Kőműves Sziszifusz pumpája

2015.08.15. 14:25

Le Visonta lecsengése óta nem sok szó esett a szerkesztőségi Honda Dio ZX-ről, a Berzerkerről. Amilyen szépen felkészítettük a versenyre, olyan leharcoltan ért haza: lepattant idomok, csúszásnyomok, elhajlott kipufogó. Aztán a kipakolás óta ott állt a garázsban leeresztett gumival, magára hagyva.

Beszéltünk is róla, hogy jó lenne megint egy szerelős buli, amire Csikós is bejelentkezett. A nagy közös mókolás időpontja viszont elég távoli, sorban jönnek a szabadságok, Bandi ezerrel pörgeti a rulettkereket, az én saját motorjaimon is bőven lenne mit csinálni, nem is fűzném tovább, van dolga mindenkinek bőven. Tehát abban maradtunk, hogy egyszer lesz egy ilyen.

A múlt héten viszont úgy jött ki a sakkozás a tesztmotorokkal, hogy Csikós bő gázzal elhúzott egy Triumph-fal, én pedig ott álltam a szerkesztőségben motor nélkül. Ekkor jött a gondolat, hogy a Berzerkernek komoly baja nincs, elvégre saját lábán jött le a pályáról. Szépen eltoltam a legközelebbi benzinkútra, felfújtam a gumikat, és hazapömpörögtem vele. Az elpattant idomok zörögnek, a hátsó fék egészen elfogyott, az indítás kicsit körülményes a deformálódott berúgó miatt, de egyébként teljesen rendben van. Nem csúszik a szíj, szépen pörög, veszi a gázt, és ha nem nyelezem folyamatosan, egészen takarékos is. Ideális városi jármű, rég voltam annyira nyugodt a forgalomban, mint a Berzerkeren.



Egyrészt nem vagyok gyorsabb a forgalomnál. Motorral ez folyamatos vacakolás, előzés, furakodás, helyzetek sokasága, míg az ötvenes robogót csak folyatom a városban. Minden zugba befér, bárhol átbújok vele, miközben az Árpád hídon sem taposnak el a buszok, a hetven körüli végsebesség elég a napi útvonalaimon. Annyira magával ragadott a robogózás zenje, hogy pár nap után kimondottan terápiás jelleggel tekintettem a közlekedésre, ami kisimít a fárasztó nap végén. Egy 125-ös nem tudja ezt, de még egy nagytestű ötvenes sem.


A fenti idill kibontakozását egyetlen tényező árnyékolta be, mégpedig a defekt. Elképzelésem sincs, mikor szedtük össze. A verseny valamelyik utolsó körében? Célban? A bepakolásnál? A lényeg, hogy olyan volt, mintha Sziszifusz pumpálta volna fel Déva vára alatt, ami nyomás este belement, reggelre kiszökött.

Mit lehet ilyenkor tenni?
1. Magamnál hordok egy taposós pumpát, indulás előtt laza edzés
2. Felteszem rá a tartalék felniszettet zsír új gumival
3. Megkeresem a lyukat és kijavítom
4. Elviszem gumishoz, hogy keresse meg a lyukat, és javítsa ki
5. Teleküldöm defektrspray-vel

Naná, hogy a defektspray!

Mivel a gumi akkor még kemény volt, első körben kiengedtem belőle annyi levegőt, amennyit tudtam. Ez nem annyira egyszerű folyamat, mert a kis keréken a szelephez nagyon nehéz hozzáférni. Ez egyébként a második lépést is ez nehezítette meg, mert a spray gumicsöves csatlakozását sem nagyon sikerült tökéletesen rátekerni a szelepre.


Elméletileg egy tubus egy autógumira elég, motornál a felét ajánlják, robogóra meg senki nem gondolt, de az én olvasatomban a negyed is bőven elég. Ám amikor az ember nyomja a kerékbe a trutyit, miközben a szelepnél és a flakon minden illesztésénél dől a hab - ami empirikus tapasztalataim alapján enyhén maró hatású - hát nagyon nehéz megmondani, belement-e már a gumiba a negyed, vagy már inkább a harmadnál járunk? Én ennek megfelelően keményre fújtam habbal. Egy néni meg is jegyezte, hogy szerinte valami nem stimmel, bár ő inkább a 2005-ös Budapest Parádé habpartiját idéző körítésre gondolt.


A művelet után átforgattam a hátsó kereket, hogy egyenletesen oszoljon el a matéria, de így utólag már bevallhatom, az egész csak alibizés volt, elvégre 2,3 barra durrantottam habbal, objektíven nézve mousse lett belőle. Amúgy sem nagyon láttam senkit tíz collos kereket centrírozni, mégsem hallani siránkozást miatta.


A művelet egyébként jól sikerült, azóta nem ereszt sem levegőt, sem trutymákot. Majd a gumis operett-siránkozására kíváncsi leszek, Bandi minden esetre már ízeltítőnek már előadta belőle a jajj-jajj mit tettél kezdetű áriát.