Rossi behúzta pályafutása egyik legszebb győzelmét

2017.06.27. 09:57

Az évtized versenye, így jellemezték a vasárnapi, asseni MotoGP futamot. Pedig kérem, higgyék el, nem történt semmi különös, csak újra Valentino Rossi nyert, bő egy évvel utolsó diadalát követően. Ennyi, semmi több, ezért egyetlen verseny sem kaphat évtizedre szóló címet. Tény, Rossi közönségkedvenc, milliók járnak miatta futamokra, őt akarják látni győztesként, a dobogó tetején, de attól, hogy összejön számára a hétvége, még nem az asseni futam lesz a legjobb.

Igen, zavarnak a nagy kijelentések, zavarnak az indokolatlan kijelentések, amelyben a rajongás határozza meg a véleményt. Most pedig elmondom, hogy számomra miért vált Assen az évtized versenyévé.

Valentino Rossi harmincnyolc éves. Első győzelmét, a brünnit, húsz éve és háromszáztizenhárom napja szerezte, amikor Bill Clinton volt az amerikai elnök, Borisz Jelcin meg az orosz. Rossi így beállította minden idők leghosszabb győzelmi sorozatát, és megszerezte száztizenötödik futamgyőzelmét.

De nem, még ez sem teszi Assent az évtized versenyévé.

Az már inkább, hogy a nagyobbik lányom, a hétvégén volt tíz éves. És képzeljék, pont tíz éve, úgy néztem az asseni versenyt, hogy az egyhetes gyereket közben a vállamon büfiztettem, figyelve arra, hogy háttal legyen a tévének. Rossi nyert, ha jól emlékszem, az ikonikus Fiat 500-as speciális fényezéssel. A lányom, a mostani futam alatt mellettem ült, szegény épp gipsszel a lábán, és mikor elmeséltem, felnevetett, majd állította: most is nyernie kell. Ez volt az a pont, amikor eleredt az eső, de a gyereknek végül igaza lett.

És ott van még sok, kevésbé személyes, mégis igen fontos tényező.

1999-ben, Valentino Rossi első helyről kezdte meg a Holland Nagydíjat, és eszméletlen csatát vívott Loris Capirossival az első helyért. A bajnokságot ugyan nyerte, de a futamon veszített, mégis élete egyik legnagyobb csatájaként tartja számon. Úgy vallott erről – „van egy pillanat, amikor az agyadban kicserélnek egy chipet, elvésznek a józan gondolatok, csak a győzelemre koncentrálsz.”

A vasárnapi csata pont ilyen volt. Valentino Rossi legnagyobb vágya megszerezni pályafutása tizedik világbajnoki címét, és azt hiszem, egyre kevésbé fedi ennek indokait homály. A tizedik címet néhai barátjának, Marco Simoncellinek ajánlaná.

Ebben a kiélezett helyzetben kockára tette gyakorlatilag minden bajnoki cím körüli vágyát, mert az a bizonyos chip vasárnap újra kicserélődött. Még az sem érdekelte, hogy a győzelemért egy olyan kibiccel kell küzdenie, mint Danilo Petrucci, akinek veszítenivalója nem volt, és élete első győzelmét szerezhette volna meg.

Az utolsó nyolc körben, szemerkélő esőben, szinte életveszélyes próbálkozásnak tűnt slick gumival a pályán maradni. A slick addig jó, amíg forró, de arra nem volt garancia, hogy melyik körben veszítenek hirtelen tapadást. Egyszerűen fogalmazva orosz rulettet űztek.

Kettejük esőben bemutatott ámokfutását talán jól érzékelteti, hogy a győzelemért addig szintén csatázó Márquezt, végül öt másodperccel verték a vizes pályán. Rossi pontosan tudta, más esélye nincs, motort nem cserélhet – eddig szinte soha nem jöttek be motorcserés számításai – így Le Mans után ismét képes volt beláthatatlan kockázatot vállalni. Harmincnyolc évesen, eszméletlen sikerekkel és zavarba ejtő bankszámlával a háta mögött semmi más nem érdekelte, csak hogy meglegyen a futamgyőzelem. A verseny után elmondta: „ez hajt húsz éve, ez a néhány óra, amit egy nyertes verseny után érzek.”

Assen régen jól tapadt, még esőben is, de a Moto3-as kategóriában épp harmincketten buktak a vizes pályán a szombati edzéseken, ezek után senki nem lehetett igazán nyugodt. Ezzel megmagyarázható, miért lehet Assen az évtized versenye.

