Nem kéne az Audinak kevesebbet kajálnia?

A célpontot helyben Toppen af Danmarknak, azaz kábé Dánia tetejének/csúcsának hívják. Itt van a kisváros, amelynek kis üdülőterülete Tannisby – itt szervezik meg minden évben már vagy 40 éve a Tannistest nevű rendezvényt az Év Autója zsűrinek, ahol egy kupacban kipróbálhatják a következő szavazás esélyeseit. Annyira nem tiszták itt a viszonyok, hogy a navink nem is ismerte a településnevet, de ez érthető, ha mondjuk itthon az Alsó Dűlő típusú helyeket sem szokásuk mindig tudni.

Csakhogy ez a Felső Dűlő legalább 1700 km innen, és már rég beterveztük, hogy az akkor frissiben vett A6-ossal fogunk menni. Dani utolsó héten még állíttatott egy kicsit az adagolón, hogy a turbólyuk ne legyen Grand Canyon méretű – már az első métereken érződött, hogy ez sikerült. Ha nem is ment le a ma szokásos szintre a turbó késedelme, de már nem kellett kétezer fölé érni, hogy megjöjjön ereje. És ez jó.

Bár ha utazunk, ekkor ez sokkal kevésbé számít, csak falni kell a kilométereket. Berakod hatodikba, hátradőlsz és mész. Húsz éve még marhára nem volt evidens a hatodik fokozat, és bírja is a motor erővel, de például amikor a Volvo használta ugyanezt az öthengerest, ők csak ötös váltót adtak hozzá.

Az A6 csomagtartója meg is telt a cuccainkkal, elvégre több mint egy hétre csomagoltunk, vittünk meleg ruhát is bőven, mert bír itt hideg is lenni, ráadásul egy ránk leselkedő gálavacsorára még puccos szerkót is vittünk, két garnitúrányi fotós cuccal kiegészítve. Bepakoltuk még a Szigetszer-féle, szent Bahco racsniskulcs-készletet is, és ahol eddig ez ott volt, ott még semmi sem romlott el, vagyis az előjelek pozitívak voltak. Az A6 csomagtartója egyébként ránézésre nagy is, de ez főleg az alapterületére igaz, amúgy a roló meglepően alacsonyan van, egy nagyobb sporttáska épphogy elfért alatta.

Azt már tudtuk, hogy marhára vacak a világítása, de ez itt különösen súlyosan jelentkezett, mintha valami elnyelné belül a fényt, ennél kevesebb már tényleg csak egy fekete lyukból jön. Ha csak te vagy az úton, ez nem is zavaró, de amikor a környezetedben már meglehetősen sok a led-lámpás autó, marhára azt érzed, hogy vakon repülsz.

Az út első történése az volt, hogy megjött az Audi ereje. Volt egy pillanat, amikor odaszóltam Csikósnak, egyszerűen és jól érzékelhetően jobban kezdett menni. Nem sokkal később az is feltűnt, hogy sokkal jobban elkezdett füstölni gyorsításkor – ezt tudtam, hogy nem normális, korábban még le is videóztuk, hogy padlógázon is alig kormol Aztán később, amikor lerohadtam a száraz tankú Alfával, és Zsolték jöttek menteni, már láttam: nem is kell ahhoz négyezerig gyötörni a fordulatot, hogy hatalmas füst jöjjön belőle, tulajdonképpen már sokkal előbb megtelik korommal a kocsi alatt. Amikor már látszik a tükörben, akkor már rég rossz.

Bár tudom, hogy a majdnem 16 ezer tagú, haza Smoke and Charm közösség szerint ez imponáló, a németeknél és a dánoknál elég ritka az olyan autó, ami füstölne. Konkrétan az A6-osunkon kívül egyet láttam még az egész úton, de tény, hogy néha hunytam egyet az anyósülésen.

A túra legviccesebb szereplője egyértelműen az üzemanyagszint-jelző, amiről tudtuk, hogy beteg, de azért más ezt tudni, és más azt látni 40 km után, hogy üres a tank és ég a tankolj-lámpa. Zsolt aztán rácsapott egyet a műszerfal tetejére, lámpa el, mutató vissza. Kis idő után újra kiürül a tank, tanklámpa gyullad – ez még elmúlt egy újabb püfölésre, de harmadikra masszívan ott marad. Inkább megállunk tankolni, hogy lássuk, mik a perspektívák.

