Az elpusztíthatatlan csodagyerek

Ki a tököm: Travis Pastrana

2015.03.09. 09:09

Saját bevallása szerint nem őrült, csak versengő alkat. Szerintünk nem mond igazat: egy ilyen figura minimum őrült.

Az úgynevezett csodagyerekeket rendszerint illik utálni, az egyetlen kivétel talán Travis Pastrana. Neki nem nehéz elhinni, hogy a sikerekhez fájdalmas út vezetett, már tizennégy évesen úgy rommá törte magát, hogy három hónapra kerekesszékbe kényszerült – de azzal is az őrületbe kergette a nővéreket, mert utána hátsó keréken száguldozott vele a kórház folyosóin.

Pastrana simán lehetne akár az elpusztíthatatlanság szimbóluma, lassan tucatnyi olyan baleseten van túl, amibe tízből kilencen belehaltak volna. "A legtöbbre nem is emlékszem, olyan sok volt" – nyilatkozta a sérüléseiről, és valóban. Csak a felszínt kapargatva is hosszú a törések listája lista: gerinc, sípcsont, szárkapocs csont, kétszer a bal csukló, bal hüvelykujj, jobb könyök, kilencszer a bal térd, hatszor a jobb, vállak, felsorolni is fárasztó. Mégsem ez a fő szuperképessége, hanem az, hogy bármilyen járműbe ül, nyer vele. Freestyle motokrossz, Nascar, rali, ralikrossz – mindegy neki, csak gyors és veszélyes legyen, utána az aranyérem már csak a ráadás.

Mint sok más kiváló sportoló, ő is krosszmotorozással kezdte, és a már említett súlyos balesete után is rögtön motorra ült, hogy 1999-ben az extrém sportok olimpiájának számító X Games történetének első professzionális Freestyle Motocross versenyét szétalázza. Tizenöt évesen bajnok lett, az akkori 99 pontos értékelésénél azóta sem kapott senki jobbat. És ez csak a kezdet volt, egy máig egyenesen felfelé ívelő karrier kezdete. Egy darabig folyamatosan ott volt az amerikai krossz és szuperkrossz bajnokság élmezőnyében (az előbbi szabad ég alatt zajlik, az utóbbi pedig fedett arénában), és vérre menő csatákat vívott Ricky Carmichael-lel. De a hagyományos keretek szűkek voltak neki, így amikor folyamatos sérülései miatt kivágták a Suzuki csapatából, már visszanézni sem volt kedve: a köridőkre ráunva a hatalmas ugratók és a levegőben bemutatott trükkök felé vette az irányt.

Pastrana leghíresebb akciója a dupla hátraszaltó, amit ő mutatott be elsőnek, még 2006-ban. Már a verseny előtt bejelentette, hogy a legjobb trükk kategóriában rá fog próbálni. Így elsőre ez nem hangzik nagy dolognak, de akkoriban ez elképzelhetetlen volt, ráadásul nagyon veszélyes: az első átfordulás még istenes, de utána már vészesen közeledik az érkező, és elég egy apró hiba ahhoz, hogy mentőt se kelljen hívni, csak a fekete zsákot hozzák. Pastrana bejelentése elég volt ahhoz, hogy mindenki más mutatványa unalmasnak tűnjön, a zsúfolásig telt stadion levegőt visszafolytva várta az akciót, a közvetítések pedig rendszeresen bevágták az könnyek közt aggódó anyukát. Amikor viszont sikerült, az egész aréna örjöngésben tört ki. Az azóta eltelt kilenc év ellenére sem lett gyakori trükk – nagyjából 3-4 ember tudja Pastrana után csinálni, és még 2010-ben is ünnepelték, amikor freestyle motokrossz versenyen a futamán belül élesben beadta.

Ez eddig ugye egy dolog, amiben Pastrana a világon a legjobb, de a Nascar mellett a rali is nagyon fekszik neki: 2006-ban kipróbálta az autózást, és ha egy kis szerencsével is, de nyert: Colin McRea az utolsó körben felborult, így Pastranánál landolt az arany. Mégsem ez volt a legemlékezetesebb autós mozzanata, sőt, nem is a 2008-as győzelme. 2011-ben megpróbálta kimaxolni a lehetetlent, a tervét el is nevezete pastranathonnak (ami ugye a Pastrana és a Maraton szavak összevonása). Ennek a lényege az lett volna, hogy mindenhol elindul, és mindent megnyer. A gondok ott kezdődtek, hogy az X Games-en nem adta ki az egyik trükkje, és két helyen is eltörte a jobb lábát. Ezzel bukta ugyan a Nascar indulását, de amíg őt összerakták a kórházban, a csapata sem lopta a napot. A ralikrossz Subaruját átépítették úgy, hogy fél lábbal is vezethető legyen. Rekord idő alatt átszokott az új kezelőszervekre, és már a legjobb idővel kvalifikálta magát a versenyre, ahol a negyedik helyről esett ki, amikor az utolsó körben a gumifalnak csapódott Subarujával. Még abban sem vagyok biztos, hogy ezt őrültségnek lehet nevezni, elvégre egy évvel korábban már felállította az autós rámpáról-rámpára ugratás rekordját, a korábbi 52 métert javította meg 82-re, ami meg majdnem egy teljes focipálya hossza.

Sokkal inkább őrültség volt, amikor egy szál alsónadrágban kiugrott egy repülőből. Piszkosul meg kellett bíznia a két ejtőernyősben, akik közül az egyik aztán pár kilométerrel lejjebb elkapta, és magához csatolva épségben lehozta.

Pastrana egyfelől világszínvonalú showman, és istenverte zseni, aki bármilyen sportágba beszállva eredményeket ért el. Értelemszerűen minél extrémebb valami, annál jobban fekszik neki, így ha endurózni akar, akkor csak az Erzberg Rodeo jöhet szóba, ha pedig ejtőernyőzni vágyik, akkor a base jump lesz számára a megoldás. És még mindig csak 31 éves, vagyis még jó pár nagy dobás van a tarsolyában.