A halállal élsz együtt ebben a városban

Az azbeszt, mint ásvány, hatféle magnézium-szilikátot tartalmaz, ezek lágy, áttetsző, selyemfényű, hosszúkás kristályai szálas kötegeket alkotnak. Neve a görög azbesztózból számazik, ami annyit tesz: olthatatlan. Mivel tűzálló, hő- és hangszigetelő, sőt, sav- és lúgálló anyag, ezen remek tulajdonságai miatt széles körben volt használatban az építőiparban egészen a hetvenes-nyolcvanas évekig.

Az azbeszt lágy, áttetsző, selyemfényű, hosszúkás kristályai belélegezve egészen a tüdő legkisebb hörgőibe is eljutnak, és mélyen beágyazódnak a légzőszerv szöveteibe. Az idegen testek jelenléte aktiválja a tüdő helyi immunrendszerét, ami krónikus gyulladáshoz vezet, mivel a rendkívül ellenálló azbesztszálacskák eltávolítására, felemésztésére nincs mód. Az állandósuló gyulladás következtében az immunrendszer folyamatos védekezésbe szorul, a tüdőszövetek pedig elkezdenek hegesedni az azbesztszálacskák körül.

A tüdőszövetekbe jutott lágy, áttetsző, selyemfényű, hosszúkás kristályok java része azonban ennél rombolóbb hatású: a szemmel alig látható magnézium-szilikát szálak felsértik a sejtek falát, és elhatolnak egészen a tüdőhólyagocskákig, ahol az oxigén átkerül véráramba. Az idő előrehaladtával itt is megindul a hegesedés, aminek következtében egyre csökken a tüdő oxigénátadó képessége. Minél több azbesztet lélegzett be valaki, annál súlyosabb a kialakuló fulladásos betegség, az azbesztózis.

A betegséget már a huszadik század elején is ismerték, és a szilikózis, talkózis mellett mint az egyik legveszélyesebb munkahelyi egészségi ártalmat tartották számon. De arra csak a hetvenes években jöttek rá, hogy az azbeszt karcinogén hatású is egyben, rendkívül gyorsan kifejlődő tüdőrákot okoz. Ettől fogva pár évtizeden belül a fejlett ipari államokban betiltották az azbeszt mindennemű építőipari felhasználását, és hatalmas erőfeszítéseket tesznek azóta is eltávolítására. Azt, hogy mekkora mértékű probléma az azbeszt, jól mutatja, hogy a WHO adatai szerint 125 millió ember van kitéve munkahelyén azbesztózisnak, és még az ezredforduló után is évente százezren haltak meg azbesztózisra visszavezethető tüdőrákban.

Cinzia Canneri olasz fotós lágy, áttetsző, selyemfényű sorozata a drámai olasz helyzetről tesz jelentést. A képein szereplő és még inkább a nem szereplő emberek mind áldozatai így vagy úgy az azbesztnek: vagy olyan önkormányzati házakban laktak évtizedekig, amik olcsó, azbeszt tartalmú építőanyagokból épültek, vagy a legnagyobb, azbesztet feldogozó olasz gyárban, a Casale Monferrato-i Eternitben dolgoztak, vagy közelében laktak.

Ne maradjon le semmiről!