Ma már kanapérobogóként gondolunk a Majesty-re, de nem mindig volt az. A 125-150-180-as vonulat volt a kicsi modell, ezek gyakorlatilag csak a motor lökettérfogatában különböztek.
A 125-ös Majesty formája olyan, hogy elhitesse magáról, hogy picike, talán nem is kell ismerni a körzeti megbízottat sem ahhoz, hogy ötvenesnek nézze. Az összehúzott orr, a kis kerekek és a négylámpás, nem különösebben sportos hátsó becsapós. Közelebb érve kiderül, hogy a Yamaha bő két méter hosszú, míg egy átlagos ötvenes, mondjuk egy Aerox alig több 170 centisnél. Egyébként Franciaországban készült, ezért aztán nem kell meglepődni, hogy bizonyos piacokon MBK Skyliner néven is felbukkanhat. És persze Magyarországon is, ha behurcolják használtan ezekről a bizonyos piacokról.
Azt nem mondanám, hogy a formáján nem látszik a kor, sőt. Leginkább el sem hinném, hogy a kétezres években ilyet lehetett vásárolni újonnan, pedig de. Az ilyenre mondják, hogy sallangmentes, talán a négy hátsó pöttylámpa az egyetlen valódi jellegzetessége. Ebben a formájában 1998-ban jelent meg, 2001-2002-es évfordulóra kapott tárcsaféket hátulra is, és utána gyakorlatilag változatlan formában gyártották 2009-ig, amikor alaposabban átszabták az orrát.
Érdemes azért egy pillantást vetni a technikára is, mert aki kínai robogókon edződött, az hosszabban fog kéjelegni a hajtótömb szépségén, a jobb oldali alu lengőkar öntvénye külön megér egy misét. Mivel itt napi használós gépről van szó, csodákra ne számítsunk, a 125 köbciből 11,5 lóerőt és 10 newtonmétert hoztak ki, amúgy a motor vízhűtéses, ami koránt sem egyértelmű a 125-ösök között, pláne nem a tizenéveseknél. A kerekei 12 colosak, amivel kihívás lehet a Róbert Károly körút, de aknamentes övezetben nagyon kezes és jól manőverezhető.
Ami a praktikumot illeti, a kis Majesty átlagos, az ülés alatti rekeszébe egy állvédős sisak és még valami kis cucc fér – nem lenne Yamaha, ha nem a gyújtáskulccsal lehetne nyitni. Ezen kívül van még egy apró, zárható kis rekesz, mibe nagyjából egy doboz cigi vagy egy mobil fér. Aki ennél többet akar hurcolni, annak érdemes beruháznia egy doboztartó konzolba, mert a hátsó, szárny-kapaszkodó műanyag elemre nemigen épít semmit. A tank betöltő nyílása hasonló ajtó mögött van, mint az autóké, csak kisebb, az üléstől balra. Az akksit a két lábdeszka közötti púpba rejtették.
A teszthez a Majesty-t a Motor Trade Kft.-nél találtuk, ez korához képest erősen megkímélt példány. Feltűnően fiatalon érkezett Olaszországból és már évek óta viseli a magyar rendszámot, ami árfelhajtó tényező. Ha az ember nem akar illegalitásban közlekedni, vagy 70-80 ezerért helyezhetné forgalomba manapság, talán ezért is hirdetik a tesztpéldányt 300 ezer forint feletti áron. A Majesty árain egyébként nem látszik, hogy 125-ös, 150-es vagy 180 köbcentis a motorja – a B125-ös jogsi lehetősége a nagyobb verziókkal egy szintre hozta a 125-ösök árát egész Európában.
Egyébként nem megy rosszul. Elinduláskor van egy kis gondolkodás és szíjra vigyázás de aztán hetvenig kifejezetten vehemens és lazán otthagyja a kocsikat. 90-ig is jól felküzdi magát, tehát országúton is lehet vele közlekedni, igaz, előzgetni már nem. Úgy 110 a valódi végsebessége, amit már küzdelmesebb elérni, az órája lényegesen többet, 125-öt mutat már ilyenkor. A gyakorlatban 3,5-4 liter közötti fogyasztást lehet elvárni tőle városban.
A fékje kiválóan fog, bár erősen húzva határozottan érezni a gumilabda-effektet, ahogy a csövek tágulnak, de ebben a szegmensben a fém fékcső nem alap. Mindegy, egyértelműen jól lassul, sokkal jobban, mint bármelyik új kínai robesz.
Az ülőhelyzet a szokásos kiskerekű robogós, én a 173 centimmel enyhén görnyedten ültem rajta, de a 77 centi magas ülésről lazán, teli talppal leért a lábam. A motor nem nehéz, 135 kiló, plusz cirka 8 kiló benzin (10,5 l), meg még vagy 2,5 kiló egyéb folyadék, így sincs az egész másfél mázsa, ráadásul alacsony súlyponttal. A plexi a nagyjából nyakig védi meg az embert a széltől.
A Majesty 2007-re már szokatlanul jó műszerezettségű lett: van napi számlálója, benzinszint-mérője, de még feszültségmérőre is futotta. A digitális kijelző egyébként figyelmeztet az olajcserére, ami háromezrenként esedékes.
A típushibákról a Yamaha World szervizében kérdezősködtem. Hozzájuk általában ezek a gépek már a második javítási kísérletre kerülnek, mert vagy az olcsó szaki, vagy az utángyártott alkatrész nem volt frankó. Maga a gép nagyon egyszerű, sok baja nem tud lenni. A hajtótömböt tartó szilentek kiverődése szokott erősebb vibrációt okozni elinduláskor a sokat használt példányoknál. Az elektromos alkatrészek drágábbak hozzá, de mondjuk a gyári Yamaha hajtószíj 10 ezer, a görgőgarnitúra 7500 forint, amibe nem kéne belehalni. Többek között azért sem, mert mondjuk az ötezres utángyártott szíj pont feleannyit bír, majd amikor eljő a vég, elszakad, és képes elhajlítani a főtengelyt is.
Vásárláskor érdemes a korábbi bukások nyomait keresni, a matricahiány például intő jel lehet. Ha kormányzáskor az első villa szinte magától még jobban el akarna fordulni, nem feltétlenül valami koccanás (és a villahíd elhajlásának) a következménye, lehet, hogy a kormánycsapágy verődött már ki – ilyen villaszöggel hajlamosabb az ilyesmire – de akár annyit is jelenthet, hogy lapos az első gumi. Tényleg csak ara kell vigyázni, hogy jó tulajtól vegyük meg, és fel kell fogni, hogy hegyi vagy kétszemélyes használatra csak kompromisszumok árán alkalmas egy 125-ös.