Motorod is milyen?

Teszt: Honda X-ADV – 2017.

2018.01.12. 06:08

Adatlap Honda X-Adv (745 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 745 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 55 LE @ 6250 rpm
  • Nyomaték: 68 Nm @ 4750 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1590 mm
  • Ülésmagasság: 820 mm
  • Tömeg: 238 kg
  • Tank: 13 l
  • 3 749 000 Ft

Aki a Honda X-ADV-et először látja, és a forma befogadását szemből nézve kezdi, körbehaladva elérkezik a pillanathoz, amikor minimum egy halk „ezmiazanyád” kiszakad belőle. Aztán ízléstől és vérmérséklettől függően feszületért, szentelt vízért és fokhagymáért nyúl, vagy éppen térdre borul és heves bálványimádatba kezd. Egy biztos: ilyet még nem láttál ezelőtt.

A terepes (kinézetű) robogó nem egy világújdonság: a Yamaha BW's, MBK Booster, Gilera Stalker, Gilera Typhoon meg a többiek ebben a furcsa, de menő kategóriában indultak már évtizedekkel ezelőtt is. De ekkora terepes robogó még nem volt. Ráadásul komolyan vették a terepességet, bütykös gumik, minden porcikájában az új Africa Twinre utaló dizájn, valódi endurókat idéző alkatrészek.

Az olasz fejlesztőrészlegnek kellett is brusztolnia rendesen, hogy ne csak egy koncepciómotor szülessen a dologból. Ha hihetünk a legendának, a Honda olaszországi fejlesztőközpontjában aktív dizájner, Daniele Lucchesi agyából pattant ki az alapötlet, és naná, hogy nő van a dolog mögött, a csajával próbált meg legurulni egy robogóval egy görög tengerparti szakaszra, mert úgy gondolták, kapcsolatépítéshez kitűnő helyszín lehetne. Csak ugye a robogók nem barátai sem a köves-sziklás partnak, sem a homokos fövenynek, csak a nyűg meg a baj volt vele. És akkor felvillant a nagy teljesítményű ledes fényszóró Daniele fejében: a világnak terepezésre is képes nagyrobogóra van szüksége.

A japán központban nem érezték át a problémát (többet kellene a tengerpartra fuvarozni a csajaikat), és inkább hülyeségnek tartották az enduro és a kimondottan városi felhasználásra optimalizált robogó összegyúrását. De bármennyire is marhaságnak tűnt az ötlet, a City Adventure Concept elég ütősen nézett ki, és sokakkal együtt én is azt mondtam, basszus, ez kéne.

Naná, hogy kéne, egyszerűen menő dolog egy terepes jármű. És azért valljuk be, valóban tud haszna lenni a nagyobb hasmagasságnak, a hosszabb rugóútnak, a rossz utakat kisimító futóműnek. Igen, akár egy városi robogónál is. Akinek ütött már fel az első villája egy kátyúnál vagy akadt fel a blokk, vagy a burkolat alja, mikor járdára hajtott fel, annak nem kell sokáig magyarázni.

Nem csak pofára endurós, az X-ADV rugóútjai valóban hosszabbak, mint a vele rokon Integra, vagy három centivel többet mozognak a villák, a hasmagassága 162 mm – nagyon magas járdaszegély kell ahhoz, hogy megkarcoljuk a motorvédőt. Az első fékek az Africa Twinről ismerősek, jól is jön a dupla tárcsa (természetesen ABS-szel), mert a kalandrobogó nem egy szálkás izomzatú túlélőmester, 238 kilós menetkész tömegével négy kilót ver az Africa Twinre. A fordított villa masszív cucc, 41 mm átmérőjű csúszószárak, állítható a rugó előfeszítés és a csillapítás húzófokozata is. A hátsó villa Pro-Link himbarendszeren keresztül nyomogatja az állítható rugóelőfeszítésű rugóstagot. Városban ez mind klassz, de durvább földút buckáin csapatva már fel lehet koccantani az első villát – de minden más helyzetben tökéletes.

A nagyvárosi Bear Grylls-ek számára tökéletes választás lehet. Úgy ugrathatunk át a fekvőrendőrökön, mintha valami kietlen kősivatag buckáin dobbantanánk. A haladók kicsit ki is állhatnak a nyeregből, hogy tökéletes legyen az illúzió, meg egy kicsit még menőbbnek és keményebbnek tűnjenek. Jó, nem a Párizs-Dakar, de Bear Grylls sem feltétlenül ment az Isten háta mögé egy-egy jó snittért.

A lábdeszkán amúgy nem lehet rendesen kiállni, túlságosan is elöl van az ilyen mutatványokhoz – aki nagyon erőltetné az expedíciós robogózást, vehet lehajtható enduro-lábtartót. Annyi off-roadozást viszont, amennyit a legtöbb BMW GS lát, ezzel is simán meg lehet oldani. A lényeg inkább az aszfalt. Ahhoz meg mindent patent, még egy hosszabb túrán is jól el tudunk fészkelődni, mert a lábfejet vagy négy pozícióban is nyugtathatjuk – sportosan, telitalppal, kanapérobogósan, akárhogy.

A motoron szétnézve, mindent megsimogatva az ember elégedetten csettint: baromi igényesen kivitelezett, a kúpos kormányrúdtól a masszív kézvédőkön, a dakaros gépek roadbook-olvasójára emlékeztető műszerfalon át a gyújtáskapcsolóig minden minőségi. Nincsenek csúnya műanyagok, sorjás öntvények, trehányan illeszkedő burkolatok, minden zavarbaejtően egyben van. Ezért is bántó, hogy a gázrugóval kitámasztott nyereg nyeklik-nyaklik, mint egy félbevágott tejfölös pohár. Amiben nem is az a bosszantó igazán, hogy nem illik az általános minőségérzethez, hanem hogy a nyereg a lecsukás közben simán lyuk mellé megy. Ha valaki nem elég figyelmes, vagy túl lendületes, széjjel is faraghatja a nyereg belső peremét – ahogy ezt pár korábbi tesztelő már meg is tette.

A nyereg egyébként széles, kényelmes két embernek is, és ami egy ilyen betondzsungelharcosnál igazán fontos, alatta akkora hely van, ami simán lenyel egy teliarcos sisakot. A csomagtér megvilágítása kedves extra, a szivargyújtó-csatlakozó viszont fontosabb a napi hajszában okostelefonjukat fegyverként használó városi Rambóknak. Hasonlóan praktikus dolog a kulcs nélküli indítás is – nincs több zsebben kotorászás, kulccsal fényezés összekarcolászás. Tekerőgomb elteker, nyomógomb megnyom és már dohog is a vékettes. Izé, a sorkettes, csak ez is úgy szól, mint egy dögös vékettes. Imádtuk már az összes NC-rokonban, szépen szól a 270 fokkal elékelt sorkettes motor.

Nincs fejletépő száguldás, ilyesmit nem is vár az ember 55 lóerőtől. De a duplakuplungos automata váltóval egész lendületesen lehet gurulgatni, és ami a legfontosabb: nagyon, de nagyon kényelmes és kellemes a DCT. Akinek mégis nagyon ciki a dolog, vegyen fel sötét plexis sisakot, az pont úgy nehezíti a beazonosítást, mint a kuplerájból kimenekített politikus fejére borított zakó.

Én biztos, hogy ha csak egy, de új motorom lehetne, napi rohangászósnak ilyen DCT-s motort vennék. Mert olyan kényelmes, mint egy robogó, de ezerszer jobb használni, úgy vált és gyorsul mint egy rendes motor, ráadásul, ha nagyon akarom, manuálisan is válogathatok a sebességi fokozatok meg az üzemmódok közt. Mondjuk az X-ADV-nek kicsit átdolgozták az elektronikáját, másképp gangolgat, jobban hagyja kiforogni, mint mondjuk az NC750X. Nem óriási a különbség, de mégis, valahogy kevésbé volt selymes az élmény, különösen utassal volt hajlamos kicsit szögletesen viselkedni – a sisakok összekoccanását elkerülendő érdemes finoman a hátsó fékre simítva indulni.

A plexi magasságában állítható, az orr-idommal együtt egész jó szélvédelmet ad, hidegben a műanyag kézvédő tompítja a kézre áramló szél csípősségét. Egy rendes robogó sokkal jobban megvédi az embert a hidegtől-széltől, autókról felfröcskölő sártól – de hát a dögösségnek ára van.

Az endurós hasmagasság és a masszív futómű különösen rossz utakon teszi magabiztossá. Nagy jóság az, hogy tudjuk, egy randa kátyú vagy teherautók és buszok által felgyűrt úthullám nem lepi meg a motort. Nem csattan össze a villa, nem kell attól tartani, hogy a motor alja leér valahol. Érdekes módon éppen a döntögetés volt az, ahol kicsit legörbült a szám. Viszonylag mélyen van a súlypontja az X-ADV-nek, mégis kelletlenebbnek érződött, mint anno az NC750X. Talán a három centivel hosszabb tengelytáv lehet az oka, mert az X-ADV ülésmagassága egy centivel, a hasmagassága meg 3 mm-rel kisebb. 

55 lóerő (oké, 54,8) nem Paks2, de normális körülmények közt mindenre elég. Városban (különösen a DCT-nek hála) szempillantás alatt hagyja maga mögött a pirostól indulókat, megfutja a 170-et, tehát simán lehet vele autópályázni is. És ez mind fontos, mert ezek városi-elővárosi ingázós motorok lesznek, egy kicsi mindenből kijut majd nekik. Aki ilyennel tudja le a rohangászásait, imádni fogja, hogy bőven 4,5 liter alatt marad a fogyasztása, de robogóról átülve azért majd szokni kell a rendszeres láncápolást – igen, rendesen, lánccal hajtja a kereket.

Az X-ADV egyéniség, ezt senki nem vonhatja kétségbe. Az egyéniségnek ára van, 3 750 000 forintért lehet kalandrobogód. Ez durván egy millával kevesebb a szintén DCT-vel szerelt Africa Twinnél (bár azt mondják, Africát DCT-vel tényleg csak a metroszexuálisok vesznek), de majd egy millával több, mint az NC750X DCT, és az Integránál is bő fél millával többe fáj. Más gyártó robogóival és enduróival is el lehetne kezdeni összehasonlítani, de nem sok értelme van, hiszen ilyenje senkinek nincs, mind vagy robogóbb, vagy enduróbb.

Egy biztos, sokan rá fognak gerjedni a kalandrobogó műfajra – nem azért, mert valós szükségleteket elégít ki, hanem amiért annyi túraendurót meg SUV-t adnak el. És ezt más gyárak is így gondolhatják, hiszen a Kymco is megcsinálta a saját X-ADV-jét, nyakamat rá, hogy abból a tanulmányból is termék lesz.