A legfontosabb karbantartáshoz szerszám sem kell

A motor téli elrakása

2015.10.02. 06:25

A nagyon ügyesen ajándékozó rokon egyfelől áldás, mert ki az a hülye, aki béna dolgokat szeret kapni? Másfelől ez kellemetlen stresszfaktor is, mert december 23-án ötlettelenül, de tisztességesen befeszülve hasonlóan frappáns, személyre szabott bármi után kódorogni boltról boltra a világ legszerencsétlenebb elfoglaltsága. Bezzeg mekkora király, aki már október közepén megvesz mindenkinek mindent!

Ezt a fajta előrelátást évente legalább kétszer ki lehet élvezni: mint a fenti példában is, karácsony előtt, illetve tavasszal, szezon elején - amikor a motor csodálatosan pöccre indul, és  nem kell a tökig érő munkában kapkodó szerelőt nyomasztani, mert kéne már valamit kezdeni a köhögő karburátorral. Az egész nem nagy trükk, egyszerűen csak normálisan kell elrakni a motort a szezon végén.

Olajcserét mikor?

Az olajcsere a motoroknál az egyik legfontosabb és legalapabb karbantartási tétel. Ez típustól függően általában 6-12 ezer kilométer, robogóknál 3-5 ezer kilométer - vagy évente, attól függően, melyik következik be előbb! Jogos a kérdés, hogy az éves olajcserét szezon előtt vagy után érdemes elvégezni. Zsolnai Gábor, a Postaautó Egressy út motorszervizének vezetője szerint ez is amolyan hiedelem-szerű dolog, ő mégis a szezon eleji olajcserét javasolja, mondván, mi értelme a friss olajnak, ha nem használjuk?
Abban viszont tökéletesen egyet értettünk, hogy nem kell a világ összes cirkuszát eljátszani a motor körül, ha csak néhány hónapra tesszük le.

Az első, és semmilyen szerelői gyakorlatot nem igénylő feladat, hogy tankoljuk tele. Ez egyébként kicsit vallás jellegű, nem mindenki hisz egyformán benne, de erős érv a megtérés mellett, hogy ha mégsem kamu, akkor legalább nem jutunk automatikusan a pokolba. Sérülésmentes vagy műanyagból készült tanknál ennek nincs különösebb előnye -de ha a fém tartály már kapott ütést, bármennyire szépen is javították, belül még megindulhat a korrózió. Ezért érdemes csurig tölteni, ezzel elzárva a levegőtől.

Ha már a benzinkúton vagyunk, mindenképpen állítsuk be a guminyomást, sőt, ha néhány tizeddel több megy bele, abból sem lesz baj. A lényeg, hogy ne legyen lapos a gumi, mert olyankor az állás során képes maradandóan deformálódni. Ugyanemiatt ha van középállvány a motoron, érdemes arra felhúzni, az igazán mániákusok pedig elöl-hátul emelőre tehetik.

Ezzel már nagyjából meg is vagyunk a teendők felével, már csak néhány apróság van hátra. A garázsba visszaérve döntsünk az akkumulátor sorsáról. A legjobb, ha csepptöltőre tesszük - mivel a teremgarázsokban jellemzően nincs áramkiállás, a legegyszerűbb, ha kikapjuk, és felvisszük a lakásba, ahol csepptöltőn eláll tavaszig. De ha kifogástalan az akkumulátor, akkor többnyire az is elég, ha havonta beindítjuk a motort, és jártjuk 10-15 percet egy kicsit emelt fordulaton, mondjuk 1500-2000 körül. Ha nem zabálja extra fogyasztó a feszültséget, ez elég szokott lenni. Fontos azonban, hogy mindenképpen várjuk meg, míg a motor bemelegedik, egyébként többet ártunk, mint használunk. Ennek a legjobb indikátora, ha bekapcsol a vízhűtő ventilátora, vagy léghűtéses motornál annyira felmelegszik a blokk, hogy már nem tudjuk puszta kézzel megfogni. Mivel egészen biztosan van egy amerikai típusú síkhülye az olvasók között: ezt folyamatosan ellenőrizgetve érdemes csinálni, nem ész nélkül rámarkolva az izzó hengerre.

A kiszerelt akkumulátor tárolása megint csak hiedelmekkel és meggyőződésekkel teli, hitbeli kérdés, az egyik iskola tanai szerint érdemes hidegen tartani, mert olyankor lelassulnak benne a kémiai folyamatok, a másik szerint szobahőmérsékleten a legjobb, mert akkor károsodik legkevésbé. Ennél a pontnál én hajlok a megengedő álláspontra: tök mindegy, a töltögetés a fontos - a témát egyébként is igen mélyen körbejártuk már egyszer.

Injektoros motoroknál ezzel nagyjából kimerültek a teendők, ha még lógnánk valami egyéb tevékenység elől, át lehet nyalni a krómokat WD40-nel, kenegethetjük a szervizkönyv által előírt zsírzópontokat (bovdeneknél, karoknál, oldaltámasznál stb...), de a munka késznek tekinthető. Karburátoros motoroknál viszont még hátra van a nagy tavaszi parajelenségek megelőzése, vagyis a karburátor leeresztése. Ennek legegyszerűbb módja, hogy elzárt benzincsapnál kijártjuk belőle a maradék üzemanyagot. Ha nincs benzincsap, vagy mindenképpen szeretnénk szerszámokkal hadonászni, akkor az úszóház aljánál található leeresztőcsavarral is megtehetjük valamivel alaposabban és lényegesen körülményesebben.

Ezzel megelőzhető, hogy a karburátorból elpárolgó üzemanyag után trutymákos lerakódás keletkezzen - jellemzően az felelős a tavaszi nyűgökért, mint amilyen a nehéz indulás,  a meg-megtorpanás, a megszűnő alapjárat vagy a rángatás.

Ezzel el is végeztük a kötelező köröket, ami ez után jön, az már a motorelrakás mesterkurzusa, első sorban azoknak, akik nem tudnak nagyjából állandó hőmérsékletű garázst találni, és a szabad ég alatt teleltetik a motort. Nekik érdemes ellenőrizni a hűtőfolyadék fagyáspontját - ha nincs megfelelő eszköz hozzá, akkor egy normálisan felszerelt szervizben el tudják végezni, de maga a csere sem hatalmas feladat. Ezen felül számukra hasznos olajos ronggyal ledugózni a kipufogót - ezzel kívül tartva a lecsapódó párát.

Apropó, ne feledjük: a szerelőknél a tél holtszezon, ha valami nagyobb szerelni való lenne, átnézendő, komolyabb munka, akkor azt érdemes ilyenkor csináltatni. Ez win-win szituáció, hiszen a szerelő télen nem hal éhen, ráadásul ráér, kisebb az esély arra, hogy sietve összecsapja, hiszen nem állnak sorban a műhely előtt a járművek.