Bypass műtét lesz a vége, ha a szívemre hallgatok?

2015.09.30. 16:53

Kedves Nepperűző!

Nem vagyok öreg motoros, 30 évesen kezdtem motorozni, két éve. Van egy GSX400 Impulse-om, amit imádok, nagyon jó motor, de a technika és a veszély maximális tiszteletben tartása mellett is azt kell mondjam, kinőttem. Mind teljesítményben, mind méretben - 188 centi vagyok.

Így jutottam el az elhatározáshoz, hogy váltok, feljebb lépek. Nem vagyok lőerőbuzi, nem az a fő szempont. Szeretem a kényelmet, rövidebb túrák játszanak. Az országot inkább cégautóval hagyom el, a motor Pest és Balatonkörnyéki túrákra kell, szóval max. 500 km-t töltök egy nap a nyeregben, és 5-10 ezer km között van egy szezon. Igazából ami eddig egy túrához kellett, az elfért egy hátizsákban, bár azért a doboz lehet, hogy kellene.

Sok típus bejött a képbe, ami legjobban tetszik, az a FZ6S, de a 650-es Bandit sem tűnik rossznak. Viszont mi az, ami felülírhat minden észérvet? A szív. És az megszólalt, mikor a cimborám 1000-es Monsterét meghallottam... A V motor hangját nagyon imádom, ehhez még hozzáad a szárazkuplung. A használt járműves portálon rászűrtem a 900 ezer Ft alatti V blokkos vasakra, hogy megnézzem, mi a felhozatal. A SV650 nekem kicsit fapados, párommal motorozok sokszor, és ott a kakasülő elég kényelmetlennek tűnik. A VFR tudom, hogy perfekt, és tetszik is nagyon az FI, de sokallom az árát a 15-16 éves példányoknak. És hát így akadtam bele a Ducati 900 SS-be. Nagyon bejött a forma, és ugye a blokk. De sok irodalom nincs róla a neten. Azt láttam, hogy majdnem túra, sport-túra, de igazából irogatják, hogy ilyen-olyan kormány és ülés átalakításokkal lehet túrásítani.

Igazából az lenne a kérdésem, hogy tud-e róla valamit. Kényelmes, kényelmetlen? Mondjuk egy CBR600F-hez képest? Utassal? Mennyire szívás a Ducati? Lebeszélne inkább? Hallgasson az ember inkább az eszére?

Válaszát köszönöm!

Péter

Kedves Péter!

Igyekszem az ész oldalán állni, és egy Bandit 650-nél kevés racionálisabb dolgot tudnék javasolni. Az egy biztos pont, jól használható, megbízható és jól eladható, ha már mindenképpen eldöntötted, hogy egy Ducatit tartanál a garázsban.

A VFR800Fi nem véletlenül drága, nagyon jó motor, akinek van, az meg is becsüli emiatt - két nagyon eltérő korszak határán született, félig még a régi iskola, a VFR750 leszármazottja, de már előrevetíti az új idők szelét. Nagyon kedvelem, remek jármű.

De lehet a szívre is hallgatni, csak fel kell készülni egy jó kis bypass műtétre. A Ducati 900 SS-ről hallottam hideget-meleget, személyes tapasztalat híján ezekre kell támaszkodnom. Kritizálták a kis kormányelfordítási szögét, a szűk helyeken nehéz manőverezhetőségét - abban nagyjából mindenki egyetért, hogy nem ideális városi jármű. A kényelme viszonylagos, a beszámolók alapján nem pokol, de lenne rajta mit javítani. Ezen felül viszont nagyon szórakoztató motor, jó nyomatékkal, kellemesen motorozható teljesítménnyel, tökös hanggal, alacsony tömeggel. A kidolgozottsága példás, szép a blokk, a váz, a kerekek, a fékek, karok - részleteiben is lehet benne gyönyörködni. A megbízhatóságról szintén ingadoznak a vélemények, elméletileg 6 és 12 ezer kilométerenként kér szervizt. A gondok itt kezdődnek, mert ezen a ponton szállhatnak el a költségek - a jó, Ducatihoz értő szerviz Magyarországon nem hal éhen, általában van várólista, illetve több pénzt kérhetnek el, mint Józsi, a kültelki berhelő.

A korai évjarátoknál előfordult, hogy a hátsó henger a hengerfejnél egy kis olajat könnyezett, ez inkább esztétikai problémát jelentet, de a fórumokon olvastam pusztuló csatlakozókrók, változatos elektromos nyűgökről és parajelenségekről, a tank sarkainál jelentkező rozsdáról, megsülő kuplungról, gányolt, és emiatt pontosan be nem állítható karburátorról is bőven.

Természetesen vannak elégedett tulajdonosok is, akik siránkozás helyett a helyes végáttételről szeretnek levelezni - egyesek szerint elölre nagyobb lánckerék kell, mások az elöl egy foggal kisebb, hátul kettővel nagyobbra esküdnek, ezen a téren sincs konszenzus.

Tapasztalataim szerint az ilyen érzelmi alapon vett motoroknál nehéz őszinte tulajjal találkozni, nagyon oda kell figyelni, az olyan mondatokra, mint a "soha semmi baja nincs, húszezer kilométerenként cserélni kell a vezérlést hetvenezerért, és utána mindig pöcc-röff". A szerelmesek csak az első és a harmadik tagmondatot hallják. A racionalisták pedig a középsőt.

Üdv:

Nepperűző