van hajtva, egy esetleges durva ütközés egy vastagabb rönkkel vagy sziklával nem töri ketté a drága főtengelyt.

A dupla pengék apróra csapkodják a zöldet, a méteres gazban úgy lehet haladni egy ilyen erős géppel, hogy a lépést tartani sem olyan egyszerű vele. Ráadásul nagyjából három, fűkaszával birkózó embert is ki lehet váltani vele, annyira hatékony. Kaszabolás közben olyan sokat megtudtam a fűnyírásról, hogy lassan kénytelen vagyok azt hinni, a rét és a gyep karbantartása nem is munka, hanem művészet. Koszos, és fárasztó, de művészet.

Aztán a furgon mélyéről gombnyomásra felbődült a 438 köbcentis, négyütemű Honda motor, életre kelt az AS750RC - a típusszámban az RC a Remote Controlra, azaz a távirányításra utal. Nem csak akár 300 méterről irányítani, de elindítani és megállítani is a professzionális, ipari távirányítóról lehet a hernyótalpas szörnyet. Persze addig, amíg csak tolat lefelé a rámpán, még egészen cuki, a vágóasztal narancssárga fényezése sem figyelmeztetésnek, mint inkább tekintetet megragadó dizájnelemnek tűnik. Pedig ennél a gépnél a rikító szín olyan, mint a nyílméregbékák feltartott ujjként figyelmeztető színkombinációja: ne gyere közelebb, ha kedves az életed!

Amint lecsoszogott a rámpáról és irányba fordult a gép, meg lehetett nézni közelebbről, mit is rejt az orrára szerelt nagy szerkezeten lógó gumirojtok és láncok függönye. Úristen, Szűz Mária, Szent József és valahány név a naptárban! Ami itt, a forgódobra szerelve lifeg, az még így, nyugalomban is félelmetes, mit csinálhat ez a rakás láncon csüngő, masszív acélpenge mikor megpörgetik? Jobb is, ha az ember az ilyesmit messziről (akár 300 méterről) irányítja, ez felzabál mindent és bármit, ami az útjába kerül.

Könyörtelen célszerszám ez, már a kiállásából tudja az ember, minden okkal van ott, ahol. Első blikkre is lejön: lapos a szerkezet, stabil, mint Matolcsy széke. Ez nem fog egy elrontott manővertől egykönnyen felborulni, több kell hozzá. Mondjuk, ha borul, jobb nem az útjában lenni, egy ekkora dög nem az, amit az ember szeretne, ha maga alá gyűrné. És itt most a fűnyíróra gondoltam, hiszen 340 kiló ki tudja szorítani az emberből a levegőt – de legalább a forgó kések nem kaszabolnak ilyenkor mindenfelé, a beépített dőlésérzékelő magától leállítja ilyenkor a gépet.

Mivel a berendezést olyan terepre tervezték, ahol sok a terepakadály, domb, bucka, karistoló faág, no meg meredek emelkedő és lejtő, a távirányítós megoldás az ideális tuning a stabilitás növelésére. Mert hiába építik mélyre a hajtáslánc elemeit, ha az egész tetejébe odaül egy százkilós (vagy még nehezebb) operátor. Olyan magasra kerülne a súlypontja, hogy egy csomó helyen nem boldogulna el – így viszont a kezelő sétál a gép mögött, vagy messziről nézve pöckölgeti a joysticket, így az ideális balanszot nem rontja el, ráadásul plusz súlyt sem kell feleslegesen cipelnie a gépnek.

A hernyótalpakat nem közvetlenül a Honda motor hajtja, hanem a kezelhetőséget nagyban javító hidromotorok mozgatják. Nem egy száguldós fajta, 6 km/óra a maximális, folyamatos munkasebessége, ezzel a tempóval akár óránként 4500 négyzetméternyi dzsindzsát is felaprít. És itt mindent tessék szó szerint venni: kisebb cserjéket is maga alá gyűr, a nagy fordulaton kalimpáló kovácsolt pengék csak durva forgácsot hagynak maguk mögött. Az sem tragédia, ha kő kerül a gép útjába, azt is széjjelcsapja – persze a pengék nem erre vannak kitalálva, ha túl sok és túl kemény anyaggal találkoznak, ezek is kicsorbulnak. De pár csavar oldásával pillanatok alatt újat lehet szerelni a vágófejbe.

Azért most ne rohanjon mindenki a fűnyíróboltba, hiába tetszett meg nekem is ez a könyörtelen célgép, játéknak drága – igaz, munkaeszköznek viszont már simán megérheti, mert hiába a durván 9 és fél millás bruttó ár, vannak felhasználási területek, ahol visszahozza az árát. Ha nem így lenne, nem gyártanák.