2016.06.18. 06:04

Amikor a Kymcót megvettem, a nepper srácot megkértem, hogy egy olajcserét ejtsenek meg, mielőtt elhozom. De az első, mindössze két-három hónaposra rövidült első szezon után azt terveztem, hogy lecserélem az összes olajat meg szűrőt. Hát most el is jött az idő.

Kínai vagy sem, ez van. A mai napig nem tudom szépnek látni, de egyébként elégedett vagyok vele
Kínai vagy sem, ez van. A mai napig nem tudom szépnek látni, de egyébként elégedett vagyok vele

Időközben lett egy kis fennforgás, menet közben néha megtorpan egy kicsit a gép, de ha ráhúzom a gázt, megy tovább. Ennek aztán az lett a következménye, hogy ellátogattam Kymco Lacihoz, aki kicserélte az üzemanyagszivattyút. Íme, ami kijött belőle:

Valójában az volt a csoda, hogy egyáltalán kapott benzint a motor az átlátszatlan szűrőn keresztül. Azonban a probléma megmaradt, ha nem is olyan súlyosan, mint korábban, ezt még meg kell gyógyítani – az injektor miatt ez lehet, hogy nem lesz egyszerű. Egyelőre halogatom, annyira nem vészes a dolog.

Az olajcserét viszont nem akartam másra bízni. Nem bizalmatlanság, vagy spórolás miatt – biztos vagyok benne, hogy a munkadíj összemérhető annak a hajtóműolajnak az árával, ami a nyakamon maradt a végén. Egyszerűen én akartam csinálni. Az autóimban nem én cserélgetem az olajat, mert ez aknával/emelővel annyival egyszerűbb, hogy nem szívatom magamat. A robogó más, viszonylag minden porcikája jól hozzáférhető. Legalábbis az elején még így gondoltam – aztán a légszűrőház kicsit árnyalta a véleményemet.

Amire készültem: motorolaj- és olajszűrő cseréje. Kell ugye hozzá 9 deci olaj, meg szűrő. Ha véletlenül valakinek Kymco Dink 200i-je lenne, annak elárulom, hogy a Hilofiltro HF562-es szűrő való bele. Kell még egy légszűrő, ez Championból szereztem be (CAF4003). És mint minden robogóban, ebben is van egy kis véghajtómű, ami a végén előállítja a nagyobb nyomatékot/kisebb fordulatszámot, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ebbe kell 1,8 deci hajtóműolaj, itt nem kell csodákra gondolni, gyakorlatilag bármilyen, megfelelő viszkozitású váltóolaj jó bele. Inkább az fájt, hogy ötszörös kiszerelésben vettem. Nem baj, jó lesz még az a nyolc deci.

Már csak azért is, mert ezek az olajcserék a robogóknál nem éppen az autós intervallumokat követik. A legegyszerűbb, valódi szűrő nélküli robogók motorjainál (pl. Kymco Xciting) akár kétezrenként cserélni kell az olajat, ezt hamar meg is futja, ha napi szinten azzal jár az ember. A Dinkről (2007-ben induló „New” Dink széria) azt állítják az olajcégek olajválasztó oldalai, hogy normál használat mellett négyezrenként kell cserélni a motorolajat. Többek között ezért is ezt a típust választottam. Hajtóműolajra nyolcezret, hűtő- és fékfolyadékra két évet jósol például a Castrol vagy a Motul. De mindenhol máshol is ezekkel az adatokkal találkozhat az ember - ami részben annak a következménye is lehet, hogy valamennyi netes olajválasztó ugyanarra a két nagy adatbázisra épül.

Azonban letöltöttem a használatit a Dinkhez, és legnagyobb megrökönyödésemre azt írja, is kétezrenként (illetve háromhavonta) olajat kéne cserélni, négyezrenként a légszűrőt, hajtóműolajat, hatezrenként olajszűrőt, gyertyát(!), hűtőfolyadékot (!!!!), kilencezrenként meg szíjat. Anyám.

Hát mit mondjak, nem egy Honda: arrafelé hatezrenként van olajcseréjük a robogóknak.

Ez még mindig messze elmarad egy személyautónál tipikus 15-30 ezres csereperiódustól. Az autóknál azért a 30 ezres cseréről kezd kiderülni, hogy nem feltétlenül optimális (főleg nem a dízeleknél), de a nagyságrendi különbség józan ésszel belátható. A robogók egyhengeres motorjai azért forognak rendesen. Ha hetvennel megyek békésen, a motor ötezer fölött pörög (egy személyautóé max kétezret), gyorsításkor pedig belenyal a nyolcezerbe is. Igazából a Dink 175 köbcentiből kihozott 15 pacija 85 lóerő/literes fajlagos teljesítménynek felel meg, ami nem egy eget verő szám, de egy szívó ezres motor egy személyautóban cirka húsz lóval gyengébb. És ezek a robogóblokkok inkább az egyszerűségről szólnak, legalábbis ezen a szinten.

Mindegy, egyelőre még az első olajcserénél tartok, majd megálmodom, hogy mekkora csereperiódust fogok belőni. Mindenesetre az biztos, hogy inkább robogó/motorkerékpár olajat fogok használni, nem személyautóba valót, elvégre is a nagyobb nyíró igénybevétel és hőterhelés miatt azért számítok arra, hogy nemcsak átcímkézik a puruttya 10W-40-es olajat, hanem máshogy is adalékolják. Urambocsá' jobb az alapolaj is.

A Kymco egyébként 10W-30-at ír elő, de alternatív megoldásnak megengedi a 40-es végűt is – a 30-asat gyakorlatilag nem lehet kapni, illetve csak aranyárban. Más kérdés, hogy mivel a nyáron könnyen beleszaladhatunk 40 fok feletti forróságokba, lehet, hogy jobb is a 40-es olaj. Hajtóműolajból SAE 90-es viszkozitás az előírás.

A csere tényleg nem ördöngösség, az egész baromságot meg lehetett volna szűrőcserékkel együtt csinálni háromnegyed óra alatt, szerintem még kétezrenként sem fájna. Leeresztőcsavar ki, olajszűrő fedél le, kicsorog, durvaszűrő kitekerés-pucolás. Aztán mehet vissza minden csavar, meg az új papír olajszűrő. Kilenc decit kell beleszuszakolni a motorolajból.

A hajtóműolajnál valamivel nehezebb a dolog, mivel a 0,18 liter pontosabb mérést igényel. Ráadásul egy vízszintes irányú betöltőnyílást alakítottak ki. A problémát egy 130 forintos műanyag fecskendővel oldottam meg. A fecskendő fél decis, azaz három teljes töltet, meg még 0,3 deci, és kész.

A légszűrőcsere sem tűnik bonyolultnak, azonban a szűrőház fedelét egy olyan csavar is tartja, amit az oldalburkolat alá rejtettek. Ezt a burkolatot kicsit felhúzva lehet csak hozzáférni, de a visszaszerelés még durvább volt. Az egész háromnegyed órányi műtét után egy órát szívtam azzal, hogy ezt a csavart visszatekerjem. Már csak elvből sem akartam szétvert kézfejjel szégyenszemre lebontogatni a burkolatokat – vagy a másik irányból, az ülés és az alatti tároló kiszerelgetésével megkerülni a problémát. Lehet, hogy lúzerség, de megcsináltam így.

Gyanús, hogy a megvett példányt tényleg csak használták az utóbbi időben. Kymco Laci is megnyugtatott, hogy akár ötvenezer is lehet benne simán, én meg megnyugtattam, hogy nincsenek illúzióim az alapján, mennyire ki van ülve az ülése. A robogó nem motor, az olaszok (is) csak használati tárgynak veszik, és csak azt adják oda olcsón, ami valóban nem ér sokat, vagy régóta nem tudnak eladni.

A légszűrőjében így ránézésre volt vagy 20 ezer km, és akkor még optimista vagyok. A légszűrőházban, a szűrő előtti rész zugaiban olyan mennyiségű finom por volt, hogy amikor ki akartam törölni vizes ronggyal, összeállt vályoggá. Az olaj, ami a motorból lejött, koromfekete, de annyira, mintha dízel lenne, holott elvileg 2000 kilométer ha lehet benne. Ja, és habzott. Hogy úgy mondjam, az adalékcsomag már kevésbé működhetett. Azt hogy ez normális-e, majd a következő csere után megmondom, de az a tippem, hogy nem. A hajtóműből egészen normális színű olaj jött le, bár hajtóműolajnál ez nem jelent túl sokat – miért pont ezt cserélték volna rendszeresen?

Egy dologra viszont nem tudtam rászánni magamat: a gyertyacserére. Megvettem, aztán megnéztem, hogy lehetne hozzáférni, és ennek volt visszatartó ereje. Egyelőre inkább halogatom. Mindegy, a lényeg megvan. A gyertyacserén kívül nagyon érik az első teleszkópban az olajcsere, mert szinte semmit sem csillapít már. De nyugi, azt már nem én fogom csinálni.

Ami a luxust illeti

A régi Hondámon megszoktam, hogy tudom, hány fok van, mivel az előző tulaj beépített egy Lidl-gazdaságos külső-belső hőmérőt. Gondoltam, kéne egy ilyen a Dinkre is, mármint nem a márkához ragaszkodtam, hanem a hőmérőhöz. Némi kutatás után meg is rendeltem kb.3,5 dollárért Kínából a kis hőmérőt. Ingyen szállítással. Vajon hogy csinálják? Én ennyiből nem tudnék elküldeni Kínába egy üres borítékot sem.

A munkafolyamat pontosan ugyanaz, mint amit az izzócserekor már végigszenvedtem. Igaz, most már rutinból ment a dolog, annyi különbséggel, hogy itt mindössze egy drótot vezettem el a hűtőrácsig, és ott rögzítettem a szenzort egy űrtechnikából származó megoldással (kötegelő).

Magát a műszer központi agyát pedig a szélvédő mögötti ficaknál odaragasztottam oldható kétoldalas ragasztóval, áldassék a neve, aki ezt kitalálta. (A ragasztócsík vége le van fóliázva, ha ennél fogva oldalra kihúzzuk, elenged mindent, és nem hagy nyomot. Pedig nagyon erős.) Úgyhogy most van egy szuper műszerezettségű robogóm, amin mindig tudom számszerűsíteni, hogy mennyire fázom. Egyetlen bibi az, hogy a hőmérő nem annyira kültéri, amennyire ígérik, ugyanis nem vízálló, de a szélvédő mögött elmegy.