Nagyon népszerű felsővezető lehetett Pehr G. Gyllenhammar, ha a Volvo Cars dolgozói ilyen nagy gonddal készítettek a főnök ízlésének megfelelő ajándékot egy kerek születésnapra. Egy kupé, ami mellett senki nem tudott megállás nélkül elmenni az esseni Techno Classicán.
A Bertone és a Volvo közös története ma már legenda. A svédek és az olaszok a hetvenes évek közepétől terveztek közösen autókat, de azt kevesebben tudják, hogy a háttérben a múltszázad egyik legjelentősebb autódizájnere, Jan Wilsgaard állt, ő határozta meg a Volvók formavilágát. Fejében több világ létezett egyszerre, megfért benne a P1800-akra is jellemző íves, könnyed vonalvezetés ugyanúgy, mint a mai autós fejekben a márkát meghatározó szögletesség, amely mellett ki is tartottak a kilencvenes évek végéig. Wilsgaard utolsó munkája a 850-es volt, mielőtt nyugdíjba vonult.
A radikális kockakorszak fontos típusa, a 700-as széria eredetileg a 200-asokat váltotta volna le, ám 1982-es megjelenését követően úgy döntött a Volvo, hogy marad mindkét modell és évekig párhuzamosan gyártották őket. Az olaszok mindkét sorozatból készítettek saját kupéváltozatokat, mindkettő ott állt az esseni Techno Classica Volvo Heritage standján. A 780-as 1985-ben, a Genfi Autószalonon mutatkozott be. A közönség imádta, hiszen ez az autó tényleg a hetesek maximuma, a svéd fényűzés maga, és míg a Csikós által megénekelt 262C-nek csak bizonyos karosszériaelemei térnek el az alapmodelltől, itt majdnem minden más.
Az idén harmincadik évfordulóját ünneplő Bertone-kupé a cég addig gyártott legdrágább autója volt, tervezésekor csak a hétszázas széria padlólemezét és hajtásláncát vették alapul, minden más csak erre a modellre jellemző. Élőben hosszú és lapos, alacsonyak a sárvédők, marcona az orr, szélesek a hátsó lámpák. Mai szemmel kicsit keskeny autó egy ilyen hetes, és az oldalról kisebb lemezfelületek miatt még jobban kitűnik, milyen nagy ablakai vannak egy ilyen régi Volvónak, és hogy ez mennyire hiányzik manapság.
Nuccio Bertone és csapata olyannyira a sajátjának érezte a 780 ügyét, hogy bár a svéd anyavállalat részt vett a tervezési folyamatban, azt maga Wilsgaard felügyelte, a gyártás a Bertone új grugliascói üzemében zajlott. Ide szállították a Volvótól a padlólemezt és a komplett motor, váltó, futóműelemeket. Ebbe is a hétszázasokból megszokott, kétliteres és kettőhármas turbó, a franciáktól származó, rossz hírű V6 szívó változata került. V6 turbó nem volt, mert a szűkebb motortérben túlságosan melege lett volna a motornak, viszont létezett 2,4-es, soros, hathengeres turbódízel verzió is a perverz vásárlók kedvéért.
A 780-as különkiadásokhoz méltó, megtartották benne a hétszázas széria radikálisan szögletes megoldásait és ugyanolyan az enyhén a vezető felé fordított középkonzol is, a beépített anyagok miatt mégis teljesen más autónak érezni, mint egy 740-760-ast.
Per-Ake Fröberg, a Volvo Heritage főnöke hosszan sorolja nekünk, mi mindent kellett egyedileg elkészíteni a legendás igazgató születésnapi autójához, hogy az még az alig egy hónappal korábban bemutatott, összesen csak 8500 példányban elkészült kupék közt is kivételes legyen. Sem ilyen harsány színárnyalat, sem hozzá passzoló, szintén élénkpiros bőrkárpit nem volt jellemző a márkára, ezért ezeket egyedileg gyártották le, hiszen az ünnepelt igazgató imádta a piros autókat. Ez még rutinfeladatnak tűnhet, de az utastér egyes műanyag burkolati elemei is pirosak. Őrület. Nem minden burkolat kapta meg az autó színét, de az ülés környéki műanyagok, a küszöb- és ajtóborítás olyan harsány és vidám, hogy hasonlót sem látni más autóban. Gyllenhammar 780 kupéját minden extrával felszerelték, amit akkoriban rendelni lehetett, de a kedvencem a digitális hangszínszabályzóval ellátott audiorendszer, amely igazi játékszer lehet útközben és annyira nyolcvanas évek, mint a Roxette.
A légkondicionáló elektronikus vezérlésű, de a skandináv dizájnnak megfelelő állítógombokkal kell segíteni neki. Ahol a mi 740-esünk műszerfalán a vekker mutatói percegnek, ott ebben az autóban a fedélzeti számítógép mutatja a fontos menetadatokat, például a fogyasztást. Kézi állítógomb tartozik hozzá, szintén a középkonzolon. Az ülések villanyosak, és van blokkolásgátló is.
Gyllenhammar évekig naponta járt munkába a fantasztikus ajándékkal, így gondolom akik látták reggelente megérkezni a gyárba, tudhatták, jó a viszonya a beosztottakkal. A Volvo múzeum tulajdonban lévő kupé orrában a korszak talán legjobb Volvo motorja, a 2,3 literes, sornégyes turbó lakik, jó mélyen benyúlik a tűzfal síkjába. Overdrive-val kiegészített kézi váltó tartozik hozzá, az autó pedig természetesen hátul hajt, mint minden akkori Volvo. Ez kombináció ma is bárkinek nagy örömet okozna, ha megkaparintana egy ilyen kivételes állapotban megőrzött 780-ast.
Nemcsak a féltve őrzött piros 780-as, de az idén harmincadik születésnapját ünneplő típus is valódi ritkaságnak számít. Itt, Németországban csak néhány eladó példányt találni belőle egyszerre, és bár az átlagos állapotúak 5 ezer euróért elhozhatók, egy gyűjtői példányért ennek a háromszorosát is elkérik. Gyanítom, az árak mostanában kezdenek majd meglódulni felfelé és kár is volna belegondolni, mekkora értéket képvisel ma a főnök autója, de az biztos, hogy a Volvo büszke lehet rá, igazi csúcstermék, valóban csodálatos darab.
