Amikor az amerikai kormány tudatosan mérgezte a zugivókat

2018.02.18. 11:51
Az amerikai szesztilalom elsősorban a filmeknek köszönhetően úgy él az utókorban, amikor is Al Capone irányításával az USA egy hatalmas szeszcsempész alvilági birodalommá vált, véget nem érő bandaháborúkkal és géppisztollyal lövöldöző gengszterekkel. Vagy úgy, amikor is a szervezett bűnözésre válaszképpen az amerikai igazságszolgáltatás létrehozza az FBI-t J. Edgar Hooverrel az élén, és leszámol azokkal, még jobban kiterjesztve így a szövetségi kormány hatalmát. A szesztilalomnak viszont van egy másik, kevésbé ismert oldala, amely a hétköznapi emberekre talán mégis nagyobb hatással volt.

A szesztilalom története még a 19. század végére nyúlik vissza, amikor is az USA-ban az elsősorban Németországból bevándorolt iparosoknak köszönhetően elszaporodtak a sörgyárak és egyre több ipari méretű sörfőzde nyílt az országban. Ezek a sörgyárak, hogy el tudják adni termékeiket és biztosítsák piaci helyzetüket, egyre több "saloont" nyitottak, amit ma szimplán csak kocsmának hívunk. A nagy mennyiségű sörgyártás miatt ezek a szalonok annyira elszaporodtak, hogy bizonyos nagyvárosokban 150-200 főre jutott egy, és néhány közülük prostituáltakkal vagy szerencsejátékokkal igyekezet még több vendéget becsalogatni. A sörgyárak agresszív üzletpolitikája és az ennek eredményeképp növekvő tömeges alkoholfogyasztás természetesen nagy ellenszenvet váltott ki a társadalom jelentős részéből. Ezért is alakulhatott meg 1893-ban az Anti-Saloon League (szabad fordításban: Kocsmaellenes Liga), zászlajára tűzve a tilalom bevezetését.

A szesztilalom bevezetéséért propagáló poszter, amely a kapzsi sörgyárost állítja szembe a családját védő anyával.
A szesztilalom bevezetéséért propagáló poszter, amely a kapzsi sörgyárost állítja szembe a családját védő anyával.
Fotó: American Issue Publishing Company

Habár a korszakban több szervezet is volt Amerikában, amelyek szintén ezért küzdöttek – ilyen volt a Woman's Christian Temperance Union (Női Keresztény Mértékletességi Unió), a Prohibition Party (Tilalmi- vagy Szesztilalmi Párt), vagy említhetnénk Carrie Nation fejszés harcát is – ezek sosem váltak nagy politikai és társadalmi erővé. Az Anti-Saloon League viszont a 20. század első éveiben, majd az első világháborút követően országos méretű tényezővé nőtt. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy

szinte bármilyen más szervezettel, politikai mozgalommal és párttal összefogtak, feltéve, ha azok is támogatták a szesztilalmat.

Így tartoztak köreikbe a republikánus és demokrata pártok képviselői, szavazói, konzervatív vallási felekezetek (első sorban baptista és metodista), szüfrazsett aktivisták, de még Ku-Klux-Klán tagok is az ország déli részén.

Erőfeszítéseik az USA alkotmányának 18. módosításával váltak valóra, amely illegálissá tette bármilyen intoxikáló hatású ital gyártását, fogalmazását. A módosítás végrehajtását az ún. Volstead Act/National Prohibition Act (Volstead vagy nemzeti tilalmi törvény) volt hivatott keresztülvinni, amely 1920. január 17-től lépett hatályba az egész országban. Igaz, egyes államokban ekkor már érvényben volt a tilalom.

Wayne B. Wheeler amerikai ügyvéd, az Anti-Saloon League talán legjelentősebb tagja. Effektív politikai nyomásgyakorlásának köszönhetően vált az ASL országos szervezetté és érte el a 18. alkotmány módosítást.
Wayne B. Wheeler amerikai ügyvéd, az Anti-Saloon League talán legjelentősebb tagja. Effektív politikai nyomásgyakorlásának köszönhetően vált az ASL országos szervezetté és érte el a 18. alkotmány módosítást.
Fotó: Library Of Congress

A fent látható Wayne B. Wheeler az Anti-Saloon League kvázi vezetője, domináns személyisége volt. Munkája meghatározó volt a szesztilalom gyakorlati megvalósításának kivitelezésében, és közreműködött a Volstead Act keresztülvitelében is. Szigorú jellemének és nyomásgyakorlásra alapuló politikájának köszönhetően a szervezet célja a szesztilalom szinte minden eszközzel való betartása lett, kihasználva a törvény szigorát és erejét még annak árán is, ha sokakat elrettentenek ezzel.

A tilalom gyakorlati megvalósítása azzal a már filmekből is jól ismert jelenettel indult, amikor is a sörgyárak és más üzemek elkobzott készleteit a csatornákba öntették.