Áttérve a kissé racionálisabb, kevésbé érzelmi alapokon nyugvó vonatra, mindenki sejtette, hogy az új vázzal Rossi ismét képes lesz visszatérni. Ugyan újnak mondják, és írják, mégis sokan úgy vélik, hogy a tavalyihoz sokkal inkább közel áll, ha nem ugyanaz, és csak a Yamaha kommunikáció mutatja be újnak, mert hivatalos információk alapján kijelenthető, Rossi kérését elutasították, amikor az olasz megpróbálta visszakérni a tavalyit.

Az új vázzal, ezzel szemben rögtön úgy érezte, működhetnek a kemény keverékű hátsó abroncsok, így Hollandiában már ezt használta. Nem mintha ez sokat számított volna az utolsó körökben. Danilo Petrucci ismét remekül motorozott, és a Ducatinál talán egyre többen gondolják úgy, megérné indítani jövőre egy harmadik gyári motort is, amennyiben képes kiegyensúlyozottan teljesíteni.

A harmadik helyért csatázó Honda duó is szép versenyt produkált, Crutchlow meglepő módon sikeresen felvette a kesztyűt Marc Márquezzel, talán boldogságában, hiszen a hétvégén újabb két évet hosszabbított a Hondával, és ezúttal HRC szerződést kapott, amely a gyár szerint annyit jelent, mintha egy harmadik gyári motorral szállna harcba.

A verseny legfurcsább bukását elszenvedő Maverick Viñales ugyan elveszítette összetett béli elsőségét, de nem bánkódott különösebben. Amiatt talán már inkább, hogy fogalma sem volt arról, mi történhetett, miért eshetett el? Kívülről mindössze annyi látszott, hogy a sikánban elmegy a motor eleje. A következő pillanatban már a földön volt.

A Ducati számára kissé keserédesen zárult a hétvége, mert bár dobogóra egyik versenyzőjük sem állhatott – Lorenzo körhátránnyal épp csak egyetlen pontot szerzett, Dovizioso két csodálatos győzelem után csak az ötödik helyen ért célba. Az eső előtt ugyan nem lehetett volna kizárni a mesterhármast, de az olasz nagyon intelligensen a célba érkezést választotta. Életében először vezeti a királykategória bajnokságát, célja pedig csak annyi, hogy megpróbálja a lehető legnyugodtabban kezelni a helyzetet.

A verseny talán legnagyobb vesztese Johann Zarco volt. A francia egy eszméletlen pole pozícióból várhatta a rajtot, és sokan már a győzelmére dörzsölték tenyerüket, de a verseny azért mindig más. Nem kérdés, óriásit csatázott Rossival, de az incidens ezúttal sem maradt el a két versenyző között. Zarco hibázott, és kis híján kilökte Rossit. A manővert követően alaposan visszaesett, az eső eleredtével pedig kiment kereket cserélni. Utólag már érezte, túlaggódta a kérdést, helyette kockáztatnia kellett volna, így mindössze a tizennegyedik helyen ért célba.

Ha külső szemlélőként figyeljük az eseményeket, nyugodtan állíthatjuk, 2017-ben eddig Dovizioso motorozott a legkiegyensúlyozottabban. Tény továbbá az is, az idei bajnokság nemcsak nyitott, hanem kellőképp kiszámíthatatlan, egyik hétről a másikra minden a feje tetejére áll.

Nyolc verseny után az első négy versenyző 11 ponton belül van, amely bámulatos. Dovizioso az élen 115 ponttal, mögötte Viñales 111-el, őt követi Rossi 108-al, majd Márquez 104-el.

Röviden ennyi, egy hét múlva Sachsenring, ami Rossi szerint inkább egy gokart pálya, mintsem MotoGP. Persze, mert nem látta még a kecskeméti arénát, és a Totalbike24-et.

MotoGP Assen 2017
Végeredmény
1. Valentino Rossi ITA Movistar Yamaha MotoGP
2. Danilo Petrucci ITA OCTO Pramac Racing
3. Marc Márquez SPA Repsol Honda Team
4. Cal Crutchlow GBR LCR Honda
5. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
6. Jack Miller AUS EG 0,0 Marc VDS
7. Karel Abraham CZE Pull&Bear Aspar Team
8. Loris Baz FRA Reale Avintia Racing