Sisakteszt: NZI Symbio Dart

A spanyol NZI itthon ismeretlen, pedig nem ma kezdték az ipart: 1972 óta gyártanak sisakot, közben pedig olyan versenyzők szavaztak bizalmat nekik, mint Alex Crivillé, Alvaro Bautista vagy Jorge Lorenzo. Ennek megfelelően van százezer forintos karbon versenysisakjuk is, engem viszont az érdekelt, mit adnak az alsó polcról.

Nem kell esztétika szakos diploma, hogy jó külsejűnek ítéljük meg, az NZI dizájnban amúgy is erős, a honlapjukat átpörgetve nagyon gusztusos darabokat találni. A forma kellemesen sportos, de nincs túltolva, a grafika pedig ha nem is bravúros, a színek feldobják. A zöld például már-már neonzöld, tehát majdnem biztonsági extra. A minta matricázott, közelről megnézve látszik is a raszteres nyomás, viszont sikerült gyűrődés nélkül felnyalni a héjra, ami jó jel, már ami az igényességet illeti. A karcoknak tisztességesen ellenáll, kétszer is lefejeltem benne az otthoni garázsban futó csövet és egyszer a fejemre csukódott a szerkesztőségi parkolóház sorompója, egyik sem hagyott rajta nyomot. Nem kéne, hogy szempont legyen, de aki nem tudta, mivel áll szemben, rendre lényegesen drágábbnak saccolta.

A héj termoplasztik polikarbonát, ez bevett az olcsó és közepes áru sisakoknál, a komolyabb anyagok, például a karbon már felsőkategóriás luxus. A bélés könnyen kipattintható és mosható, anyaga tapintásra nem érződik a legjobbnak, az arcnak viszont egészen kellemes, és egy beleizzadás után sem válik undorítóvá. Érezhetően nem felső kategóriás, de az egy hónapos rendszeres viselés ellenére is újszerű. A dobozból kivéve volt egy kellemetlen szaga, hasonló az olcsó új autók belteréhez, de két hét alatt kiszellőzött. Ez valószínűleg szubjektív elem, de vagy fejhúsra kéne híznom, vagy keményebb arcpárnákra lenne szükségem - amit az NZI egyébként le tud gyártani, de megtartják a drágább sisakokhoz.

Az arcpárnákban előre kialakított helye van a hangszóróknak és a mikrofonnak, az intercom beszerelésekor nincs szükség farigcsálásra és kreativitásra. A beépített napszemüvegnek nem vagyok nagy rajongója, ezen a sisakon meg is tudom mutatni, miért: nem jön le elég mélyre, kétoldalt bevág a fény. Ha kevésbé kanyarodna felfelé, egy szavam nem lenne. Ha nagyon vakít a nap, jobb a semminél, illetve egyszerűvé teszi az életet, hogy alagútba érve, vagy az este beköszöntével egy kallantyút kell csak meghúzni, de ez még kevés a megtérítésemhez.

A plexin gyári a pinlock előkészítés, érdemes is beszerezni egyet, mert elég hamar be lehet lehelni. A torzítása a beépített szemüveggel együtt sem zavaró, sőt, gyanítom, kapott egy nagyon finom, talán negyed dioptriát mínuszba, ettől sasmadárnak érzi magát benne az ember.

A plexi felhajtása okosan kitalált, középen van a kis pöcök, ami így mindkét kézre ugyanannyira jól esik. Ricnisen nyílik öt fokozatban, ráadásul elég feszesen, az alávágó szél sem csapja fel - ez nagyon fontos, 150-nél simán hátra lehet nézni anélkül, hogy felcsapódna. A leendő tulajdonosoknak javaslom az orrnál lévő páraelvezető kidobását, három patent tartja, nem nagy ügy, a párát amúgy sem vezeti el hatékonyan, akkor pedig ne foglalja a látóteret.

Elsőre szűknek éreztem kilátást, mintha krosszsisakot hordanék hozzá való szemüveggel, ezért centivel végigmértem az összes sisakot a környezetemben. Függőlegesen tíz centi a nyílás, ez tökéletesen megfelel az átlagnak, a 11 centis ebben a méretben már kimondottan nagynak számít - függőlegesen a sajátom is tíz centi, tehát ez rendben van. A szélesség az NZI-n 22 centi, ami pontosan eggyel kevesebb a sajátoménál. A plexi középvonalának a hossza 33 centi, tehát ott is csak másfél centit találtam. Ez viszont éppen annyi, hogy a megszokottnál nagyobbat kell fordulnom minden alkalommal, ha meg akarok győződni róla, hogy senki nem fog elgázolni előzés közben.

A szellőzést három, kesztyűben is jól kezelhető retesszel oldották meg, egy az állnál, egy a homlokon, egy pedig a tarkón, hogy tudjon valahol távozni a menetszél a testünk párájával. Kevésbé szerencsés, hogy nem egyértelmű, melyik állapot a nyitott és melyik a zárt, annyira pedig nem szellőzik jól, hogy egyből érezhető legyen a hűsítő tavaszi szél. Bele éppen nem rohadtam, de ennél a pontnál érezni, hogy nem egy drága versenysisak.

A zajszintje átlagosnak tekinthető - ennek a megítélése egyébként elég nehéz, decibelmérőt nem tudok a sisakba tömni, illetve nagyon sokat számít, milyen motoron ülünk. Az én motorjaimon országúton még oké volt, városon kívül amúgy is füldugót használok, ami sokkal olcsóbb, mint a szélcsatornás tesztelés. A menetszél és a turbulenciák keltette zajokat itt el kell fogadni, a csendre optimalizált túrabukók négyszer ennyinél kezdődnek.

Világkörüli útra, nagy sebességű menetekre, pályázásra mindenki ruházzon be egy magasabb kategóriás bukóra, belépő szintnek viszont korrekt termék - pláne azokra a felhasználási területekre, ahová sokan nyitott sisakot választanak, mert kerülhet kétszer ennyibe egy nyitott bukó, az állat viszont nem a vételár védi, hanem a szilárd ütéselnyelő héj.