Magyarország biztonságosabb hely lett

2017.07.26. 09:16 Módosítva: 2017.07.26. 11:07

Ez volt a második alkalom, és sikerült az, amiért tavaly belevágtunk ebbe az egészbe: olyanokat behozni tréningre, akik egyébként a közelébe sem mennének ilyesminek.

A robogózás eljutott oda, hogy nem hóbort, hobbi vagy életforma, hanem racionális közlekedési eszköz, a racionális közlekedőt pedig az különbözteti meg a mániákustól, hogy nem mélyül bele a használaton túl - nagyjából ugyanaz a különbség, mint a vasúttal ingázó és a vonatbuzi között. A Totalbike-ot jellemzően az utóbbi típusnak írjuk, ezért hatalmas siker, hogy az előbbieket is sikerült behúznunk. Ha valakinek, nekik tényleg nagy szükségük van arra, hogy jó alapképzést kapjanak.

Általánosan elmondható, hogy minden nagyobb vezetéstechnikai képzés hasznos - sok szempontból mások, egy-egy gyakorlatot másként oktatnak vagy közelítenek meg, de egyformán hasznosak. A Totalbike Tréning egy olcsó villámképzés, két órába nagyon kevés fér bele, ezért a Hungaroring Motoros Akadémia oktatói a két legfontosabb feladatkörre koncentráltak, a kanyartechnikára és a vészfékezés/elkerülés párosra.

Mindkét gyakorlatsorban közös volt, hogy az első próbálkozások siralmasnak tűntek, aztán a vége felé már csak elvétve lehetett esésgyanús manővereket látni - vagyis a résztvevők meredeken fejlődtek ez alatt a rövid idő alatt is.

bazso_gabor
Bazsó Gábor követés

Beleizzadtunk a tudományba rendesen


Minden jó vezetéstechnikai tréning után azzal megy haza az ember, hogy mindenkinek kötelezővé kéne tenni. Autósból több hasonlón jártam már, sőt, életem első TC-s cikkét is ebből írtam (1. rész, 2. rész), voltam továbbá jeges- és pályatréningeken, és az autóvezetéssel el is boldogulok elfogadhatóan. 


Egyértelműen megvan, hogy mennyire sokat lehet egy jó tréningen tanulni, és azt figyeltem meg, hogy mi, újságírók, akiket bizonyos időközönként meghívnak hasonlókra, állandóan lelkesen megyünk, mert jók. Mert minden alkalom során megértünk vagy tudatosítunk valami újat, vagy felcsippentünk valami olyan technikát, amit nem tudtunk, vagy nem jól használtunk. 


Még egy alaptréning is sokat tud adni, ezért is húztunk el lelkesen erre a robogósra. Tíz éve motorozom kisebb-nagyobb megszakításokkal, egyszerre imádom mindennél jobban, és rettegek dermedten előtte-utána. Semmi pénzért nem szeretnék lemondani róla, de minden pénzt megadnék érte, hogy a gyerekem ne motorozzon majd. 


Ezt a lelket őrlő ambivalenciát lehet mindennél jobban csökkenteni azzal, ha az ember apránként, ahogy a csepegtetős homokvár épül a vízparton, rakosgat a tudásához. 


Megjárattam Aprilia Lajost, a TB24-et megjárt Kecskeméti Hentergőt, aki zokszó nélkül vette, hogy dicsőséges köridőfaragás helyett bóják között billegett egy órán át, hogy aztán versenyzői hévvel gázoljuk halálra a fékpontot a vészféktudományi képzésen. Nagyon klassz volt, megyünk még.

Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha nem a bóják közé rombolnak be a fékgyakorlaton, hanem élesben adják elő ugyanazt egy furgon hátuljával. A harmadik-negyedik nekifutásra viszont mindenki stabilan meg tudott állni, sokat fejlődtek a fékerő felépítésében és a helyes testtartásban is.

Egy óra alatt nem lehet tökéletesen elsajátítani azt, amit Marc Márquez is évekig tanult, az alapokat viszont le lehetett rakni, vagyis hogy nem terheljük a kormányt, viszonylag nyújtott marad a kar, egyenletesen építjük fel a fékerőt, aztán csúszáshatáron belül tartjuk a kerekeket.

A szlalomgyakorlatok magyarázását is elég messziről kellett kezdenie Instruktor Robinak, a végére viszont mindenki rendes tempóval le tudta fűzni a szlalompályát, megvolt a testsúly áthelyezése, lassú motornál a robogó lenyomása és az irányított tekintet - alapszabály, a motor odamegy, ahová nézel.

Sajnos félidőben lecsapott a vihar, így a második és harmadik csoport tréningje elmaradt - már egyeztetjük az augusztusi pótidőpontot, ahol további két csoportot is indítunk azoknak, akik erről lemaradtak.