Nagy gáz nincs, pont 40 liter ment bele. Egyikünk sem tudta séróból, hogy hány literes a tank, végül 800 kilométer volt a maximum, amit egy szusszra mertünk menni, azt is inkább visszafelé. Most mesélte Dani, hogy amúgy 1400 kilométert is elmegy, úgy, hogy utánfutón húz egy Smartot –  kiszámoltam, ez a 80 literes tankkal kalkulálva maximum 5,7 litert jelent százra.

Ez nekünk nagyon nem jött össze, és valószínűleg a kormolásnak ehhez lehet némi köze. Amikor hazafelé, Németországban kicsit szégyellősebben vezettem, akkor volt a legjobb fogyasztásunk 6,2 százon. Ezt részben azért tettem, hogy ne kormoljam pofán a mögöttünk jövőket, másrészt volt egy csomó szakasz, ahol 120 körüli tempóval tudtunk haladni, a sebességkorlátozások nélküli autópályák hazájában. A koromhatárt könnyű volt belőni, mert amikor egy bizonyos mértéknél jobban odaléptem neki, mindig lemaradtak ezek a finnyás németek.

Természetesen voltak szakaszok, ahol behoztunk valamennyit a lassabb menésből, és ez az A6-os 140-180 között érzi a legjobban magát. Úgy 190-200 táján kezd el füstölni a hatodikban, ezt sem akartuk. De ez volt a kevesebb, ha reálisan nézzük, leginkább 140 környékén kocsikáztunk, ami Dániában inkább 130 volt. Nem mondom, hogy a többszörös fogyasztási világrekorder, Gerhard Plattner módjára autóztunk, de én kicsit így is sokallom az út végén kijött 6,68 literes átlagfogyasztást. Az Audi 3688 kilométert tett meg hiba nélkül – leszámítva a műszer sztrájkolását fél tank állás alatt.

Nem is számítottam másra, de más ezt sejteni, így viszont tudjuk, hogy valóban megbízható. Szegény Danival elkövettük a világtörténelem egyik legízléstelenebb tréfáját, hiszen ő tényleg úgy szereti az Audit, mint a saját gyerekét, már az első megállásunk előtt hívogatott minket, hogy minden oké-e? Gyorsan visszaírtam, hogy nem tudunk beszélni, mert épp dől a gázolaj a motorból. Itt kérek most elnézést tőle azért a pár percért, amíg felhívtuk, és megmondtuk neki, hogy marhára működik a kocsi, és működni is fog. Mondjuk mindent meg is tett érte, és pont arról beszéltünk Zsolttal, hogy megőrültünk volna, ha a hátsó gátlókat nem cserélteti ki, mert a hátulja tényleg iszonyatos limbózást művelt volna. És akkor a többi javításról nem is beszélve, egészen az ajtók alsó, gumi díszléceinek pótlásáig, ezeket Zsolt pattintotta a helyére indulás előtt.

Természetesen az A6-os a mai autók szintjén már nem teljesít, de a motorja halk, a váltója pedig zseniális. Az ülése már kevésbé, mert annyira hátrafelé lejt, hogy ez engem már zavart, de ha magasabbra állítottam, megoldódott ez a gond is. Ami még vezetés közben érződött úgy 110 környékén, hogy kicsit rázza valami a kormányt. Alapértelmezésben ez a gumik kiegyensúlyozatlanságára szokott utalni, és mivel a vásárláskor rajta lévő gumikkal nem volt ilyen probléma, csak mióta fent vannak az újak, valószínűleg segít egy kör a gumisnál.

A füstölés-kérdést még egy picit körbe fogjuk járni, mert ez túlzás, ki tudja, kilyukadt valamelyik cső, vagy akármi más is lehet a probléma. Az erő megvan benne fent is, az teljesen reális, amit a fékpadon mértünk. Az állítás után már nem is 141, hanem 148 lóerős volt a 2,5 TDI. Az állófűtést is életre szeretnénk benne lehelni, mert nincs csodálatosabb ilyesminél egy húszéves kocsiban, és akkor nagyjából elvégeztünk mindent, amit ezzel az autóval még érdemes.

Aki tehát ismeri a típust, kérem a szavazógépben jelölje be, vajon mit tartana reális fogyasztásnak ilyen használattal:

A Rulettkerék-Audi A6-ról szóló korábbi cikkeink itt találhatók.