Ha két pápua új-guineai találkozik, 99 százalék, hogy más az anyanyelvük

A Linguistic Diversity Indexet (LDI), a nyelvi sokszínűség leggyakrabban használt mérőszámát Joseph Greenberg amerikai nyelvész dolgozta ki. Azt mutatja meg, hogy ha véletlenszerűen kiválasztunk egy populáción belül két embert, mekkora valószínűséggel fognak két különböző anyanyelvet beszélni. Az érték értelemszerűen 0 és 1 közé eshet: ha mindenkinek ugyanaz az anyanyelve az adott populációban (vagyis ebben az esetben az adott ország lakosságán belül), az egy szép kerek 0, míg ha az istennek se sikerül két olyan embert találni, akiknek ugyanaz lenne, az az 1-est érő, fokozhatatlan nyelvi sokszínűség.

Ez utóbbira a valóságban nincs példa, de az éllovas Pápua Új-Guinea azért elég szépen megközelíti. A náluk mért érték 0,988, ami a bő négymilliós népesség 840 különböző anyanyelve alapján jött ki. Dobogós még Kamerun és Vanuatu, de összesen 15 ország ért el 0,9-es vagy magasabb eredményt. Az első európai ország az 58. helyen álló Belgium. Magyarország a 231-es listán a 211. helyen áll a maga 0,033-as mutatójával és 20 figyelembe vett nyelvvel, bár a számolás itt csak 85 százalékos lefedettségű. A listát Észak-Korea zárja egyetlen nyelvvel és 0-s értékkel.

Fotó: Bertrand Linet

Az LDI persze nem szentírás, hiszen egyáltalán nem egyértelmű már az sem, hogy mit tekintünk önálló nyelvnek (ahelyett, hogy egy nyelv egyik dialektusának számolnánk), illetve hogy milyen fokú különbségtől számít két nyelv különbözőnek. A számolás arra se ad választ, hogy hányan beszélnek második nyelvet, és emellett használják-e az anyanyelvüket. Azt mutatja csak meg, hogy hány darab (valamilyen módon meghatározott) anyanyelv létezik egy közösségen belül, és ezeknek milyen a relatív gyakorisága. Azt viszont elég látványosan.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!