Magazin: Arch Motorcycles

Az Arch motorjai többek, mint méregdrága alkatrészekből összehányt kirakati díszek. Ezt csak azután kezdtem felfogni, miután ott álltam mellettük. Egy magyar srác, Dani hívott meg a bemutatóra, aki Kaliforniában programozó, és mostanában fejezi be saját Arch KRGT-1-esének ergonómiai finomhangolását – ugyanis minden egyes példány a tulajdonoshoz igazítanak. Az KRGT-1 a cég első, és eddig egyetlen típusa, de idén további két új modellel bővítik a kínálatot.

A sztori úgy kezdődött, hogy Keanu besétált Gard Hollinger custom shopjába saját Harley Dynája pimpelésének szándékával. Aztán azon kapták magukat, hogy a Dyna már a KRGT prototípusaként szolgál. Pedig állítólag Gard elég sokat győzködte újdonsült üzlettársát, miért rossz biznisz motormárkát alapítani. Csakhogy Keanu nem üzletet lát a projektben, hanem egyfajta hagyatékot.

Egy Arch nyolcvanezer dollár körül mozog, tavaly kevesebb, mint harmincat gyártottak – ez szerintem még a Space X szomszédságában lévő üzem rezsijét se futja ki. Igazi megszállott mérnökök a legmodernebb marógépek segítségével gyártják a motor lehető legtöbb alkatrészét. Ryan Boyd, a cég CNC-zsonglőre beavatott néhány részletbe: a tankot két, egyenként nagyjából 120 kilós tömbből marják, a végén két darab, egyenként kétkilós alkatrész kerül a motorra.

Összességében a felhasznált alumíniumnak csupán a 10%-át építik be. Bár értelmetlennek tűnik a folyamat, mégsem az: marással érhető el a legnagyobb tervezési szabadság, és hozható létre a lehető legfunkcionálisabb alkatrész. Itt a tank is szoftveresen modellezett teherviselő elem. Mellesleg a Honda sem azért gyártott annak idején ováldugattyús motort, mert sok értelme lenne – inkább azért, mert meg tudták csinálni. Szintén marással készül a két részből álló faridom is, amelynek illesztése a vevő kívánsága szerint lesz látható vagy láthatatlan. Agyrém, nem?

Az Arch a performance cruiser kategóriába sorolja motorjait, melyeket lehet gresszíven is hajtani. Nagy vonalakban mint a Ducati Diavel, csak sokkal exkluzívabb. A futóművet az Öhlins az egyéni igényeknek megfelelően szállítja, a fékek a szintén svéd ISR termékei, a karbon felnik a dél-afrikai BST-től érkeznek – egytől-egyig versenymotyók. Hogy cruiseres üléshelyzettel és geometriával mennyire lehet lapra szerelni a méregdrága motort, számomra még kérdéses, mindenesetre az egyik gyári promóvideóban pályán csapatnak a KRGT-1-el.

Az S&S blokk 140-150 lóerős, ezt ma már a komolyabb túraendurók tudják. Azonban a 200 Nm feletti nyomaték is a kétliteres (2032 köbcentis) gépezet sajátja, ráadásul ezt az értéket már 3500-on leadja. Nem szívesen lennék hátsó abroncs egy ilyenen. Mellesleg a többi neves beszállító mellett a Michelin is kiemelten kezeli az Arch projektet – ők is szeretnének fürödni rivaldafényben.

Keanut láthatóan nyomasztotta a pózolás, mintha sajnálta volna, hogy ezen az eseményen a motorjai helyett ő a középpont. Pedig a továbbfejlesztett KRGT-1 (Euro4, ABS!) mellett két új modellt is bemutattak. Az 1S az acél csővázat és a blokkot tekintve megegyezik az előbbivel, a lengővillája viszont egykarú. Az üléspozíció és a formák sportosabbak, és szinte már túl sok rajta a karbon. Az összkép számomra mégis jóval összeszedettebb az alapmodellnél – míg a KGRT egy nagyon átalakított custom bike benyomását kelti, az 1S hunyorítva akár szériamotor is lehetne. Egy high-tech alkotóelemekből összerakott, döbbenetesen kidolgozott szériamotor. A kormány és lábtartó-pozíció alapján ránézésre biztosan le lehet róla térdelni, bár a tengelytávot látva nem ez lesz az ideális jármű sem a Kakucsringre, sem a Stelvio hágóra.

A szénszálazást a Method 143 nevű, félig-meddig koncepción tolták túl igazán – ennek már a váza is fekete aranyból készült. A szám a típusjelzésben a motor lökettérfogatára utal: 143 köbinch, azaz 2343 köbcenti. A szintén egykarú, műszaki műtárgynak is kitűnő lengővillát a MotoGP-ből ismerős svájci Suter tervezte. A cég nem csak alkatrészeket fejleszt az amerikaiaknak, ők látják el az európai disztribúciót is.

Tudván, hogy Keanu maga is pályázik, neki is pedzegettem a kérdést, példaként említve a KTM Super Duke méregerős, pörgős V-kettesét. Erre mondjuk elég fura arckifejezéssel reagált – vagy egyszerűen hülyének nézett, vagy a Suterrel közös jövőre gondolt... Annyit még megtudtam, hogy sportmotorokból az ezreseket szereti, és leginkább Laguna Secában szeret körözgetni. Dani még hozzá tette, hogy filmsztár létére sincs elszállva a való világtól. A hosszabb külföldi forgatásokon általában vesz valami használtat, majd a végén el is adja azokat. És otthon sincs nagy motorgyűjteménye, autóból is csak egy járkálós Porsche 911 áll a portán.

És van olyan ügyfelük, aki napi járkálósnak használja a KRGT-1-esét, aminek az Arch-nál kifejezetten örülnek. Hiszen nem azért ölnek ennyi energiát a motorok fejlesztésébe, hogy utána azok gyűjtők garázsainak mélyén porosodjanak. A gyártási volument az új modellek sem fogják nagymértékben emelni, ez a manufakturális folyamatok miatt nem is lenne lehetséges. A svájci kapcsolat révén az a gyanúm, fognak még komoly meglepetést okozni a motoros világnak.