A szesztilalom egyik ismert jelenete: az elkobzott sört a csatornába öntik.
A szesztilalom egyik ismert jelenete: az elkobzott sört a csatornába öntik.
Fotó: Wikipedia

Amint azt a számos filmből (is) jól tudjuk a szesztilalom bevezetése nem éppen úgy ment végbe, mint ahogy azt annak kiötlői elképzelték, vagy legalábbis hosszú távon nem. Az emberek továbbra is fogyasztottak alkoholt, de ezt beszerezni ezentúl már csak illegális forrásból lehetett. Mindez létrehozta azt az ideális környezetet, amely az országos szintű szeszcsempészethez és az azt irányító szervezett bűnözéshez vezetett. Megemlítendő, hogy a törvény elsősorban a szeszesitalok gyártását és forgalmazását tiltotta. Tehát házilag készült bort és sört korlátozott alkohol tartalom és mennyiség mellett lehetett fogyasztani, továbbá orvosilag előírt tömény italokat engedélyeztek. Mindemelett az ipari felhasználású alkoholszármazékok továbbra is kaphatóak voltak. Mindez együtt járult hozzá ahhoz, hogy a szeszdílerek a nagyobb profit érdekében rosszabb minőségű, vagy esetleg szennyezett italokat árultak, mivel azok már nem estek állami ellenőrzés alá, és ezeket sokszor ipariszesz felhasználásával készítették.

Az amerikai pénzügyminisztérium alá tartozó Bureau of Prohibition (Szesztilalmi Hivatal), amely a szesztilalom gyakorlati betartásáért felelős intézmény volt, olyan szélsőségekig elment, hogy az ipari alkoholhoz különböző vegyianyagokat adott, így téve azokat fogyaszthatatlanná.

Sok esetben halálos metil-alkoholt, köznapi nevén faszeszt is szándékosan hozzáadtak, annak ellenére, hogy tudatában voltak annak, hogy emberek is fogyaszthatják majd.

Mindezt az Anti-Saloon League közbenjárására tették, amely az alkoholtól való elrettentés újabb eszközének tekintette a tudatos mérgezést.

A korabeli újságokban több cikk is megjelent arról, hogy az ünnepek környékén milyen tömeges alkoholmérgezési esetek történtek. Ezek jelentős része származhatott házi készítésű, rosszul lefőzött italokból, de mivel köztudott volt, hogy az állami szervek mérgezik az ipari alkoholokat, a szesztilalom ellenzői hevesen szót emeltek ez ellen a gyakorlat ellen. Edward I. Edwards, New Jersey akkori szenátora csak legalizált gyilkosságnak nevezte az egészet, nem alaptalanul.

Felhasznált irodalom:

Eric Burns: The spirits of America. Temple University Press, 2004.

http://time.com/3665643/deadly-drinking/

A pbs.org cikke

https://prohibition.osu.edu/

Michael A. Lerner: Dry Manhattan. Harvard University Press, 2007.

Wheeler az ilyen és ehhez hasonló vádakat általában ilyen megjegyzésekkel hárította el:

Az a személy, aki megissza ezt az ipari alkoholt tudatos öngyilkosságot követ el ... Egy rossz szokás gyökerestől való kiirtása sok életbe és hosszú évek erőfeszítéseibe kerül.”

Wheeler – és ezzel együtt az Anti-Saloon League – ennyire szigorú és kegyetlen hozzáállása hosszú távon nem tett jót népszerűségüknek. A szesztilalom kezdeti éveit követően folyamatosan veszítettek népszerűségükből, és az 1920-as évek végére már egyre nyilvánvalóbb volt, hogy nem egészen azt eredményezi a tilalom, amit szerettek volna elérni. Az alkoholfogyasztás valóban jelentősen csökkent (nagyjából 70 százalékkal), de aki továbbra is ivott, az illegálisan szerezte be a szeszt, felvirágoztatva ezzel a szervezett bűnözést. Az ellenőrizetlen alkohol és az államilag mérgezett alkohol pedig rengeteg áldozatot szedett; egyes becslések szerint a tilalom 1933-as eltörléséig 50 ezer ember halt meg mérgezett alkoholtól. A veszteségeket tetézte az 1929-es nagy világgazdasági válság, amelyet követően az államnak nagy szüksége lett volna a korábbi, megadóztatott alkoholból származó bevételekre.

A történet vége a 21. alkotmánymódosítással jött el, amit 1933. december 5-én ratifikáltak, eltörölve a 18. alkotmánymódosítást és ezzel együtt a szesztilalmat is. Az amerikai történelem meglehetősen érdekes szakasza volt ez a 13 év, tele rengeteg szélsőséggel és rendhagyó eseménnyel. Az utókor fontos tanulságokat vonhat le azzal kapcsolatban, hogy bizonyos szerek tiltása vagy engedélyezése összességében mennyire is járul hozzá a kitűzött célhoz.

A cikk az Index és a Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu) együttműködésből jött létre, olvassa az ő cikkeiket is!

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM